Ismét ügyfélszolgálat, akik azt mondták, estére meglesz. Így is történt, reggelre várt a postaládában az email, hogy örömmel értesítjük, a szolgáltatás él! Ámde a led nem pislákol és kapcsolat sincs. Így másnap reggeli értekezésünket már ingerültebb hangnemben folytattuk. Át is törtük az elsõszintû ügyfélszolgálat határait, és eljutottunk egy senior ügyfeleshez, aki negyedórás hümmögés után rájött, hogy úgy igazából a mi rendelésünk arról szól, hogy a régi lakcímre kössenek be nekünk egy nagyobb sávszélességû drótot. És ezt a mai napon teljesítették is, de hát ezzel nem voltunk még boldogok.

Nyilvánvaló tévedés, mély és sûrû bocsánatkérés, a rendelést törölték, felvették az újat, a bocsánatkérés részeként jóváírtak (visszautaltak) két havi díjat a számlánkra, és nagy titokban elárultak egy telefonszámot, amit ingyen és bérmentve hívhatunk, az UKOnline fizet minden költséget és van net. Innentõl pénzünk már nem bánta, de modemen internetezni mégse ugyanaz - fõleg, ha munkaeszköz - mint szélessávon, úgyhogy türelmetlenül vártuk az újabb 15 nap elteltét, merthogy az új rendelés nullázta az eltelt idõt.

Kis idõvel a határidõ elõtt a router ledje zölden felpislogott, és én indiánüvöltéssel vetettem magam rá a broadbandre. Hasztalan. A router ámbátor mindent rendben talált, a systemlog azt mesélte, hogy a hiba biz a routeren túl kezdõdik. Ennek tudatában felhívtam az ügyfélszolgálatot ismét, hogy hát örvendek, de hát baj van. Az elsõkörös hölgy - akinek ugyebár fogalma nem volt a broadband mibenlétérõl, csak bújja az orra elé tett folyamatábrát (igen, nem, ha igen, akkor erre, ha nem akkor arra kövesd a nyilat) - magyarázatom után tetszik, nem tetszik alapon végigvetette velem az összes beállítást, majd miután megállapítottuk, hogy nálam minden szabványos, negyedóra elteltével lepasszolt egy másodikkörösnek, aki a szolgáltatásszám rákérdezése után simán lerázott azzal, hogy nem kell aggódni, hiszen csak két nap múlva lesz esedékes a 15 nap, leszek szives azt megvárni és csak aztán panaszkodni. Nyeltem egyet, igaza van, minek dumálok idõnek elõtte, hát maradt a hétvégére a modem. Ámde hétfõn.

A nap még nem kelt fel, mikor már a router elõtt ültem, és szigorkodó arckifejezéssel tartottam a kezemben a telefonkagylót, hogy az ügyfelesekkel beszélhessek, mert hát a dolog fikarcnyit sem változott. Persze az elsõkörös hölgy ismét a beállításaimról érdeklõdött, de megbeszéltem vele, ne fárasszuk ezzel egymást, adjon nekem valakit, aki ért is hozzá. Ez a kérésem aztán megijesztette az ügyfélszolgálatot - merthogy mindenhol így kezdtem - és azt a reakciót váltotta ki belõlük, hogy kapcsolgatni kezdtek, de sehol sem mondták azt, hogy: - Igen, én vagyok a hozzáértõ. Az idõ telt, mennem kellett dolgozni, de majd este!

Amikor ismét elfoglaltam a stratégiai pontot a gép elõtt, úgy emeltem fel a telefont, hogy innen addig fel nem állok, míg ötrõl a hatra nem jutok. De csodák-csodája, rövid idõ alatt egy hálózati mérnökféléhez kapcsoltak (lehet megjelöltek az adatbázisban) akivel három órás pingpong után se jöttünk rá, miért nincs net.

Hajnal egykor feladtam és elvonultam. A router fényeszölden vigyorgó fényét azzal büntettem, hogy kihúztam a konnektorból a tápegységet. Másnap már pillanatok alatt az akárhanyadik körös support volt a telefon másik végén, és végre, ez tényleg hozzáértõ volt, mert félóra múltan - anélkul persze, hogy beismerte volna, elszúrtak valamit - mûkodni kezdett a net (átrakták egy másik gatewayre). Boldogok voltunk.