Veszett nagy mázlink, hogy mindenki magyar (a feltalálók és a sikeres üzletemberek mindenképp, akikre büszkék vagyunk), így aztán lassan, de biztosan édes anyanyelvünk a világ minden táján megveti fonémáit. A többieknek maradnak a tolmácsszoftverek, amikkel másfajta, de szintén kellemes bizsergézst tudnak elõidézni, mint ahogy azt Gven is tapasztalta:

Édesapám nemzetközi árufuvarozó, tehát nem ritkán találkozik mókás és kevésbé mókás történetekkel, emberekkel munkája során, ez, úgy érzem érthetõ is. Egy hete azonban õ is meglepõdött, mikor épp az áru szokásos vámolását intézte egy angliai kikötõben. Mikor kikérte az ilyenkor szükséges szokásos formanyomtatványokat, az ügyintézõ kedvesen megkérdezte, hogy milyen nyelven szeretné. Édesapám csodálkozott, hiszen eddig soha nem volt választási lehetõsége, s mikor kiderült, hogy még magyar formanyomtamvánnyal is rendelkeznek, nagyon megörült, hogy nem kell bajlódnia a fordítással (németül és oroszul beszél, angolul nem). Mikor azonban megkapta a kért papírt, nagyot nézett, hiszen az elsõ ránézésre nem magyarnak tûnt. Azután kiderült, hogy mégis...

Ekkor apum szólt, hogy ö mégis német, és inkább egy olyan nyelvût kérne, amit fáradtság és mosolygás nélkül meg is értett. Nevessetek jót.:)