Van nékünk egy nõismerõsünk, akit nem az eszéért szeretünk. Bõvebben: jó dudái vannak. Nos, egy nap megunta a közalkalmazotti semmittevést és beiratkozott egy személyiségfejlesztõ és önmegvalósítást tanító tréningre. Ezt oly sikerrel végezte el, hogy pl. Mestere parancsára gond nélkül meztelenre vetkõzött tréningtársai elõtt, sõt a fejébe vette, hogy Mûvész lesz. Elõször a festészettel próbálkozott, de végül a fotómûvészi pálya iránt kötelezte el magát, mert ott ugyebár csak egy gombot kell nyomogatni és máris jön a világsiker. Mivel a fotózás területén nulla tapasztalatai voltak, egyik segítõkész tréningtársa jólelkûen felajánlott neki megvételre egy könnyen kezelhetõ, de mégis komoly gépet. Mindezt alkalmi áron, potom 35 rongyért. Hölgy fizetett, majd büszkén megmutatta nekünk a szerzeményt, mert számított a tanácsainkra.

Mivel jólneveltek vagyunk, tíz percre bezárkóztunk a klóra, mert illetlen dolog valaki elõtt visítozva röhögni, fõként, ha az illetõnek jó dudái vannak (mint már említettük). Az Olympia fantázianevû, fényképezõgépnek látszó valami ugyanis a legnagyobb bóvli, ami a sokat látott Homár látószervei elé került. Lelkesen illeszkedik a Hibachi, Povasonic és az egyéb átverõs cuccok hosszú sorába: egy fröccsentett ócskaság, mely egyetlen célja az átverés. Az egyszer használatos fényképezõgép szintû, istenkáromló szarkupac, ami az Olympus márkára szeretne hasonlítani. Történelemben jártas fotóbuziknak: a Pajtás fényképezõgép eme mûanyag doboz legközelebbi rokona, de a Pajtás sohasem akart egy Leicara hasonlítani.

Mûködni mûködik, nem vitás. A tükörreflex-imitációja újra visszakergetett a klótyóba: egy külön lencsén bejutó kép kerül kivetítésre, ami tényleg kiválóan alkalmas a segghülye, ám pénzzel, sõt szavazati joggal rendelkezõ polgár megtévesztésére. És most befejezzük a cikket, tessék a képeket nézegetni.