Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, a Nyugatvégen, van egy kocsma, aminek neve Patkó Bandi. Egy vidéki gengszter nevét viseli, aki olyan, de olyan csóró volt, hogy nem volt pénze a zsandárokat megvesztegetni, úgyhogy azok bosszúból lelõtték. Kedves, hangulatos vendégfogadó, mindig roppant pozitív benyomásokkal másztunk innét haza a tizenvalahányadik ser magasságában, azonban legutóbb elkövettük azt a hibát, hogy teljesen józanul ültünk be a fentnevezettbe. Egy lelkes olvasónkkal beszéltünk meg itt találkozót (gyere, kapsz autogrammot), akinek természetesen jó csöcsei vannak, valamint még okos is, de az utóbbit teljesen felesleges luxusnak tartjuk, az Úristen megint túlzások túlzásokba esett. Mindenesetre csordulásig telítve voltunk nemes és poétikus tervekkel: a régi recept alapján jól leitatjuk, oszt meggyalázzuk a testnyílásait.

A mostani, tudatmódosítatlan állapotunkban a kocsma korántsem a meleg fényekben tündöklõ varázskastélynak tûnt, hanem valami teljesen másnak. Leírjuk a helyszínt.

A falakat hevenyészve felszegzett deszkák borítják, amitõl az egésznek kellemes szerszámoskamra hangulata van, némi falusibudias nüansszal. A deszkákra kiszegezve a korabeli rablóvállalkozó felszerelése, fokos, flinta, pisztoly, karikás ostor, csikóbõrös kulacs stb., amelyek alapján megállapíthatjuk, hogy Patkó Bandinak nem sok tekintélye lenne a mai, lopakodó bombázókkal felszerelt hájtek rablók klubjában. A gyöngyfüggöny és a bárszékek, a világító piaraklámok, valamint a vendégek gyors meggazdagodásra szolgáló nyelõgép egy olyan belsõépítész világának vizuális megtestesülése, aki túl sok amerikai filmet fogyasztott, oszt rajtamaradt a cuccon. A lengõajtót valamiért elfelejtette beépíteni, ezért gyorsan megdicsérjük, mert nagy a mi szívünk és sajnáljuk a hátrányosakat.

Természetesen humor is képviselteti magát a kocsmában (és most nem a halivúdi tehenészkocsma meg az akut magyar hülyeség megejtõ keveredésére célzunk). A korabeli ponyvák borítójára hajazó faliképekre, a „Hitel alma", meg a "akkor kérj hitelt, ha 100 éves vagy és a szüleid is elkísérnek" jellegû bátorítások helyi mutációjára gondolok. Itt az ígérik, hogy szimplán kivégeznek, ha anyagi hátrányt okozol a tulajnak, és ezt valamiért humorosnak találják (esetleg komolyan gondolják, szentég!). Itt egy gyöngyszem, amely illusztrációja egy kivégzést ábrázol:

Tõlünk Kért Hitelt lovas betyárnak a f. évi júl. 19-én rögtönítélõ bíróságilag kivégzett ifj. Nekünk Tartozott rokonának életleírása és halála írta az élet és a Patkó, Pesten 2003 Nyomtatott és kapható Fekete Istvánnál (Váci út 12 szám)

A klotyó külön bekezdést igényel. Tudjuk, 40 év szocialista ízléspallérozás után nem sokat várhatunk nemzetünktõl, de azért mégis, kedves magyar véreim, ez a kló mégiscsak túlzás. És még balkáni igénytelenséget sem emlegethetünk, mert szerintünk nemcsak az internetfelhasználás területén elõzött le minket Románia. Ez a kló egy metafora, mely cikkünk terjedelmi korlátait feszegeti, de nemsokára homárista dokumentumfilmet készítünk róla. Természetesen koszos és büdös, ez a vendégek részérõ elvárható otthonossági minimum, de itt találkoztunk elõször azzal az újfajta felújítási technikával, miszerint a régi, lepusztult csempeburkolatot csempemintájú tapétával fedik. Olcsó és gazdaságos, elfedi a régi rohadást. Illetve elfedné, ha radikális tényfeltárók le nem szaggatnák, felfedve ez által a magyar rögvalóságot. Megérne egy újabb látogatást, hogy aprólékosan feljegyezzük eme vendéglátóhely minden apró geciségét.

A zene. Homárok Istene, miért tûröd ezt? Kátásztrófa, kedves testvéreim, kátásztrófális, ráadásul hangos is, nehogy a jónép beszélgetni tudjon. Übertré prolibutító zakatolás, ami a mi magas romkocsmai köreinkben nem fordul elõ, úgyhogy képtelenek vagyunk akár egyet megnevezni az elhangzott nemtudommineknevezzemek közül. Csandalazeneileg teljesen tájékozatlanok vagyunk, ezidáig sikeresen megtartoztattuk magunkat az összes kereskedelmi rádióadó hallgatásától, de valahogy ilyennek képzeljük el a Klub Rádió zenei kínálatát, közvetlenül egy Bolgár György betelefonálós mûsor után.

Kiszolgálás (figyelem, végre valami pozitívum) kedves és gyors, bár az utóbbinak egyik lehetséges oka, hogy a pult elõtt ücsörögtünk. Vendégsereg. Mivel nem sok okot tudunk megemlíteni (tulajdonképpen egyet sem), amiért mi még egyszer betennénk ide a lábunkat, inkább hanyagoljuk a témát. Mindenesete nem messze tõlünk üldögélt egy bakancsos, kopasz társaság, akik közül mindenképpen említést érdemel egy sereslaci méretû szaglószervet viselõ úr, aki amerikaizászlós, operation iraqi freedom feliratú pólót viselt. Ettõl a látványtól kiújult az aranyerünk, oszt kénytelenek voltunk haladéktalanul rendelni egy vizespohár pálinkát, ami csajozás szempontjából végzetes hibának bizonyult.

Végezetül: kedves olvasónk testnyílásainak meggyalázása a csillagok kedvezõtlen együttállása miatt nem gyütt össze. Mindenesetre semmit sem bíztunk a véletlenre, hazafelé mászva még vásároltunk egy üveg Baileys't is, aminek a hatása olyan, mintha befeküdnénk a sírba, magunkra dózeroltatnánk néhány tonna földet, oszt az egészet jól lebetonoztatnánk, nehogy mégis meggondoljuk magunkat.