Igaz, hogy rohadt sokat vásárolunk az IKEA-ban – mit is tehetnénk, ha nem akarunk kartondobozokban lakni – de az idegesítõ tegezõdés miatt éreztük, hogy itt valami sötét titok lappang. Aztán jött L. levele, aki hitelt akart felvenni a konyhájára, de csak egy és egynegyed órával zárás elõtt érkezett, így jól megszopatták. Lentebb a sztori, elõtte még – a ma született csecsemõk kedvéért – annyit, hogy ki ne hagyják az IKEA élelmiszerboltját, ahol egy rakás csodás kaját kapni, például az ország legjobb ár/érték arányú fagyasztott garnéláját.

Szia Homár!

Jártam már pórul sok áruházban, de ma ismét jól felháborítottak. Vasárnap este 7 körül jártam az IKEA-ban, ahol az interneten megtervezett konyhámat az akciós kamatmentes részletre akartam megvenni. A konyhaosztály pultjánál meg is konfigurálták a konyhám (a végén közölte hogy most õ jól elmentette a gépre, és majd ott egy hónapig elõ lehet hívni - nem tudom akkor miért nem hívta elõ a pár nappal korábban ugyanott elkészített elsõ változatot), és mentem a hitelügyintézõ pulthoz.

Itt a hölgy kedvesen megkérdezte, hogy hoztuk-e a papírokat, majd mikor mondtuk hogy sajnos munkáltatói igazolás és közmûszámlánk nincs, szépen kedvesen elhajtott, hogy majd azzal jöjjünk vissza, és majd akkor szépen elintézünk mindent. Másnap meg is szereztük és kitöltöttük a szükséges dolgokat, de mosolyunk mindjárt lehervadt, amikor láttuk a hiteles pultnál álló sort. Sebaj, még hét óra sem volt, gondoltuk bõven belefér nyolcig.

Aztán egy idõ után elsétáltam az áruház másik végén lévõ másik hitelügyintézõhöz, de mivel a helyzet ott sem volt jobb, hát inkább maradtunk. negyed nyolc körül a hölgy egy telefonbeszélgetés után felállt, és közölte, hogy "maximum két ügyfélre maradt már nyolcig idõ", és kéri hogy fáradjon át az utolsó a másik pulthoz. Az utolsó hölgy erre felvetette, hogy onnan jött át ide, mert ott is sor állt. Erre az ifjú ügyintézõ hölgy közölte, hogy most beszélt a kolléganõvel, ott csak egy vevõ áll sorban, tehát nyugodtan fáradjon át oda. Ekkor a kedves vevõ szörnyû hibát követett el, udvariasan (de határozottan) megkérte, hogy õ megy, de ugyan telefonáljon már le a kolléganõnek akkor, hogy ne fogadjon mást, mert nem szeretné ha közben oda is betoppanna egy vevõ, és õ két szék között a földre huppanna.

No ezt nem lehetett. Nyilván az IKEA-ban egyirányú telefonok vannak, ahol csak a földszintrõl lehet felfelé telefonálni, fordítva nem. A hölgy el is vonult, bár eléggé mérgesen, és fenyegetõzve mormogott, meg is kérdezte hogy melyik banknál dolgozik ügyintézõnk, s megtudtuk, hogy IKEA alkalmazott. (Ezt persze a tegezõdésbõl sejthettük volna.)

Vártunk hát tovább mi mint második ügyfél s közben fél füllel hallottuk, hogy a hölgy ahelyett hogy a munkára koncentrálna, kedélyesen cseveg az ügyféllel a munkába járási idõkrõl, születési helyrõl, és egyéb szorosan a hitelhez kapcsolódó témákról. Fülelésünk gyümölcseként közben azt is megtudtuk, hogy az éppen kiszolgált ifjú párnak a személyes iratokon kívül semmilye nem volt, se közüzemi számla, se munkáltatói igazolás. De még ezzel a tempóval is végeztek 3/4 8 elõtt pár perccel, s el is váltak azzal, hogy 10 perc múlva kb. jöjjenek vissza, addigra meg is lesz a bírálat.

Már örültünk hogy bõven beleférünk, mikor az elõzõ ügyfél jött vissza, akivel elkezdték kitölteni a szerzõdést. Ez bizony több mint 10 percig tartott, s akkor végzõdött, mikor a hangosbemondó figyelmeztetett, hogy 5 perc múlva zár az áruház (ekkor ugyan még csak '52 volt, de hát fõ az óvatosság). Vissza is ért az elõzõ ügyfél, akinek (láss csodát papírok nélkül!) el is bírálták az igényét, s hitelképesnek bizonyult... Ez volt az a pillanat, amikor az ügyintézõ hölgy ránk nézett, kissé lemondó mosollyal és fejcsóválással adta tudtunkra, hogy mi bizony takarodhatunk haza, mert itten nem lesz ügyintézés.

Mikor kérdõre vontam, hogy ez most akkor hogyan is van, kioktatott, hogy hallhattam hogy mondta a hölgynek: nyolckor lezár a bank rendszere, és õ utána nem fog tudni hitelbírálni. Nem baj - mondtam naivan - hát akkor vegyük fel az adatokat, és majd holnap reggel a bank telefonál hogy mi a pálya. "Elvehetem a papírokat, berakhatom egy borítékba, és akkor mikor visszajöttök elvégezhetjük a munkát. Nekem lejár a munkaidõm 8kor, utána nem dolgozok egy percet sem, nekem azt nem fizetik." Ha én egy hasonló mondatot mondanék az ügyfeleimnek, már másnap sem kéne bemennem dolgozni, de hát végül is igaza van... illetve lenne, ha az IKEA katalógusok utolsó elõtti oldalán nem virítana ott a következõ mondat:

"Nyitvatartási rendünket úgy alakítottuk ki, hogy igazán kényelmes legyen a vásárlás. Egyben biztos lehetsz: az IKEA-ban akkor is nyitott ajtókra találsz, ha záráskor toppansz be." Úgy látszik ez a mondat csak azokra vonatkozik, akik záráskor toppannak be, akik 1 óra 28 perccel korábban (ez bizony a nyitvatartási idõ 14 és fél %-a, azaz nem elhanyagolható idõ) azok bizony nem reménykedhetnek. Az már csak hab a tortán, hogy ezek után meg kellett küzdeni a vevõszolgálatos hölggyel (aki minket szintén a pokolba, magát meg haza kívánt volna), hogy kis tortúránk után ne kelljen még a parkolásért is fizetnünk.

l.