Nagyon vigyázzon mindenki, aki a fenti nevû cipõbolthálózatban készül cipõt venni, mert itt olyan vesszõfutásra kényszeríthetik a reklamálókat, mint Csabát. Pedig szegény levelezõnk 25 ropit hagyott ott egy Nike cipõért, ami egy hétvége alatt tönkrement. A legjobb a sztoriban, hogy a lánc másik boltjában elõször vissza akarták adni neki a rossz cipõt egy új dobozban, de Csaba kiszúrta a trükköt. Alant olvasható a jó hosszú levél, aki idõt akar, spórolni, az olvassa el az elejét, aztán lehet ugrani, a vége felé segítségképpen vastagon szedtük a pikáns epizódot.

Kedves Homár! Elmesélek egy igen érdekes történetet a Nike-ról illetve a Player's Room nevû boltról, ha érdemesnek tartjátok rá, kérlek tegyétek ki a Homár-ra. Sajnos kicsit hosszú lett. :( Mivel közeledik a tél, pontosabban a hideg idõ, gondoltam ideje lenne vennem egy félmagas utcai cipõt, mert a sneaker cipõim kevesek lesznek a hóban. Miután már 10 helyen nem láttam még csak hasonló cipõt sem, betévedtem a Westend-ben található Player's Room üzletben, ahol megláttam egy 25.000Ft-os Nike-t. Ennyit nem szoktam kiadni cipõért, ám annyira megtetszett, hogy végül megvettem. Rutinos vásárló lévén felpróbáltam mindkét párt, befûztem, jártam benne, kényelmes volt. Mindez törént egy szombati napon, egészne pontosan december 9-n. Másnap 5 percre mentem ki benne az utcára, majd hétfõn reggel mentem az egyetemre. Már a villamoson nézegettem, hogy a jobb oldali cipõ orrán a bõr minden irányba szét van gyûrõdve, a baloldali pedig olyan, mintha új lenne, egy gyûrõdés volt csak rajta, a járás miatt. Gondoltam biztos máshogy járok a jobb lábammal, ez nem para. A haverok bent a suliban mondták, hogy milyen jó a cipõ, de miért ilyen gyûrött. Akkor elkezdtem nézegetni, majd fél analízis-en ezen tûnõdtem. Amikor hazamentem, feltûnt, hogy a jobb oldali cipõn az orron lévõ bõrrész egész egyszerûen más bõrbõl van, mint a baloldalin és a cipõ többi részén, vékonyabb, a szellõzõ lyukak sokkal nagyobbak rajta, és nagyon gyûrõdékeny - kb. úgy viselkedik, mint a gyöngyvászon. Nah, ezt visszaviszem, ki kell, hogy cseréljék, hiszen szemmel látható a hiba - gondoltam én. Felhívtam egyik cimborámat, mert nem nagyon szeretek ilyesmit egyedül intézni. Irány a Westend! Kedves eladó lány fogad, elmondom a hibát, mondja hogy várni kell az üzletvezetõre, aki épp mellettünk telefonált, egy hozzám hasonló "reklamáló vásárlót" gyõzködött, hogy nem a futócipõ hibája, hogy az egyik oldalon felhólyagosodott a bõr. Itt már kezdtem félni, mivel ez nem volt túl bíztató elõjel. Lecsapta a telefont, majd megkérdezte, hogy mit akarunk. Elmondom a hibát, gyorsan ránézett, majd mondta, hogy ezzel nem tud mit kezdeni. Mondtam, hogy mivel szemmel látható a hiba, továbbá nem én okoztam, egy cserének örülnék. Mondta, hogy ez nem lehetséges, de elvitetheti bevizsgálásra, ami 15 munkanap. Ekkora elmondtam neki röviden a jótállási címként található információt, mely szerint a vásárlást követõ elsõ 6 hónapban történõ visszavitel után azt lehet feltételezni, hogy a cipõ gyárilag hibás, a hiba pedig a használat során jött elõ - ha a bolt ezzel nem ért egyet, bizonyítaniuk kell az ellenkezõjét. Mondta, hogy ezért vinné el, hogy szakvélemény legyen róla. Tudattam vele, hogy ezt értelmetlennek tartom, mivel a hiba szemmel látható, továbbá nem okozhattam én, mivel az anyag a hibás, a bõrt pedig csak nem cseréltem ki a vicc kedvéért. Mondta, hogy de bizony én vagyok a hibás, biztos kimentem vele az esõre. Erre haverom kérdezte, hogy akkor miért csak az egyik pár lett ilyen. Erre a lány sajnos nem tudott mit mondani, úgyhogy felelõsségre vont, hogy miért nem tegnap, azaz vasárnap vittem vissza a cipõt. Mondtam, hogy mert ma vettem fel, meg a vasárnap egyébként sem munkanap. Mondta, hogy õ bizony dolgozott, tehát az. Hiába magyaráztuk neki, hogy ezek a dolgok nem tõle függnek, nem értette meg. Amikor tovább erõltette a kérdést, megkérdeztem, hogy milyen jogon von felelõsségre amiért ma, a vásárlást követõ elsõ munkanapon hozom vissza - erre nem mondott semmit. Jött az új taktika, mondta, hogy ezt bizony nekem kellett volna észrevennem a vásárláskor, mire én azt válaszoltam, hogy igen, észrevehettem volna, de ennyi erõvel nekik kellett volna észrevenni, és nem lett volna szabad kirakniuk a polcra. Sajnos nem értette meg, valószínûleg abban az esetben is a vásárló a hibás, ha pl. lejárt szavatosságú élelmiszert vesz, nem igaz? Ezután még megkérdezte, hogy ez a hiba csak esztétikailag zavar-e, vagy kényelem szempontjából is. Mondtam hogy mindkettõ miatt, amire bólogatott és mondot valamit, amit nem értettünk. Megkérdeztem, hogy mi lenne, ha csak esztétikailag zavarna - azt mondta, akkor nem érdekelné, csak akkor foglalkozik vele, ha nyom is. Magyarul ha vesz valaki egy cipõt, amin mondjuk más színû a bõr egy részen, az nem érdekel senkit, viszont ha pl. egy 44-es lábú ember vesz egy 41-es cipõt majd visszamegy a boltba, hogy az nyomja, az már jótállási probléma. Érdekes... Ezután sajnos nem tudtuk egymást meggyõzni, úgyhogy elkértük a panaszkönyvet, mire a Merci névre hallgató hölgy mondta, hogy vigyük vissz a központi boltba. Mikor megkérdeztem, hogy az hol van, húzta a száját, elmondta, majd hozzátette, hogy ez a jótállási címkén is rajta van. Az egyik eladó kifelé menet azért odajött, sok szerencsét kívánt, és elmagyarázta, hogy hogy jutunk oda - szerencsére vannak kedves emberek is, nem csak bunkók. Irány a Mexikói út, majd az ottani Fila outlet. Bementünk, elmondtuk a problémát. Az eladó hölgy roppant kedves volt, elmondta, hogy igazából felesleges volt minket ideküldenie a Westendbõl, mivel itt nem is lehet kapni Nike cipõket (!), tehát se kicserélni, se az árát visszatéríteni nem tudják, mindössze felhívni a központi irodájukat. Közben megnézte a cipõt, mondta, hogy látszik, hogy nem nagyon volt hordva (másfél nap alatt nehéz is lett volna szétrúgni), és hogy a bõr más, a jobboldalin lévõ gyengébb. Elintézett pár telefont, utánaérdeklõdött, hogy melyik Player's Room-ban van ez a méret ebben a színben. Mondta, hogy a Mammutban és a Duna Plázában - ez utóbbi volt közelebb, oda mentünk. Bementünk a boltba, az eladó lányok épp rólunk beszéltek, majd miután köszöntünk és odamentünk a pulthoz, az egyik mogorván nézett ránk, mondta, hogy "ja, ti vagytok azok". Ezek után már csak tegezett minket. Nyújtottam neki a "régi" cipõt, mire felháborodva nézett, hogy én ezt hogy gondolom, hogy neki akarom adni, õ mit kezdjen vele. Erre megkérdeztem, hogy én mit kezdjek vele? Vigyek el 1 áráért 2-t? (még azt is feltételezem, hogy rám akarta sózni mindkettõt, hogy aztán lopás miatt feljelenthessen.. a panaszkönyvben benne van a lakcímem). Mondtuk, hogy a Mexikói útnál azt mondták, hogy odaadjuk a régit, kapunk egy újat, és vége. Nem hitte el, felhívta Mercikét a Westendben, akivel egy kicsit el is csevegett, majd "puszi-puszi drágám"-al búcsúzott. Haverommal sokatmondóan egymásra néztünk: kikaptuk Mercike puszipajtását, aki legalább annyira bunkó, mint õ. A lány ezek bambán nézte a plafont, kivette az új cipõket a dobozból, ledobta õket a földre, átrakta a régieket az új dobozba, odaadta az új dobozt hogy viszlát. Mondjuk, hogy ez a régi. "Jaaa, tényleg". Ezután átrakta az újakat az új dobozba, viszlát. Természetesen egybõl kibontottuk, és láttuk, hogy ugyan az a cipõ hibája, csak nem a jobb, hanem a bal lábrészen rossz a bõr. Ezt mondjuk a lánynak, aki teljesen felháborodott. Mondtam, hogy Mercinek az volt a gondja, hogy nem a kézbevételt követõen néztem meg, hát most ezt teszem, és jelzem, hogy rossz. Erre nem tudott mit mondani, úgyhogy mondtam, hogy a "régibõl" elvinném a baloldalit, az újból meg a jobboldalit, így lesz egy hibátlan cipõm. Így is történt, így most a cipõmbõl az egyik pár kb. 2 nappal idõsebb, mint a másik, de legalább semelyik sem gyári hibás. Ha valakiben felmerülne a kérdés, hogy miért volt baj, hogy más rajta a bõr: egyrészt rossz érzés, hogy 25e-ért (azaz drágán) megveszek egy cipõt, aminél nagyon eltér a két pár, másrészt nagyon ronda volt az összegyûrõdött orrész az egyik páron. Harmadrészt pedig mivel ott máshogy hajlott a vékonyabb és rosszabb minõségû bõr, egy kicsit nyomta a lábam. Ráadásul a nagyobb szellõzõlyukak miatt lehet, hogy be is ázott volna a hóban. A következtetést levontam: sajnos rengeteg a bunkó ember, de szerencsére vannak normálisak is (ez úton is köszi a Mexikóinál lévõ eladó hölgynek!). A Nike-ban csalódtam, ennyi pénzt kifizetek, aztán ilyen hülyeségekkel rohangálhatok.. Player's Room-ban pedig nem nagyon fogok többet vásárolni, esetleg Mercikének fogok legközelebb beköszönni, ha arra járok.