Tüchtig osztrák vasutasok, lelkes magyar kaller, Friderikusz felfedezettje a pénztárban, végül meg a vigyorgó, án stokk hülye Nyilas Misi. Olvassa el, hogyan jutott el Zsuzsa a tiroli Wörlglbõl Csongrádra vonattal! A tanulság: az igazi nõk és férfiak csakis vonattal utaznak.
A MÁV-túlélõtúra kapcsán jegyzem meg, hogy hazajönni se semmi. Történt ugyanis, hogy valamikor novemberben kiugrottam néhány napra a barátnõmhöz Tirolba, Wörglbe. Visszafelé a hajnali vonattal jöttem. Odálltam a kasszához, kértem egy útvonal leírást, az összes átszállással Wörgltõl Pestig, nem néztek ám rám hülyén, meg ilyesmi, hanem kinyomtatták az összes bokrot, amerre megyek, majd széles mosoly, Jó utat, egyebek. Mondom, mennyibe kerül? Mármint a papír. Na ekkor tuti kiderült, hogy turiszt, meg hogy kedves magyar lány lenni Nyugaton. Mondja a kedves bácsi "semennyibe". Ok. Felszálltam.
A kalauz nem rángatta álmosan a pulóveremet, hanem szépen mondta a "Guten Morgen"-t, kérdi, hogy tud e valamiben segíteni, az üléseken meg ott lapult egy kis színes kis újság az összes megállóval érkezési idõrendben, pontos idõvel és tényleg, akkor ért minden állomásra a szerelvény, amikor kell, pünktlich. Még a mobilomat is fel tudtam tölteni a vonat oldalán lévõ 220-as dugaljzat segítségével, a dohányos kupéban pedig enyhe citromillatú légfrissítõ illatát véltem felfedezni. Bécsben egy gyors átszállás, de nem ám szaladgálás a sínek között, hogy ugyan melyik vágányról indul. Nem, nem. Átsétáltam komótosan a szomszéd síneken álló vonathoz és irány Pest.
A határon nagy vidáman bedugta a fejét a kupéba egy bruttó 30-as kalauz, hogy Isten hozta itthon, mármint engem. Hát ez klassz. - gondoltam magamban. Az ablak már nem teljesen tiszta, pedáns másodosztályú hangulat, ablakot csak félig lehet lehúzni, kényelmetlen ülések stb. Végre- valahára megérkezek Pestre.
Megyek a Nyugatiba, hogy szeretnék a nemzetközi retúrjegyem mellé egy átszállót is kérni, mert ebben az esetben nem kilométerre, hanem helységtõl helységig szól a jegy, én pedig noha Szeged-Wörgl útirányra kértem, nem Szegedre, hanem Csongrádra szeretnék megérkezni kecskeméti átszállással. Megkeresem a megfelelõ ablakot. Az utasinformációspult mögött egy középkorú, szemüveges férfi dülöngél elõre-hátra. Már majdnem felröhögtem, amikor felrémlett, hogy valahonnan ismerõs. Emlékszem Friderikusz valamelyik mûsorában láttam, õ az a bácsi a kézrátétellel fejbõl tudja az összes induló vonatot átszállással. És tényleg. Na nesztek tiroliak, nálunk még hülyék is okosabbak, számítógépes adatbázis, még mit nem, piha.
Remek, "Isten hozott itthon" - gondoltam, de legalább eredeti. Caplatok tovább a jegykiadó ablakhoz. Ott ül egy egy fiatal srác, cirka 16 gazdasági évvel a háta mögött, meg olyan tintapacákkal az ujjain, hogy Nyilas Misi elbújhatna mögötte. Vigyorog mint a vadalma, azt nem tudom, min, de legalább nekem is jó kedvem lett tõle. Mondom neki: hogy egy jegyet kérek Kecskemét-Csongrád vonalra. Nagy nehezen kiszámolja, újabb tinta pacák árán, papíron, majd azzal összekeni a számológépet, mert azzal meg leellenõrzi, végül kinyögi: 2300 forint. Mondom: "Mennyi? Kecskemét-Csongrád távolság nem lehet több 40 kilométernél." Ja. - jön a válasz. A jegy a szemétkosárban landol. Erre beüti, hogy 40 kilométer, kijön 500 valahány forint, nyújtja az újabb jegyet. Mondom neki, ez se stimmel, mert a múltkor még kevesebbet fizettem, és nem hallottam, hogy a MÁV idõközben áremelést tartott volna. "Hát én azt hittem, hogy tudod pontosan." Mert hogy az utasok közül ezt sokan tudják, és csak bediktálják neki. - mondja. Hát ez remek, akkor bárki bediktálja ennek a vidám fiatalembernek, hogy Nyíregyháza - Vonyarcvashegy 5 kilométer. A pótdjíjat meg mindenki intézi a kallerrel a vonaton, ahogy tudja, zsebbe. Jegy összegyûr, megint a kukába. A srác végül elõveszi az ártáblázatot. Hosszas tanulmányozás után kiderül, hogy 30 kilométer, meg hogy 230 HUF. Széles mosollyal és egy sóhajtás kíséretében letörli homlokáról az izzadságcseppeket. A tintapacás ingujjával. Így oda is kerül egy lila csík. Köszi kedves sziú indián egyszer még igazi vasutas lesz belõled. És egyszer még lesz itt is igazi vasút. Pünktlich.
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.