Állami hivatalokat könnyû fikázni, néha mégis muszáj rájuk pirítani. Zoltán magánnyomozásából kiderült, hogy közhivatalokat csak a mindenre elszánt idõmilliomosok tudnak felhívni, és akkor sem a központi számon:
Fiúnk születése és egy pályázat kapcsán néhány napon belül három országos hivatallal is dolgom akadt. A harmadik után bedobtam a törülközõt: irány az olajozottan mûködõ Skandinávia a maradék 30-40 évre. Ugye ismerõs feeling: a félórás sor abszolválása után végre az ablaknál állsz, már szinte a kezedben tapintod az áhított pecsétes papirost, amikor a hivatalnok közli, hogy a tizenhetedik dokumentum hiányában nem tehet érted semmit. Lúzerkorszakának múltjával, a magyar polgár persze nem hagyja idáig fajulni a dolgokat, hanem mindenek elõtt telefonjába pötyögi a hivatal számát és részletesen kifaggatja az illetékes elvtársat, nélkülözhetetlen papírokról, szünnapokról, ügyfélfogadási rendrõl, kedvenc csokimárkáról. Így tettem volna én is, de az országos hivatalok központi számát napokon keresztül a kutya sem veszi föl. Aki nem hiszi, tegyen próbát sorjában:
Saját állítása szerint az amerikai hadsereg elsõszámú beszállítója lett a Alphonse Capone Enterprises, minthogy tommygun-formájú üvegekbe palackozott vodkáját az összes katonai bázis bárjában lehet kapni. Az alkoholtilalom korával reklámozott, ultra prémium kategóriájúnak kikiáltott égetett szesz újabb csapás a kreatív csomagolástecknikával operáló szuvenírgyárosok offenzívájában. Az egyelõre csak Amerikában büntetõ vodka ára palackonként durván 50 dollár (10 ropi). Ennyi pénzért elvárná az ember, hogy legalább egy shotot lehessen lõni a cuccal (elnézést a szóviccért), de sajnos eddig semmi hír az üveg vizipuskává alakításáról.
