Aszinné az ember, hogy a közalkalmazott meg a rendõr ingyen van, de még ha el is csalja az adója nagy részt, tutira be van jelentve valahova minimálbéren és fizet értük. Ja, egy rendõrségi ügyintézés tapasztalatait osztja meg T.B. a koránkelõ publikummal:

Van nekem egy négykerekû jármûvem. Pár nappal ezelõtt a férjem észrevette, hogy az autó jobb elsõ zárját egy "ismeretlen elkövetõ" megrongálta, valószínûleg autó eltulajdonítási szándékkal... Mivel a zár használhatatlanná vált, zárcsere vált szükségessé (kb. 30 E Ft-os kár) - és hogy a biztosító fizessen, rendõrségi feljelentést kellett tennem. No, ennyit az elõzményekrõl...

Keddi napon 13 óra körül befáradtam a kerületi rendõrkapitányságra, ahol tájékoztattak, hogy az ügyeleten fel fogják venni a panaszomat. Rendben - gondoltam magamban - és elkezdtem türelmesen várakozni. Kb. 20 perc múlva - nagyon segítõkészen - szólt a "kapus" rendõrnõ, hogy közterületisek járják a környéket, ha autóval vagyunk és szabálytalanul parkolunk, vigyük odébb a jármûvet. (A rendõrség környékén ugyanis lehetetlen szabályosan leparkolni. - Ez csak egy mellékzönge volt.)

1/2 3 tájban megszólított egy "helyszínelõ" beosztású rendõr, aki meg akarta nézni az autót. Valóban megnéze, kikérdezett a körülményekrõl, majd kért, hogy menjünk fel az irodájába, ahol felveszi az esetrõl a jegyzõkönyvet. Felmentünk, bediktáltam a szükséges adatokat és már kezdtem örülni, hogy hamarosan végzek... A jegyzõkönyv elkészült, majd a rendõr tájékoztatott, hogy ebbõl a jegyzõkönyvbõl õ nem adhat nekem egy példányt sem - ismét le kell mennem az ügyeletre és ott még egyszer el kell mondanom ugyanazt (mert az általa felvett jegyzõkönyvet az ügyeleten nem látják a számítógépen). No ekkor valószínûleg nagyon értetlen arcot vágtam, mert szegény "helyszínelõ" elkezdett magyarázkodni, hogy õ tudja, hogy hülyeség, de nemrég vezették be ezt a rendszert, ez van, õ többet nem tud tenni értem... Régebben volt formanyomtatvány, amire megkapta az ember a pöcsétet, de azt megszüntették...

Szomorúan lebaktattam az ügyeletre és várakoztam tovább... Közben jött egy hajléktalan, kissé kapatos bácsi, aki a fia eltûnését akarta bejelenteni - természetesen egy eltûnés elsõbbséget élvez az én piti ügyemmel szemben - ezt nem is vitatom egy percig sem... Nos, szegény bácsi majd' 2 órán keresztül tette a feljelentését - gondolom, nehezen boldogultak vele - és közben az én hajam meg kezdett kihullani... 16 óra körül végzett, aztán egy fél órát ismét vártam, miközben végighallgattam a "nagyon elfoglalt" rendõrök aktuális magánéleti dolgait és mikor már látták rajtam, hogy az ordító- és sírógörcs határán vagyok, végül fél 5-kor megtehettem a sz..-os feljelentésemet a csodálatosan "komfortos" ablaktalan, szelõztetetlen pia- és egyéb szagú, kb. 1 nm kiterjedésû helységben...

Tanulság: 1. A HIVATAL értem van és a rendõrök is értem vannak. Meg védenek. 2. Az ügyeket gyorsan és gördülékenyen intézik (mert értem vannak.) 3. Egyre okosabb belsõ szabályokat hoznak (ami az én érdekemet szolgálja), hiszen egy formanyomtatványos-pecsétes megoldás túl gyors lenne, mit kezdenék azzal a sok felesleges idõmmel... 4. A feljelentõ helység vallatónak is kitûnõen megfelelne - majd teszek rá javaslatot... 5. És már csak hab a tortán, hogy az M3-ason történt baleset miatt a negyed órás hazavezetõ utam másfél órássá vált, közben azon izgultam, kiteszik-e a gyerekemet a bölcsibõl, mert nem érek oda...