Mit tehet egy éhezõ rendezõ, aki az elmúlt tíz évben nem produkált értékelhetõ filmet? Leszbikus szoftpornót rendez az Agent Provocateur fehérnemûgyárnak, nyilván. Mike Figgis - aki olyan filmeket hagyott a világra, mint öööm, a Mr. Jones vagy a Las Vegas végállomás - váratlan húzással a sötétbõl sejtelmesen elõbukkanó bugyik felé fordul, hogy életre hozza a világ legdurvább mûfaját a horroroperett- jégrevübábszínház után.

Az elõzetes (gáláns ráhagyással) David Lynch kiadatlan gimis korszakát idézõ feketefehér szösszenet, amelyben egy szpotlámpa segítségével pillanthatunk be egy pinceirodában hogy-hogynem alsónemûben túlórázó nõstények hétköznapjaiba.

A Tied up at the Office az értelmiségi szoftpornó iratlan szabályait követi, vagyis kevesebbet mutat, mint amennyit egy átlagos katalógusban lát az ember. A Homár csak reméli, hogy a teljes filmben sem lesz dialógus, csak a kiélesített nyögések és atmoszférikus zörejek, viszont hangsúlyosabb szerepet kaphatnának a ledek.