Nem vagyunk manapság túl jóban az emberrel, akit a feleségemnek hívnak, mondtam is neki, hogy élvezze a szabadságot, járjon el, ismerkedjen, pasizzon nyugodtan, majd én meg jó képet vágok hozzá, bármit csinál, mert megérdemlem, mint vérzõ szív a bónusztövist. Csak az anális szexet kerülje, ha lehet, mondtam a feleségemnek, de közben azt gondoltam, amit ilyenkor mindenki gondol: egye fene, legfeljebb megkörnyékezi egy impotens tõzsdealkusz vagy egy jezsuita pap, ilyesmibõl nagy baj nem lehet.
De hogy pont egy call centeres kezdjen ki a feleségemmel, ráadásul munkaidõben, azt álmomban nem gondoltam volna. Ha porszívóügynök vagy használtautódíler, még azt mondom, rendben van. Nem lehet jezsuita pap mindenki, aki beindul a feleségemre. De hogy pont egy call centeres kis pöcs, munkaidõben? Össze vagyok törve, egyszerre vesztettem el a hitemet a mobiltelefóniában, a szolgáltatóiparban és a globalizációban.
Újra szép az élet, a hangkártyával rendelkezõknek legalábbis feltétlenül, Navarro ugyanis a negyedik ások levlistáján az alábbi dalt kapta. Annak a kedvéért, aki nem tud angolul: a disztingvált elõadók kritikát fogalmaznak meg a londoni metró által nyújtott szolgáltatásokról és a közlekedési vállalat alkalmazottainak erkölcseirõl. Van mellé egyszerû flash animáció is.
Ha kikacagta magát és érzi a belülrõl kifelé igyekvõ kreatív energiákat, szerezzen magyar nyelvû gyûlöletdalt bármely közszolgáltatóról, fõleg ha az megérdemli! A szerzeményt pedig küldje el a Homárnak! Legyen még vidámabb a jeges nyár eleje! A versenymûveket elemzés kíséretében tárjuk a világ elé.
Ja, ezt a dalt az Amateur Transplants nevû duó adja elõ, akik két nagyon vicces és annál is muzikálisabb orvos, a belinkelt oldalukról pedig jópár szám meghallgatható, angolul tudóknak is a must!
Annyira friss, szinte még meleg Jones székesfehérvári lelete.
Külsõre és ízre állítólag hagyományos pogácsa volt (errõl sajnos nincs fotódokumentum), de a hátoldal címkéjével megrázó fordulatot vett a reggeli:
"Elfogyasztása után vettük csak észre, mit is ettünk valójában :-O De az "intenzív tornádónak" nyomát sem láttuk a pogácsában, hol lehet reklamálni ?! :-)"
Ugye nehéz volt felkelni? Naná. A Homár ma két vegyszert ajánl a délelõtti kábasági problémák legyûréséhez.
A kegyetlen
Mexikó egyszerre vérbõ és poros hely, az egészbõl mégsem lesz valami gusztustalan, pirosas massza. Vagy mégis? A Super Sarok éjjelnappaliban találtam egyik kedvenc gyártóm, a Del Valle Clam Club nevû paradicsomos-kagylós fantasy-italát és azóta másképpen kelek.
A rokonszenvesen dundi üvegében potom 2 kilóért árult piros, sûrû lé igazi sokkmester. A szájba töltve elõször a zöldségek és fûszerek csapnak oda (sokkal több fûszer, mint bárki gondolná) , pár másodperc múlva a nagyvonalúan adagolt só, majd a nyelést követõ pillanatok egyikében végigsöpör a kagylóaroma. És mindez elvileg egy üdítõital. Pedig a legmegátalkodottabb gótból is kihozná az életigenlõt.
Consumo ergo sum - mondja a latin, és mi is beszúrjuk ezt a veretes mondást, mert nagyon elõkelõ dolog ám latin parafrázisokat használni. A társadalomkritikát ezúttal nem rejtjük a sorok köze, úgyhogy nesztek: a marketingesek a média segedelmével éjt nappallá téve olyan áligények felkeltésén mesterkednek, ami az agymosott konzumidiótákat költekezésre, ezáltal a gyártó/forgalmazó cég profitjának megtermelésére készteti. Ennek kiváló példája az Óbudai Gyémánt Harmat, ami egy vízporlasztó-fejjel ellátott ásványvizes palack.
Ha valaki esetleg hangos jajveszékelésbe kezd a békebeli kádárista világot idézõ szín- és formavilág láttán, akkor kérem, vegye figyelembe azt a nem mellékes tényt, hogy a Buszesz Rt. mindmáig az ecetet tekinti fõ termékének. Számunkra mindenesetre nyilvánvalóvá vált a kisméretû tejszínhabos palack elõlapján rózsaszín/bugyikék környezetben lebegõ boldog nõszemély (fogyasztó?) láttán, hogy a gyártó cég által megcélzott piaci szegmens a szebbik nem.