Vasárnap éjjel fél tizenkettõkor, túl egy korcsolyázáson és egy cirkuszfesztiválon a Homár éppen bekapcsolódott volna a nemzetközi futballélet vérkeringésébe, amikor jeges borzongás csapta meg a tarkóját, nem sokkal a csápok töve mögött. Elfelejtettük a jelmezeket baszki! - préselt ki egy sikolyt a szájszervén Imola irányába. Hétfõn ugyanis óvodai/bölcsõdei farsang, ahol Homár Miriam kisoroszlán, míg Homár Borisz majom akar lenni.

Két perccel késõbb mindketten elmélyülten kézimunkáztunk, egy kinõttruhás halom, rengeteg filctoll, tû, cérna és rekreációs drog között. Az eredményt azért tárom a nagyközönség elé, mert ezekben a hetekben valószínûleg rengeteg Homár-olvasó küzd ugyanezzel a dizájnproblémával.

Miri oroszlánjelmezére maga a Homár rajzolta a kisoroszlánt és a talpnyomokat, utóbbiakat azért, mert a ruha le volt vörösborozva. A farok napsárga kötözõmadzagból készült, amibõl rengeteg szálat összefogtam, aztán 5 centinként összekötöztem. A fejrész, vagyis a fülek okozták a legtöbb örömet, ugyanis Imola nyitásként megskalpolt egy Coccolino-macit, a levágott füleket pedig egy hajráfra varrta.

A majom feje egy régi sapka, a fülei a sapka eredeti, levágott leffentyûibõl + kartonpapírból készültek. A farka – ami élõben tök olyan, mint egy hentesnél vásárolt hóka ökörfarok – töltött pólóból van, a banánokat egy kinõtt csecsemõmelegítõbõl vágtam ki és kétoldalas ragasztószalaggal rögzítettem. Higgyék el, nem könnyû dolog, ha a ráknak mindehhez egy nagy, nehézkes, ráadásul mészbõl készült ollót kell használnia.

Szóval Ön se forduljon gyáva módon kölcsönzõhöz, különben soha az életben nem skalpolhatja meg a gusztustalan Coccolino-macit!