Egy anyuka írt a Homárnak felháborodott levelet, miután a babakocsival megközelíthetetlen gyermekpinceáruházban az eladók közölték, hogy nem viheti magával élete értelmét, hagyja csak az elõtérben.

Meglepõ, ám számomra mégsem mulatságos helyzetben találtam ma magamat. 5 hónapos kisfiam babakocsijára szerettem volna napernyõt vásárolni. Sajnálatos módon a környékbeli üzletekben nem találtam, így hát nem volt mit tennem, az internetrõl kinéztem egy üzletet, ahol árusítanak ilyet. Kisgyermekes anyukaként - mivel bébimet még csak babakocsiban lehet szállítani - babakocsistól vágtunk neki az útnak. Mint közismert a 4-6 villamos útját felbontották, így a régi fajta villamospótló busszal mentünk a Nyugatiig. (Egyedül majdhogynem alig kivitelezhetõ a babakocsi feltétele a buszra, mivel a buszok nem kis távolságra állnak meg a járdától). Onnan gyalog a Visegrádi u. 25. szám alá a Pekido Kft. Mária Babacentrum és Gyermekáruházba. Végre ott voltunk. Már a bejutás sem volt egyszerû. Egyszer két lépcsõ, majd ajtó, aztán meg vagy 5 újabb lépcsõ. Ez is rendben van, izmosodunk, nem árt az így, szülés után.

A java csak ezután következett. Bájos kis alig 20 éves tini eladók - persze ott téblábolnak többen is - nagy hanggal rám szóltak miközben a kosárért nyúlok: "Gyerekkel nem lehet bemenni". Azt hittem rosszul hallok. Mi van? Hol is vagyok én most? Késõbb persze az okot is közölték. Babakocsival az üzletükbe bemenni nem lehet. Hagyjam szépen csak ott a babámat az elõtérben. Késõbb persze - felháborodásomat látván - visszakoztak, hogy ha kiveszem akkor úgy bevihetem, vagy adnak ilyen tiszta mocskos bébihordozót. Hát köszönöm azt már nem, ha tele a kezem akkor hogyan fogjam és nézzem meg amit venni akarok, közben meg aggódhatok, hogy a kocsinkat mikor nyúlják le és haza tudunk-e egyáltalán menni valahogy.

Még most sem tudok napirendre térni a dolog fölött. Persze azonnal közöltem, na nem, akkor inkább én ott nem vásárolok, erre még õ szólt be nekem. Nem tudom ki, hogy van vele, de nem hagyom soha életem értelmét felügyelet nélkül, fõleg nem képzelik, hogy egy idegen helyen.

Azt képzeltem, hogy hát igen nehéz és hosszadalmas lesz megvívni a csatát, hogy végre a kisgyermekeseket oly módon is segítsék, hogy a közlekedésüket megkönnyítik. Rá kellett döbbennem, hogy amit én vártam, reméltem, az fényévekre van a jelenlegi helyzettõl. Azok, akik belõlünk élnek, a pénzükre utaznak, hát még azok sem tisztelnek bennünket, édesanyákat egy szemernyit sem. Hogy lehet a mai világban az, hogy egy bababoltba a kisgyermekes anya nem teheti be gyermekével a lábát? Hol élünk mi? Nem tudom. Csak néha elgondolkodom, hogy egy kis összefogással le kellene tudjuk seperni õket a piacról, hogy a tisztességes, gyermek- és családcentrikus kereskedõk ne szenvedjenek kárt az ilyen minõsíthetetlen "kereskedõk" miatt, mert tudom és ismerek ilyet: Õk is léteznek.