Hogyan vették el olvasónk, umpe kedvét a nemzeti jelképektõl? Olvassa el egy meghökkent ember beszámolóját, aki sok-sok év után - vesztére - újra meg akarta nézni belülrõl a Parlamentet!

Sok-sok év után végre eljutottam a Országházba. Az épület belseje, díszítése és szobrai természetesen lenyûgöztek. Ezt vártam. A körülményeken viszont elcsodálkoztam vagy úgyis mondhatnám megrökönyödtem. Nincs még turistaszezon, de így is több mint 1 órát ácsingóztam elõtte, mire bejutottam.

Ha én lennék az Országház bemutatásáért felelõs, akkor bizony más lenne. Azt gondolnám, hogy ez nem egyszerûen egy mûemlék, hanem az ország közepének közepe. A páratlan épület sokat elmond az országról, mintegy védjegye hazánknak. Nemcsak a dicsõ korszakokról árulkodik, hanem a jelen emberekrõl is, Budapestrõl és Magyarországról. Arról hogyan viszonyulunk értékeinkhez, mennyire tarjuk fontosnak, hogy megismerjék azt diákjaink vagy éppen a külföldi turisták.

Ha én lennék az Országház bemutatásáért felelõs, akkor olyan körülményeket teremtenék, hogy a legjobb kép alakuljon ki a Parlamentrõl és az országról.

- Nem raknék ki olyan táblát, amire azt írták, hogy egyéni látogatók folyamatosan bejuthatnak, mert ez már nem igaz.

- A várakozás helyszínén viszont tennék ki táblát, amiben leírnák, hogy csak csoportosan lehet bejutni és kinek mennyibe kerül a jegy.

És mért kell kétszer sorba állni a szerencsétlen érdeklõdõnek? Ilyet utoljára a legelvakultabb eszpresszókban láttam annak idején, amikor kinéztem a minyonomat a pultnál, aztán sorba álltam a pénztárnál és utána sorba álltam a minyonért is még egyszer. Ezen a táblán feltüntetném, hogy kb. mennyit kell várni és miért kell ennyit várni, mert aki elõször jön megnézni az országházat (és általában utoljára) az csak tanácstalanul nézelõdik, hogy melyik várakozó sorba álljon be és hogyan fog itt egyáltalán bejutni.

- A várakozás nem európai. Csak pár fõ tud leülni. Az emberek nem tudják igazán, hogy hol várakozzanak. Most hétágra sütött a nap, de mi van ha esik vagy zuhog. 1 órát vagy kettõt ki várakozik esõben? A várakozókat kordon tartóztatja fel a beléptetés elõtt. A kordon támasztékai miért nem befelé néznek, úgy hogy a járókelõket ne zavarja közlekedésbe vagy a várakozásba. Magassarkú cipõk vesztõhelye!

- A táblán az sem szerepel, hogy a jegyváltást biztonsági okokból csak meghunyászkodva lehet végrehajtani. Az õr mintha egy katonai kiképzésen lenne, úgy irányítgatja az embereket. Mindenki csak õt lesi, hogy nehogy elrontson valamit:

- Mi is történik itt? Jó kifigyelem. Szóval két ember kifelé, akkor az õr megengedi, hogy 2 ember befelé. Egyes emberek gyorsan kijönnek az ajtó mögül, mások hosszú percekig ott maradnak. Mi lehet a sötét ajtó mögött? Motozás? Robbanóanyagot keresnek? A gyanúsakat elõállítják? Én gyanús leszek? Jaj, csak valamit el ne rontsak! Szóval kijön kettõ és akkor én mehetek. Meg kell tennem 50 métert a nyílt aszfalton. A kordontól, a nagy magas épület sötét ajtajáig. Közben vigyáznom kell minden lépésemre, hiszen figyelnek. Figyel az õr, azok akik sértetlenül kijöttek és az a sok embere aki még a kordon mögött áll. Jó, ennyire veszélyes kimenetelû jegyvásárlásnak még nem néztem elébe, de rajta! Stresszes vagyok, bal láb, jobb láb, bal láb, jobb láb.

- Szóval nem értem, hogy miért kell kétszer sorba állni és ezt a megalázó jelenetet eljátszani, amikor a sötét ajtó mögött 1 egyszerû nénike ül és jegyeket osztogat. Miért nem lehet ezt a kordonnál megoldani például? A jegy nevetséges. A legutolsó húsboltban sem adnak ilyen jegyet manapság. Egy 5*5 cm-es, vékony, fehér fecni. Kiderül, hogy idõpont is van rajta, de percekig tart, míg az elmosódott indigón megtalálom, hogy 12 15. Ennyi. Szóval semmi több info. Ez lehetne december 15 is. Jártam Indiában. Meglátogattam egy 200 ezer fõs város várát. Az erõdítményt ábrázoló, dombornyomású, gyönyörû jegyet kaptam, azóta is emlékeim között õrzöm. Ennyire szegények vagyunk? Vagy ennyire szegényesen gondolkodunk?

- Aztán visszamentem várakozni. Telik az idõ. Nagyon lassan, még leülni se tudunk. Sokan nem is tudják mikor mehetnek be, ezért a kordon elõtt tolonganak nehogy lekéssék, amiért megszenvedtek.

- 12 óra. Jön egy idegenvezetõ és egy nénike. Beengedik az embereket, de csak azokat, akiknek 12-órási jegye van. Ez csak már akkor derül ki sokaknak, mikor elõrenyomták õket a többiek. Az idegenvezetõ elmondja angolul, hogy 12 órás csoport. De azt a hangerõt kihallja meg a városi közlekedés zajában, 60-70 emberes tömegben? Miért nincs egy tábla, akár mechanikus vagy elektronikus, ami tájékoztatja az embereket, hogy éppen melyik csoport indul. És az se derült ki, hogy meddig tart a vezetés.

- Aztán én is bekerültem. Az idegenvezetõ látszik lelkiismeretes, de sok éve csinálhatja ezt a munkát, mert úgyis tud beszélni, hogy a látogatókra rá se néz. De közben beszél. Ilyet még nem láttam. Ez udvariatlanság. És ezen a helyen? Miért nem lehet a nyárra több idegenvezetõt szerzõdtetni?

- Több mint 1 órát küzdöttem kint, így kevésnek tûnt a benn eltöltött 40 perc.

- Akik végignézték az épületet, azok beözönlenek a várakozók türelmetlen tömegébe. Ostoba kerülgetésbe kezdenek a kintiekkel és még a kordonok támasztékaival is meg kell birkózniuk. Káosz, káosz! - fintorog néhány amerikai turista.

Ha Magyarországról írnék útikönyvet, azzal kezdeném, hogy csak azok kezdjenek bele a világhíres Parlamentbe, akik hozzáedzõdtek a magyar viszonyokhoz.

Hol is van Európa? umpe