Van durvább kuncsaftalázó vállalat a Magyar Postánál, a MÁV-nál és az internetszolgáltatóknál? Úgy tûnik, hogy a Volán hajt még erre a címre. Az alant olvasható duo packban két brutális sztori olvasható: Bálintot a füllentõs sofõr egyszerûen otthagyta a pályaudvaron, de Dániel járt rosszabbul. Az õ buszába behányt egy gyerek, de a sofõr nem intézkedett, így az utasok másfél órát pácolódtak A két történetben az is közös, hogy az ügyfelek a végsõ pofont a forgalmi irodán kapták meg. Küldenénk nekik bombát csomagban, de azt meg úgyis ellopná egy postás.

Hello!

Az eddigi elsõ (de...) agyfelnyomós történetem (eddig visszatartottam magam az ilyenektõl) múlt szombaton esett meg, amikor barátnõmmel Veszprémbe kívántunk jutni Volánbusszal, vesztünkre. Népliget, futás a buszhoz, elérjük, még van két perc, a buszon sok ember. A vezetõ ideges, leszáll a buszról, bemegy az irodába (?), majd kijön, a kérdésünkre, miszerint be lehet-e tenni a csomagtartóba, ami odavaló idegesen közli, hogy nem mert "lyukas az egész alja" (!!), felszáll a buszra, és a peronon maradt öt (5) embernek odaveti, hogy mindjárt beáll a helyére egy másik busz.

Örültünk a fejünknek, hogy mégis lesz ülõhely, sõt két busz fog egyszerre menni, de ugyanakkor kicsit gyanús is volt a luxus. Miután a busz fittyet hányt a bajszos sofõr úr parancsára, és nem volt hajlandó odagurulni elénk, realizáltuk, hogy ez a sofõr nem kevesebbet tett, minthogy átvert minket.

Nem vagyok egy balhés tipus, de azért elfáradtam a forgalmi irodába, ahol a várt arrogánciával oktattak ki, hogy a forgalmi engedélyben meg van határozva az utasok maximális létszáma, és a sofõr dolga eldönteni, hogy túllépi, vagy nem, különben meg nyilván akkor tele volt a busz, ha elment. Mondtam, hogy akkor még valószínûleg nem látott tele buszt... Na mindegy, gondoltam jövünk mi még visszafelé is. (Tényleg csak zárójelben: a következõ busz meg elromlott, úgyhogy kb. egy órás késésben voltunk.)

Hazatérve ismét betértem a forgalmi irodába, ahol egy út tapasztalatával az elgémberedett hátam mögött megkérdeztem a hölgyet, hogy a tegnapi sofõr ugye a mi buszunkkal ellentétben egyetlen utast sem vett fel Veszprémig, mert mi addig csak sûrûbben lettünk.

Na, a lényeg annyi, hogy a sofõr kifürkészhetetlen okokból ötünket Budapesten hagyott, a forgalmis hölgyike megpróbálta elérni, hogy még én érezzem magam emiatt kellemetlenül ("két hónappal elõre váltható menetjegy"), és fokozottan ügyelt arra, hogy nehogy kicsússzon a száján annyi, hogy: Elnézést a kellemetlenségért.

Pedig nekem ez is elég lett volna.

Bálint

És akkor jöjjön a második sztori, a Farelly testvérek információnk szerint hajtanak a megfilmesítés jogára.

Biztonság, luxus, kényelem…

Valószínû, hogy sokan emlékeznek még arra a reklámra, amelyben elhangzott a Biztonság, luxus, kényelem minden kilométeren. A luxusból és kényelembõl február 18. bõven volt részünk, nekem és utastársaimnak az egyik járaton. Dunaújvárosból 16:20 perckor indult a busz, aki gyakran utazik a Volán járataival, az tudja, hogy nem mindig éppen a legtisztábbak és a legkényelmesebbek ezek a buszok.

A problémánk úgy 20 perc elteltével kezdõdött, amikor egy 4-5 év körüli kisfiú rosszul lett és dobott egy rókát, igazából egy perc leforgása alatt többet is sikerült neki. Nem sokon múlott, hogy páran csatlakozzunk a kisfiúhoz. Szerencsénkre ekkor értünk, be Adonyba ahol leszállt a gyerek és a kedves apukája, aki csak annyit tudott mondani: „Jaj Istenem, Úristen…” stb. Ekkor jeleztük a buszsofõrnek, hogy mi történt a busz hátsó részében. A válasza elég meglepõ volt: „És akkor?”.

Innentõl kezdve az utazás átcsapott egy rémálomba. Az ablakokat ki kellett nyitnunk, mert olyannyira fertelmesen büdös volt, hogy azt leírni nem lehet. Így utaztunk tovább nyitott ablakokkal és még így is néha nagyokat kellet nyelni, hogy ne mondjuk ki a kígyó nevét. Gondoltuk, majd valahol csak megáll a sofõr és feltakarítja. Nem így történt, egészen Budapestig - kb.:1 óra 20 percen keresztül - ültünk az igen huzatossá és büdössé vált buszon és mire megérkeztünk teljesen átfagytunk.

Leszálláskor egy utastársunk megjegyezte a sofõrnek, hogy azért valamit tehetett volna. A sofõr elég hangosan és modortalanul adott hangot véleményének: „Én hánytam oda?”. Ezek után úgy döntöttünk páran, hogy elmegyünk a forgalmi irodához megkérdezni, hogy a sofõrnek nem kellet volna valamit tennie. A forgalmi irodánál éppen a biztonsági szolgálat egy munkatársával folyt az értekezlet. Elmondtuk a problémát, ami az úton történt a válaszon egy picit meglepõdtünk. A buszsofõr hangneméhez hasonlóan - úgy látszik ez alapkövetelmény a Volánnál – a válasz: „Miért mit kellet volna tennie”. Elmagyaráztuk neki, hogy talán feltakaríthatta volna, mire ismét jött az elmés válasz az elmaradhatatlan modorral: „Tél van honnan vegyen vizet a sofõr?”. Esetleg Adonyban ahol pont egy presszó elõtt van a buszmegálló, és még mondunk egy-két szerintünk szóba jöhetõ helyszínt. A forgalmi irodában üldögélõ munkatárs mögött ekkor megjelent az erõsítés és elmondta, hogy ha így vagy úgy tesz a sofõr, akkor késni fog a járat egyébként pedig „…szabályosan járt el a sofõr.”

Szerintem az utastársaim nevében is mondhatom, hogy nem bántuk volna azt a kb. negyed óra késést. Amennyiben „szabályosan” járt el a sofõr úgy a Volán Vezetõségének felül kellene vizsgálnia ezt a szabályt, mert szerint majdnem másfél órán keresztül ülni egy igen hideg és büdös járaton nem normális dolog. Azért kíváncsi lennék arra, ha ez egy olyan járaton fordul elõ amely mondjuk Budapestrõl Brüsszelbe tart és nem sokkal indulás után történik, akkor vajon Brüsszelig kell ilyen körülmények között utazni? Zárásként csak annyit, hogy vasárnap este már tudtam egy picit enni is, mert eléggé felkavarta a gyomromat az esett.

Dániel