„Inkább az öngyilkosság” címû sorozatunkban most a lakásfelújítástól szeretnénk elvenni az Ön kedvét. Totalcaros kollégánk, RT nem tûnik szuicidnak, mégis csempézni akart, amihez az OBI-ban vett elsõ osztályú anyagot. Olvassák el a meghökkentõ sztorit, amibõl kiderül, hogy az igényes áruház olyan csempét próbált elsózni, amibõl minden egyes darab felrakhatatlanul selejtes volt. Közepesen hosszú, de igencsak megéri.

Kedves Homár! Bármily valószerûtlen is a feltételezés, ha egy magadfajta ízeltlábú átlagos életkörülményeit vesszük alapul, de amennyiben sorsod mégis úgy hozná, ne vegyél csempét az OBI-ban! Mi megtettük és nem volt jó. Április 7-én, a budaörsi OBI áruházban ébredtünk rá életem párjával, hogy fürdõszobánk burkolásához épp a 20x20-as Luminor nevû csempecsalád Beige (bézs) és Verde (zöld) kerámialapjai a legmegfelelõbbek. Gyanúsan olcsón mérték õket, de a címke tanúsága szerint elsõ osztályú, négyes kopásállúságú (az jó) termékrõl volt szó; ráadásul egy ilyen naaagy, ismert, lakásból otthont teremtõ áruház csak nem árul szart, gondoltuk. És megkezdõdött a rémálom.

Budaörsön a bézs csempébõl nem volt. Egyáltalán. Kirakták, ott virított a minta a polcon, de a raktárból elfogyott, hogy mikor lesz, arra csak a vállát tudta vonogatni az eladó. Van, de nincs. No sebaj, nem csak egy OBI van a világon: felhívtam elsõre mindjárt a Savoya Park melletti boltot: nekik volt dögivel. 50 kilométerre lakom onnan, de sebaj, szereztem kölcsönbe vonóhorgos autót, utánfutót, és hû unokatestvéremmel elmentünk az anyagért. 19 doboz bézs, 24 doboz zöld, összesen hetvenezer forint értékben. Berakodtuk, kifizettük, hazavittük, Otthon kivettem egy-egy csempét, hogy megnézzük, milyen lesz majd a fürdõben. Nahát, a bézs színhibás, fehér folt van rajta. Mindegy, ezer darabból egy lehet rossz még elsõ osztályúból is. Azért a következõ héten, mielõtt jött volna a mester lerakni, megnéztem még pár kartont, és kiderült, hogy a mi csempénkben kicsit rosszabb az arány. Mind színhibás, egytõl egyig. Mivel a zöld jó volt és továbbra is ragaszkodtunk a hosszas áruházjárás után nehezen kiválasztott cucchoz, felhívtam a Savoya parki OBI neten talált számát, hogy rossz a csempe, cseréljék ki. Ez körülbelül háromszori hívás és úgy hat-nyolc félrekapcsolás, továbbirányítás után talált értõ fülekre, nonszensz, hogy egy ekkora kócerájban nincs egy panaszhotline. Pedig nincs. Végül, miután kifakadtam, hogy hadd ne kelljen már káromkodva ordítoznom egy egyszerû panaszbejelentéshez, találtam egy kompetenst. Már nem is emlékszem, kivel, de valakivel megállapodtunk, hogy – mivel nekem nincs kedvem és pénzem megint 100 kilométert autózni utánfutóval – kihozzák a jó csempét és elviszik a rosszat. Április 18-án, a bejelentés után pár nappal normális, jó fej melósok el is hozták a csempét, de ezt már azért megnéztük átvétel elõtt. Az elsõ kartonban találtunk görbe, törött és színhibás csempét is. Azért, miután esküdöztek, hogy ez elsõ osztályú, a több biztos jó, lerakattuk, hogy majd átnézzük, hátha lesz közte jó is – gondoltuk, legfeljebb majd kicserélik megint, ekkor már kezdtük élvezni a játékot. Írtunk egy jegyzõkönyvet, a szállítók elmentek.

Nekiálltunk kiválogatni a jókat. Ismét csak nem volt. Jóval kevesebb színhibás csempét találtunk, viszont annál több görbét, lerakhatatlanul görbét.

Felfigyeltünk arra is, hogy minden csempét krétával jelölt meg valaki valamikor. Hogy még Olaszországban-e, azt gondolván, hogy „hulladék, vaffankúló, de jó lesz az ungeréziknek”, vagy nálunk, azt nem tudom, de érdekes. Újra elkezdtem telefonálni. Az obligát ide-oda kapcsolás ismét lezajlott, olyan is volt, hogy visszahívtak, majd egy titkárnõ kapcsolt valakit, akivel hosszasan hallóztunk és igeneztünk, mert egyikünk se a másikkal akart beszélni, végül oda jutottam, hogy visszamegyek az áruházba és kiválogatok s.k. 19 doboz egészséges bézs csempét. Április 29-én, egy szép szombati napon így is tettünk, kerestünk egy eladót, és nekiláttunk. Az eladó megértõen viselkedett és többször elmondta, hogy látjuk, õ mindent megtesz. Elõször azt mondta, hogy csak annyi van, amennyi kint van a polcok alatt: egy megkezdett raklap. Kibontottunk vagy öt dobozt, mind színhibás vagy görbe. Persze fölötte ott a tábla: I. osztály, három hét alatt még nem volt idejük átgondolni a minõsítést. Kérdõn néztem az eladóra, beszéltem neki a Homárról. Akkor „eszébe jutott”, épp hogy csak a homlokára nem csapott színpadiasan, hogy a raktárban lehet, hogy van még egy raklap. Volt. Lusta dögje. Kihozta a targonca, lehántottuk a fóliát, reszketõ kézzel kibontottam az elsõ dobozt: görbe és színhibás. Hát akkor befejeztük. Az ügyeletes vezetõvel (nyugodt, bajuszos úr, érezhetõen sokat látott már életében) készségesen hozta a panaszkönyvet, leírtam a históriát és kértem, hogy vigyék el tõlünk a francba az egészet, adják vissza a pénzt. pár nappal késõbb felhívtak, még utoljára megkérdeztem, hogy nem létezik-e, hogy valahol, egy másik OBI-ban akad néhány ép csempe is (aki már válogatott asszonnyal hetekig-hónapokig, megérti, miért ilyen nehéz lemondani az Igaziról, most kezdõdik elõlröl a kanossza), de természetesen ezt nem sikerült kideríteniük. Így hát tegnap kijöttek, elvitték, könnyes szemmel néztünk a Luminor Beige és Luminor Verde után. Az OBI-nak meg nõjön be az orra luka. Kint tartja a szart a polcon hetekig elsõ osztályú minõsítéssel, nincs egykapus panasz-ügyintézése, képes saját költségén kihozni cserének még rosszabb árut, a megszívatott vásárlónak nem képes legalább egy repi hódos harapófogót adni. Ha tényleg mûködõ piaci verseny lenne ebben a szomorú országban, éhen kéne dögleni az ilyen ostoba mamutnak.