Egy karácsonyi, de örökérvényû sztori arról, hogy nem szabad megbízni az IKEA szájtjában, hanem oda is kell telefonálni, különben hiába autózunk órákig egy nem létezõ tányérkészletért. A készletnyilvántartás ugyanis olyan, hogy a polc fölé kirakott példányokat is jelzi, így akkor is lukra futhatunk, ha igazából már csak egy darab van valamibõl kitéve. Sztori lentebb.

Kedves Homár!

Íme az én nyúlfarknyi karácsonyi sztorim: Testvérem kinézett egy tányérkészletet az IKEÁ-ból szüleinknek, de az Örsön már nem volt, ezért elvállaltam, hogy kiugrom Budaörsre (tényleg miért települ ez az IKEA folyton ilyen örsös helyekre?). Mivel nem akartam potyára kiautózni a kezelhetetlen forgalomban és a Karácsony elõtti tömegben – és mivel tudom, hogy az IKEÁ-nak elég színvonalas weblapja van –, gondoltam, megnézem elõbb a neten, hogy a szóban forgó készlet kapható-e. Kattint, Budaörs kiválaszt, termék megtalál, kattint, voilá: „van raktáron”. Nosza, kocsiba be, kiaraszolni, betolongani és megdöbbenni, hogy a tányérosztályon a teljes tatár horda megelõzött, és a mintának kirakott tányérok alatt csak üres raklapokat kerget a szél. Persze nem kedvetlenedtem el, kerestem egy eladót, aki bepötyögte a kódot a számítógépbe, majd a fejét csóválva közölte, hogy sajnos ez a készlet már nincsen, és nem is lesz ebben az évben.

– Az interneten azt írta ki pár órája, hogy van – próbálkoztam félénken, mire jött a megdöbbentõ válasz:

– Igen, mert a készlet egyes darabjai ki vannak rakva mintának a polcok fölé, és ezt a szétosztott készletet 1 darabként nyílván tartja a leltári program. Amíg pedig egy darab is van, az internet azt írja ki, hogy van.

Üdvözlettel: SzigMa