Minden napra egy Zóna taxi - elnézést, ha unják, kicsit pihentetjük a témát, ezután. Tamás a klasszikus "nemtok visszaadni" trükkel találkozott

A világ szebbik felérõl hazatérni kis, szeretett hazánkba amúgy is sokkoló, ezért talán joggal várhatná el az ember, hogy legalább a reptér környékén legyen egy kis civilizáció. Augusztus 17-én reggel 9 körül érkeztem meg feleségemmel New Yorkból. Csomagokkal kimegyünk a reptér elé, sehol sincs egy taxi sem. Észreveszem, hogy egy muksó áll egy zóna taxis tábla alatt, körülötte emberek. Beállok a sorba, mondom, hogy a Keletibe mennénk. Semmi probléma, 3500 forint és elkezd egy fecnire irkálni.

Kérdezem minek írja? Hát hogy majd adjam oda a taxisnak. Kérdezem miért? Hát hogy tudja hogy hova kell mennie és mennyit kérhet. Mondom én is meg tudnám mondani neki az úti célt ugyanúgy ahogy magának. Meg esetleg a sofõr is tudhatja ezt a bonyolult tarifarendszert (4 zóna van összesen). Morog valamit, de úgyis mindegy, ilyen a rendszer. Mondom oké, akkor mennénk, hol a taxi? Azt mondja várni kell rá, álljak csak be nyugodtan a többiek mögé (már nekik is volt fecnijük). Mondom mennyit kell várni? Hát azt õ honnan tudja, majd ha jön autó mehetünk.

A sorban látom, hogy jön egy autó, ami összeszedi a várakozókat, akik egy helyre mennek. Hát én ilyet még nem láttam, hogy egy taxiban mások is utaznak rajtam kívül! A csomagokat bezsúfolják, az emberek meg mint a heringek ülnek az autóban. Természetesen mindenkitõl beszedik a háromezernéhányszáz forintot. Akkor ez ugyanolyan, mint a reptéri minibusz, csak kisebb autókkal és drágább.

Jön a mi taxink, a sofõr mondja, hogy fáj a háta, a csomagokkal Õ ugyan nem foglalkozik. Mindegy beteszem. Elvisz a Keletibe, adok neki egy ötezrest. Visszaad két ötszázast, nyitja a csomagtartót. Mondom a fuvar nem 3500 forintba kerül. Ja, ja de hát nem tud visszaadni. Aszongya van még két darab százasa, úgy már tán csak jó lesz. Én meg mondom nem ebben egyeztünk meg. A fickó erre mégis csak tud még visszaadni amennyit kell, kelletlenül most már a csomagtartó közelébe se jön, nehogy meg kelljen fognia valamit is. Kiszedem a cuccokat, erre sértõdöttem bevágja magát az autóba és elmegy.

MEGSÉRTÕDÖTT MERT NEM HAGYTAM ÁTVERNI MAGAM!

Eltelt egy hét most már kezdünk asszimilálódni. Nem az idõeltolódás a legnagyobb kihívás.