Posy történetébõl kiderül, hogy a polgárosodás elkerülhetetlen állomása, az érettségi egyenöltözködés is nyújthat kellõ nagybetûs élettapasztalatot a szerencsés kiválasztottaknak:

Gondolom a páncélos, ízeltlábú egyedektõl távol áll az öltözködés fogalma, de gondoltam elmesélem a velünk megesett - megesõ történetet. Érettségi elõtt álló osztály vagyunk, meglehetõsen maszkulin összetétellel: 32 fiú, és 3 leányzó. És hát mivel ez így utolsó évben szokás, mi is úgy gondoltuk, hogy csináltatunk magunknak pöpec egyenöltönyt, amiben majd együtt pompázhatunk a hátralévõ eseményeken, szalagavatón, ballagáson, stb, stb.... (Bocs, a hölgyek egyenkosztümben.)

Október-november tájékán el is kezdõdött a hajsza, hogy megtaláljuk a legalkalmasabb szabópajtást és serény segédjeit az öltönyök-kosztümök elkészítésére. A legmegfelelõbb jelöltnek egy bizonyos Profi Team Kft. bizonyult, el is jöttek bemutatni a portékájukat, fazon, szín, minta ki is lett választva a zakóhoz és a nadrághoz - ehhez társult még a késõbbiekben több szín közül kiválasztható ing és nyakkendõ. Mindez barátságos áron, és beígért kedvezményekkel (például ha több osztály rendel az iskolánkból). Telt-múlt az idõ, jött a december, közelgett a szalgavató idõpontja, és végre valahára megérkeztek az öltönyök. Sej, de jó, ám van egy kis bökkenõ: nincs mindenkinek kész, nekik majd be kell fáradniuk a cég üzletébe, Újpestre. Nem baj, lényeg, hogy meglesz, gondoltuk - ám lássuk az ingeket: jé, ezek fehérek. A nyakkendõválaszték pedig kimerült két egyedben. Határozottan élt bennünk az emlék egy igéretrõl sok szín közül való választásra, ám az öltönyöket elhozó úriember kimérten közölte: a szerzõdésbe fehér inget írtak, nyakkendõ meg csak ilyen van, ha tetszik, ha nem.

Nyeltünk egy nagyot: nem baj, lényeg, hogy megvan, és meglesz azoknak is, akik még nem kapták meg. A félöröm rövid ideig tartott: hamar felfedeztük, hogy egyes zakók eltérõ színûek, még a hozzájuk tartozó nadrágoktól is, néhány el van szabva, néhánynak méretügyi problémái vannak, így gyakorlatilag ott álltunk a szalgavató elõtt pár nappal úgy, hogy szinte minden harmadik garnitúrával gond volt. Már akinek megvolt az öltönye, hiszen az utolsó kimaradt öltönyhöz a szalgavató elõtti utolsó napon jutott hozzá a tulajdonosa. Lezajlott a ceremónia - mégegyszer mondom: mindez decemberben volt - és elkezdõdött a panaszos áruk kicseréltetése. Vagyis elkezdõdött ennek az elkezdése. Ez gyakrolatilag hetente többszöri utánajárást és utánuk való járkálást jelentett-jelent mind a mi, mind pedig az osztálfõnökünk részére. A telefont nem veszik fel, az üzletben ritkán lehet õket megtalálni, szóval elég lassan haladtunk. Most ott tartunk, hogy három hét múlva ballagunk, és kb. négy és fél ember még mindig nem mondhat magáénak normális öltönyt. Megértünk már számtalan magyarázatot, és azt is megértük, hogy két osztálytársam által visszavitt két hibás zakó cseréjét furfangos módon úgy próbálták Profijaink megoldani, hogy rövid várakozás után gazdát cserélve visszaadták ugyanazokat. Hátha nem vesszük észre...

Történt még pár hasonló vidám és mókás eset, mindannak fényében, hogy az öltönyök szerzõdésben foglalt megérkezési határideje 2005. december 7. A cégecske már célozgat rá, hogy fizethetnénk végre, ám szerencsére annál több az eszünk. Bár a fene megette, hisz az elõlegek már oda lettek régen adva, és így is csak reménykedhetünk, hogy esetleg egyenöltönyben ballaghatunk és érettségizhetünk. És - természetesen - a beígért kedvezményekkel a gyakrolatban már sajnos nem találkozhattunk.