Kiéhezett apácák? Ájtatosságtól ködös tekintetû öregasszonyok? Idõsebb, de még életteli egyházi méltóságok? Vajon milyen célcsoport számára készült az a naptár, ami paradigmaváltást jelent a meztelen nõkre, autókra és szép tájakra specializált naptárpiacon?

A kérdés valójában pótcselekvés volt, a marketinges szempontok egyáltalán nem érdekeltek minket, csak összezavarodtunk az egyenesen Rómából érkezett falinaptár láttán. Az oldalakon, ahol jellemzõen nõk/autók/szép tájak fotói láthatóak, fiatal katolikus papok arcképei sorakoztak.

A fényképeken semmi gyanús jelet nem látni egyébként. A januárnál borostás, George Michaelre emlékeztetõ reverendás fiú néz a távolba. Februárnál dacos arcú, kalapos tiszteletes srác szemez a kamerával. A márciusi kép kicsit sikamlósabb, itt zselézett hajú, fehér miseruhás ministránsfiú szájába helyez kenyeret egy gyûrûs kéz. Az április azonban újra egy szendén bámuló, ifjú tiszteletest mutat, májusban pedig egy Rákay Philipre emlékeztetõ reverendás tekint bátran a szemünkbe.

Mégis, a naptárat lapozgatva az embert furcsa érzés keríti hatalmába, mintha valamit nem mondtak volna el neki, pedig mindenki tudja körülötte.

Mintha a naptárt nem Vatikán szomszédságában vásárolták volna. Pedig de. Vagy nem is papok lennének a modellek. Noha kutatásunk során nyilvánvalóvá vált, hogy igenis papok szerepelnek a képen. A Piero Pazzi által jegyzett naptár internetes oldalán találtunk még kõangyalokat, velencei utcarészleteket és gondolásfiúkat szerepeltetõ, fekete-fehér naptárakat is.

A vidám evezõsök képei közt szerepel egy, aki csíkos póló helyett történetesen félmeztelenül látható, az ágyában pihenve ki az egész napos gondolázás fáradalmait. Mi nem értjük a koncepciót, döntse el Ön, hogy kit és miért lepne meg az izgalmas termékkel.