Igazi pedagógusnemzet a magyar, erre ezer példa van, a legfrissebb és egész mulatságos éppen Kiskunhalasról érkezett, Ataman jóvoltából. A kiírás a maga tenyérbe mászó módján fontos közgazdasági alapigazságokkal ismerteti meg a halasi graffitiseket, ami nyilván jó helyzetbe hozza õket a munkaerõpiaci versenyben. Lent a levél, fontos helytörténeti adalékokkal.

A mellékelt képet egy hónapja készítettem egy hétvégi kiránduláson Kiskunhalason esti sétánk alkalmával, ám akkor a különbözõ társadalmi csoportok ellentéte - és a politikai, gazdasági helyzet - miatt, csak most merem nyilvánosságra hozni azt. :) A fõtéren álló filmszínház gyönyörû épületének oldalán, 70-es éveket idézõ és láthatólag nagyobb látogatottságot is megérõ plakátvitrinek hirdetik a havi mozimûsort. Kiskunhalas láthatólag nem is olyan kisváros, annyira, hogy a filmesek nehéznek mondott helyzete ellenére még van humoruk a plakátragasztóknak, még ha keserédes is a graffitizõk miatt. De miért nem fér meg egymás mellett a két "mûvészet"? üdv: Ataman