Váratlan és különös igazoltatás szemtanúja volt vova a Media Marktban még a tavalyi roham alatt: bár a vásárló hitelkártyáját elfogadta a gép, a pénztáros személyesen is meggyõzõdött fizetõképességérõl.

Tavaly karácsony elõtt pokoli hibát elkövetve írható cd-vásárlásra vetemedtünk a Media Markt Westend-beli egységében. Hárommal elõttünk egy plazmatelevíziót vásárló versenyzõnek problémája akadt, mikor eprekkel díszített bankkártyájával kívánt fizetni. A koreográfia a szokásos, kártya elõvesz, személyi igazolvány kikészítve, zölgomb-pinkód-zöldgomb. Itt viszont egy váratlan húzással félresiklik a sikertörténet, a pénztárban ülõ néni a fenti mûveletek elvégzése után fennhangon hívja fel a sorban állók figyelmét, hogy bizony neki telefonálnia kell, és ez lehet, hogy akár fél órát (bizonyám) is igénybe vehet. Hoppá.

A kezemben tartott cédéket ropogtatva megkérdeztem, miért is e szünet, mi a probléma. A néni elcsigázott hangon válaszolt, miszerint neki a bankkal is kell beszélnie bizonyos összegû kártyás vásárlás esetén.

Miután kiderül, hogy a számlámon van fedezet, és igazoltam magam, milyen egyéb mûveleteket kell még elvégeznie a MM-nak? Elképzelni sem tudom, mit kérdezhetnek, kitõl és miért. Legközelebb javasolnám a MM amúgy is roppant szimpatikus gárdájának, hogy ha sokat kellene fizetnem, akkor elõtte hívják fel anyukámat, hogy lehet-e.