Állami hivatalokat könnyû fikázni, néha mégis muszáj rájuk pirítani. Zoltán magánnyomozásából kiderült, hogy közhivatalokat csak a mindenre elszánt idõmilliomosok tudnak felhívni, és akkor sem a központi számon:

Fiúnk születése és egy pályázat kapcsán néhány napon belül három országos hivatallal is dolgom akadt. A harmadik után bedobtam a törülközõt: irány az olajozottan mûködõ Skandinávia a maradék 30-40 évre. Ugye ismerõs feeling: a félórás sor abszolválása után végre az ablaknál állsz, már szinte a kezedben tapintod az áhított pecsétes papirost, amikor a hivatalnok közli, hogy a tizenhetedik dokumentum hiányában nem tehet érted semmit. Lúzerkorszakának múltjával, a magyar polgár persze nem hagyja idáig fajulni a dolgokat, hanem mindenek elõtt telefonjába pötyögi a hivatal számát és részletesen kifaggatja az illetékes elvtársat, nélkülözhetetlen papírokról, szünnapokról, ügyfélfogadási rendrõl, kedvenc csokimárkáról. Így tettem volna én is, de az országos hivatalok központi számát napokon keresztül a kutya sem veszi föl. Aki nem hiszi, tegyen próbát sorjában:

FPEP (Fõvárosi és Pest-megyei Egészségbiztosítási Pénztár), központi szám: 288-5100

A szinte egy heti, szúrópróbaszerû, hiába való csöngetést végül feleségem nagymamája elégelte meg, BKV-ra pattant, majd két óra oda- és visszazötykölõdés után diadalittasan osztotta meg velünk a kincset érõ információt, mikor van ügyfélfogadás. Másnap míg a párom az ablaknál a gyermekágyi segélyt intézte, kérdõre vontam az ügyfélszolgálat vezetõjét, aki nem értette, miért nem reggel 8 és 8:30 között próbálkozom, mert szerinte akkor sokkal nagyobb az esély, hogy fölvegyék. Aztán visszakérdezett: Különben is, egyetlen magyar hivatal sem veszi föl, miért pont tõlünk várja ezt el? Akkor azt hittem, csak mellébeszél, de a következõ napok õt igazolták.

APEH Pest Megyei Igazgatósága, központi szám: 450-4000

Fölütöttem az APEH honlapjának megfelelõ oldalát és már csörgettem is a föltüntetett számot. Egy órán keresztül hiába. Hosszas internetes kutakodás után fölfedeztem egy másik apehes számot, ahol egy hölgy közölte, hívjam csak a központi számot, majd csak felveszik. Hangot adtam fölháborodásomnak, mire lecsapta a kagylót. 5-6-szor kellet újra csörgetnem, hogy felvegye, akkor megkértem, árulja el a nevét, beosztását és a fönöke elérhetõségét, de megint letette. Emberére akadt, mert ezután 1 órán keresztül folyamatosan hívtam a számát. Ezalatt többször mellétette, de aztán beadta a derekát és a kagylóba szólt, miben segíthet. Mondtam, továbbra is szeretném tudni, kivel beszélek, aztán ugorhatunk az érdemi kérdésemre. Érezhetõen próbált kedvesebb hangot megütni, megadta a saját és fönöke nevét, igyekezett megválaszolni, amire kiváncsi voltam, végül felhivta a figyelmemet, hogy az Apeh honlapján rosszul tüntették fel az ügyfélfogadási rendet. Csak egy kérdésre nem tudott választ adni, azt ajánlotta, hívjam továbbra is a központi számot. Nem kisérleteztem vele, újabb netes kutakodás után a Dél-Pesti Igazgatóságot hívtam, amit rögtön felvettek. Mondtam, panasszal szeretnék élni, már kapcsolták is a panaszirodát (tényleg van ilyen!), ahol meghagytam, melyik hivatalból, milyen kérdéssel kapcsolatban várok visszahívást. Húsz percen belül visszahívtak.

VPOP (Vám- és Pénzügyõrség Számlavezetõ Parancsnoksága), központi szám: 472-6400

Húsz perc eredménytelen csörgetés után már a VPOP honlapját fürkésztem további támpontért, a Sajtószoba link alatt találtam is egy számot. Üde nõi hang: Tessék, kommunikáció. Mondtam, helyben vagyunk, mert pont a kommunikáció, ami a cégüknél nem mûködik, jelesül, nem lehet telefonon elérni. Szabadkozás után, bevallás, a hölgy csak egy hete kezdett a cégnél. Már rutinosan mondtam, mit várok tõle: visszahívás, melyik hivatalból, mire vagyok kiváncsi. Visszahívtak. Ma személyesen beballagtam, elintéztem, amit el akartam intézni, majd fõparancsnok híján a helyettesét vontam kérdõre az áldatlan helyzetrõl. Azzal mentegetõzött, hogy sajnálja ugyan, de õ nem tud rajta változtani. Akkor ki tud rajta változtani, ha nem õ, a parancsnokság vezetõje? – kérdeztem. Azt sajnos nem árulhatja el, de õ nem – hangzott a válasz.