A demokrácia csõdjének nevezhetnénk, ami itt van, de inkább csak hümmögünk magunk elé. Grisa gyermeke önnön akaratából (vagy ki tudja persze) választotta 5. születésnapi bulija helyszínéül a rántottenzimszagú gyorséttermet:

Szóval történt az Úr április havában, hogy nagyobbik fiunknak eljött az 5. születésnapja. Mint, jólnevelt szülök átengedtük a választás jogát éppencsak felcseperedett gyermekünknek õ mondja meg, mit szeretne, hol és hogyan. Annak ellenére, hogy utálja azt a bizonyos ugráló bohóccal hirdetetett étteremnek nem nevezhetõ felépítmény-hálózatot, mégis választása most arra esett.

Annak rendje és módja szerint telefonon (ez az elõnyére írható, hogy nem kellett személyesen odamenni, büdös levegõt szívni és elõleget fizetni) megrendeltünk mindent és persze megkérdeztük a menetrendet esõs nap esetére is, mivel a létesítmény kinti csúszdával rendelkezik és hát a medve még nem akaródzik kifáradni kényelmes barlangjából. Nyugtattak, hogy nem probléma "kedves" hostessük fel van készülve ilyen esetre is, sok játékot ismer, jól fognak szórakozni a gyerekek. A "kedves" hostessnek nem sikerült a cirka 2 óra leforgása alatt egyetlen mosolyt sem arcára varázsolni. Nem baj gondoltuk, legalább a rengeteg játékkal majd feledteti a borongós, esõs idõt a gyerekekben. A sok játék pontosan egyre szûkült, az is elõrenyomtatottan érkezett egyenesen a tengerentúlról.

Az igazat megvallva nem is ez volt a legfõbb probléma, hiszen a gyerekeknek az is öröm, ha együtt beszélgethenek (e öröm, e bódottá). Gondolta a "kedves" hostess, hogy egy kis zenével feldobja a hangulatot és sikerült is elõvarázsolnia egy cd-t valamelyik zsírtartály mellõl. Gyerekzsúrhoz gyerekdalok dukálnak. Na ja, de valahogy a Baby Sisters és Zséda nem tartozik a gyerekdalokat éneklõ mûvészek népes táborához. Sebaj, majd elmúlik. A pumpa akkor csúszott fel, amikor felzendült a nyugati ketyerébõl egy magyar banda " kismalac, kismalac engedj be" szövegû enyhén ritmusos nótája. Fejem éppen, akkor kezdett el, more than 100 fokon égni, amikor elért a szöveg a "nem engedlek, lóf@sz a seggedbe" részhez. Remélhetõleg nem fogja a gyerekek manapság sajnos számos ékességgel tûzdelt szókincsét növelni. A cd elsõ száma amúgy a reklámokból jól ismert dallam volt, így jogom van feltételezni, hogy minden kajáldában ua. lemezt használják, ha már a torta ua. a gyorsfagyasztott semmilyenízû.

Ezúton szeretném megköszönni e bizonyos hízlalda- hálózat minden munkatársának a gyermekünknek és barátainak szerzett 2 órás önfeledt, pénztárcát nem kímélõ örömöt. Fantasztikus volt. S ha esetleg visszanézik a "fergeteges" bulit a videóról (mert persze fel kell venni, nehogy az 5 éves gyerekek magukkal vigyék a 30 kilós, a környezetbe nem olvadó berendezési tárgyakat), gondolkodjanak el arról, miért is máshova megyünk a másik gyermek szülinapját ünnepelni. Bár én már azt sem várom el tõlük, hogy gondolkozzanak. Ezek szerint sajna nekik nincs mivel.