Tékozló Homár

Vevõkínzó szupermaraton a Bluefish-nél

Vincseszter

2006.06.21. 12:58 | szily | Szólj hozzá!

Elõször azt hittük, megint újra megkaptunk egy régi levelet, az alanti vincseszteres sztori ugyanis egy 2005-ös dátummal indul. A végére kiderül, hogy tökre nem: tényleg hét hónapja szív az ügyfél, akinek mindig tönkremegy az egyik vincsesztere. Plusz pikantéria, hogy ezúttal nem hozzánk hasonló mezei lúzer a Naiv Ügyfél, hanem „M.o. legnagyobb vállalatának leányvállalata”. Lássuk a szopógépet alant!

Ez a történet nem jött volna létre, ha nincs a Bluefish Computers Kft. Cégünk M.o. legnagyobb vállalatának leányvállalata. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk – még – hogy a feladatainkhoz szükséges számítástechnikai eszközök mibenlétét elég nagy szabadsággal meghatározhatjuk.

Márpedig a mûszaki ügyekkel foglalkozó egységünk életében elkövetkezett az az idõpont, amikor nem tudtuk elképzelni az életet egy nagy kapacitású PC nélkül. Rengeteg fényképet, jegyzõkönyvet, mérési eredményt, szakértõi véleményeket kell tárolnunk digitálisan, ezer-tízezerszám. Fõnökeinktõl megkaptuk a zöld jelzést, hogy állítsunk össze egy kb. konfigurációt fejben, kérjünk javaslattal egybekötött árajánlatot, és vegyünk.

S lõn. Befutott szállítóként a Bluefish Computers. Meghozták a várva várt gépet. Paraméterekrõl csak egyvalamit írok, mert ez a kulcsa az egésznek: van (bocsánat: volt) benne két db 200GB-os Samsung vinyó 8MB cache-el, RAID tömbbe kötve (tükörvinyók) adatvesztés elkerülésére.Szépen feltelepítettük a hozzá vásárolt, szokásos oprendszert, irodai szoftvercsomagot, mérnöki tervezõprogramokat, licencköteles egyéb programokat, és elkezdtük konfigurálni.

Ez 2005. decemberében volt. Jött a karácsony, ünnepek. Visszajöttünk, és kezdtük volna élesben használni a gépet, amikor január 11-én (a dátum fontos!!) a RAID tömb eldobta az egyik vinyót, a PC meg belassult, mint sánta gebe az enyves fazékban. Semmi gond – gondoltuk – hálistennek még nem nyomtuk rá azt a töménytelen mennyiségû adatot, aminek szántuk, még garanciális, a garancialevél szerint meg 15 nap alatt megoldják, addig csak kihúzzuk valahogy… Beszállítottuk a Bluefish-szervizbe.

Eltelt a két hét, aztán még egy, meg mégy egy. Semmi. Telefon, munkalapszám egyeztetve, ígéret: „jövõ hétre 1000%, hogy meglesz, csak nincs hozzá olyan alaplap – merthogy alaplaphibás.” – jött a válasz. Kicsit bosszúsan, de gondoltuk: kivárjuk. Aztán eltelt a hét, meg mégegy, meg mégegy…

…március 9-én(!!!) két hónap elteltével személyesen mentünk be. Nem láttunk a pipától. Három faxot küldtünk, síri csend volt a válasz. Kiderült, hogy ott állt a gép elfelejtve az egyik asztal lábánál. Asszem elég dühösnek néztünk ki, mert másnap 11-kor megjelentek (vidéki) telephelyünkön a kicserélt alaplapú géppel. Újratelepítés, (mert az állítólagos tesztek során legyalultak mindent), új licencek kérése, stb. rendszerkonfiguráció.

Két héttel késõbb a RAID tömb eldobta ugyanazt a vinyót. Miután felépültünk a kvázi-infarktussal kombinált agyvérzéses idegbénulásból, újra beszállíttattuk a gépet. Kapott egy másik tipusú alaplapot, mert hogy „alaplap-tipushibás”.

Rendszertelepítés, licenckérés, konfigurálás. Egy héttel késõbb a RAID tömb eldobta ugyanazt a vinyót…

Miután kollégáink kicsavarták a kezünkbõl a nagykaliberû pisztolyokat, amikkel elõször vérengzést akartunk rendezni, majd öngyilkosságot elkövetni, meghallottam azt a kis kattogást…

Volt a valamikori Quantum cégnek egy lct sorozatú vincsesztere, amik kísértetiesen hasonló hangokat hallatva lehellte ki a lelkét, általában max. 3 hónappal a használatbavétel után. Elektronikai hibás sorozat volt, az olvasófej kiakadt. És most ez is ugyanazt produkálta az a vinyó, amelyik mindig leszállt a tömbrõl. Nesze neked, alaplap!

Küldünk egy faxot, hogy most már jöjjenek ki szépen, és vigyék ezt a rohadt drága levélnehezéket a MÉH-be, és hozzanak egy mûködõ gépet. Aztán ugyanezt a faxot mégegyszer elküldtük, mert nem jött válasz, és telefonos érdeklõdésünkre kiderült, hogy a Bluefish honlapján található faxszám – linuxos nyelven szólva – a devnullba van irányítva, vagyis már nem él. (Érdeklõdésemre, hogy hogyan lehetséges, hogy kaptunk akkor egy OK-s visszajelzést, krákogás volt a válasz…)

Elküldtük a megadott számra a faxot mégegyszer, aztán egy harmadikra és egy negyedikre is, mert az elõzõ három megint nem volt jó – pedig õk mondták. Ezután csend. Pedig volt már abban jogi fenyegetõzés is.

Ötödszöri telefonomra felvette egy hölgy, aki meglepetéssel értesült arról, hogy kapott egy faxot, de ígéretet tett, hogy elõkeríti, és átadja az ezzel foglalkozó kollégájának. (Ezekszerint a negyedik fax sem volt az igazi.)

Figyelem: június 13-án!!! (öt hónappal azután, hogy elõször elvittük garanciális szervízre a cuccot!!!) kijött egy srác, aki 5 perc alatt megállapította, hogy tönkrement mindkét vinyó. A biztonság kedvéért 10 perc alatt lefuttatott vagy 8 diagnosztikát, de mind ugyanezt mutatta.

Közbevetõ megjegyzés: 15 perc VS 5 hónap, na? Az milyen? Megállapodtunk, hogy egy hét múlva jelentkezik két cserevinyóval, beszereli, és mindenki boldog lesz. Ennek a határideje tegnap lejárt.

Telefonon beszéltem vele.

Nem jött meg a két vinyó…

Gondoltam, most már megírom Nektek is…

Szűrt kommentelők

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása