Epikus küzdelem egy forgószékért, avagy a közalkalmazottakat még a köcsög bolti eladók is sújtják. Nem is igen tudunk mit hozzátenni Zné V.K. leveléhez, helyezkedjenek kényelembe és élvezzék a mûsort:
Csóró közalkalmazottként úgy döntöttem, hogy a 13.havi fizetésem (kevés) egy szeletét új forgószékek vásárlására fordítom. Cél: forogjon (!), kék legyen (hogy menjen már a szõnyeg színéhez és a kislányom is kéket akart), ergonómikus kialakítás és egyéb fontos francok az anyagiak függvényében. Fenti cél szem elõtt tartásával kb. egy hetet szántam a piac feltérképezésére, majd nagy sóhajtással az 50.000-nél kezdõdõ tök jó darabokat figyelmen kívül hagyva, szemem az Office Depot akciós újságjára szegezõdött.
Karfás szék (ergonomikus) KÉK: 12.000 Golf forgószék: 7.100 HURRÁ!
Elnyargaltam fent nevezett intézmény Récsei Center-beli "üzletházába", ahol egy hosszú, félkopasz, nyámnyila férfiú elébe böktem az akciós újság aktuális oldalát: – Ilyet szeretnék. Õ bárgyún rémnézett és lazán közölte, hogy ilyen sajnos nincs összeszerelve az eladótérben. És nézett. Én meg néztem. A Föld megállt forgásában. – Akkor – mondom – lesz szíves talán összeszerelni egyet. Az egyed nagy dérrel-dúrral elhúzott a raktár irányába, ahol 25 perces néma csend után kigurított egy céltárgyat összeszerelt állapotban. Beleültem, forogtam, jó. – Ezt kérem, de kéket - mondtam. Valamint egy Golf forgószéket is kérnék, kéket. Van? Van – mondta az egyed unottan. Fizettem. 20ezer HUF. Mondtam, másnap jövök a székekért, mert most gyalog vagyok.
Másnap megyek, mondám jöttem a székeimért. Röpke 20 perces várakozás után kirugdosnak (!) lábbal (!) egy kartondobozt a raktárból. Megfordult a fejemben, hogy miért nincs ezeknek v.miféle gurulós szerkezetük, hogy ne a kedves vevõ szeme láttára rugdossák ki az árut, de gondoltam, nem teszem szóvá. Nézem a címkét. – Ez nem az a szék. – Nem?! – Nem. Hapsi el, bocsánat semmi, újabb láda kirugdosása a raktárból. YEEE! Ez az én székem!
– És a másik? Ja, abból csak a mintadarabot tudom adni – mondja unottfej. Na, ekkor ellilultam. – De már kifizettem. Akkor azt mondta, hogy van! – Akkor visszaadom a pénzt – mondja a kereskedõk gyöngye. – De én nem kívánok újabb pár napot rászánni székkeresésre. Megvettem, KIFIZETTEM, kérném a székemet. – Csak a mintadarabot tudom adni. Vagy a pénzt vissza – mondja papagáj úr. Miután tudomásom szerint a mintadarab értékcsökkent árunak számít, mert százan beleülnek, kipróbálják, stb. nem éltem a lehetõséggel. Egyikkel sem.
Vagy megrendelhetem – böki ki nagy kegyesen, de nem kevésbé unott arccal díszfasz barátunk. Akkor rendelje meg! mondtam és nyeltem egyet. Gondoltam, ha már kezemben a szék, megölöm. Jövõ szerda jó lesz? Telefonon értesítjük. OK – mondtam és elszáguldottam az 1 db székemmel, közben a kínzás különféle módozatain törtem a fejem, amelyben ezt a barmot részesítem, HA MAJD A KEzeMBEN A SZÉK.
Szerdán várom a telefont, semmi. Felhívom unottkát: – Én nem ígértem szerdára – mondja. Na, AKKOR MOST KÉRNÉM AZ ÜZLETVEZETÕT! harsogtam minden türelmemet elvesztve, békés állampolgárból üvöltõ állattá változva.
Az üzletvezetõ (nõ) kb. 3 perc alatt megnyugtatott, közölte, hogy utánanéz.
Csörög a mobilom. Unottka.
– Ugye, mondtam, hogy csak ennyit kellett volna várni. – Ez azt jelenti, hogy mehetek végre a székemért? – Igen - mondta és letette. Újfent nyeltem egyet.
Délután (ismét mínusz 15, BKV) volt férjemmel becsattogtunk az ominózus üzlethelyiségbe. Unottka a pult mögött állt, menekülési útvonala nem volt. - Jöttem a székért – mondom. - Ott van összekészítve – közölte a kollégájával és elhúzott.
Nem szolgált ki, nem kért bocsánatot. Made in Hungary, pofátlanság a köbön.
Köszönöm a T. Üzletvezetõ asszonynak a segítséget és javasolnám, hogy fenti egyedet inkább kidobóemberként szíveskedjen alkalmazni stílusbeli sajátosságait és ügyfélorientált szemléletmódját szem elõtt tartva. A pénztárosok, az üzletvezetõ és az egyéb kollégák egyébként európai színvonalon kedvesek és aranyosak.
Magam_a_Mondomét! 2007.10.27. 22:12:36