A Homár Zalaegerszeget annak idején, a lenti-zajdai laktanyából a távoli, misztikus „Zeg”-ként imádta, azaz imádta volna, ha a komonisták hagyják hazamenni, de nem hagyták. Azért imádta volna, mert az út – hacsak nem stoppolt az ember - Zegen át vezetett a fõvárosba. Meg azért is, mert egy zegi fiú egyetlen mondatával – „Szopjon le egy puma!” – elviselhetõvé tette a hátralévõ fél évet. Ezen a mitikus földön játszódik kaposvári kosárlabda-fanatikus olvasónk, R. Péter sztorija, amit igazából kedvenc blogunkon, a Cute Overloadon kéne közölni. Mit csinál a helyi sportcsarnok vezetõsége a deszkásokkal, akik betörték a bejárat üvegét? Nem, kedves fõvárosi olvasók, különös módon nem repeszti be az anyjuk homlokcsontját viperával. Hanem azt csinálja, ami alant el van mesélve. Szent Dzunics Braniszláv legyen Önökkel, éljen Zala és Somogy megye!

Történt január 6-án, hogy mint kellõen fanatikus szurkolók barátommal elkísértük városom "élvonal"-beli kosárcsapatát Zalaegerszegi vendégszereplésére (ahol aztán sajnos nagyon csúnyán kikaptunk, de ez most nem érdekes).

A sportcsarnok nagy szocreál épület, elõtte még nagyobb placc. Pár lépcsõ után sok üvegajtó biztosítja az épületbe való bejutást és az onnan kijutást. Még mielõtt átadtuk volna magunkat a szurkolás élménynek éppen dumáltunk a bejárat elõtt egy helyi barátunkkal, amikor felfigyeltem egy A4-es lapra ami az egyik üvegtáblára volt ragasztva belülrõl, alatta valami firkálmány, aztán volt mellette valami számlaszerûség, meg még egy kisebb papír szöveggel. Hát eléggé elkapott minket a röhögés amikor végigtanulmányoztuk, mirõl van szó:-)

Történet: Négykerekû lapos fadarabon bohóckodó barátaink gyakorlópályának használták a csarnok elõtti lépcsõsort és fedett részt, gondolom egy kevéssé jól sikerült akcióval betörték az egyik ajtó üvegét. Csarnok vezetõsége javíttat, viszont nem mond le a pénzérõl: bízva a kedves, bûnbánó sporttársakban újfent megkéri az extrém sportot gyakorló polgártársakat, hogy legyenek szívesek nem ott gyakorlatozni, mellesleg ugyammá' tessék megfizetni az általuk okozott 16000HUF kárt! Válasz, filctollal a kicserélt üveg külsejére: ÁFÁS SZÁMLÁT KÉREK. Na, több se kell, csarnok vezetõsége áfás számlát közszemlére tesz, rajta (igaz baromi halványan és szerintem ceruzával) a fenti összeg tételesen, áfával, cégnévvel, pecséttel és alatta kis papír kis szöveggel "Kedves Deszkások" megszólítással miszerint kérésre áfás számla kitéve, ezzel a pénz befizetésének minden objektív akadálya elhárult, tehát a 2. emeleten a gazdasági irodában várják a 16 "mátyáskirályt" szeretettel!

Nem tudom, miben reménykednek az intézmény vezetõi, viszont örömteli, hogy a problémákat ilyen módon is meg lehet próbálni kezelni, kérdés hogy mekkora sikerrel:-)... A végkifejlet talán a papírforma vereség: a 16000 HUF-al szegényebb sportcsarnok lesz, de akár meglepetés gyõzelem is születhet! Errõl talán majd az egerszegi Homár-rajongók tudósítanak!

Mellékelve küldöm a fényképeket (elnézést a minõségért, nem-megapixeles mobillal készült).

Remélem érdemes volt elküldenem és eléri Ízeltlábúságod ingerküszöbét!

Maradok õszinte rajongód!

Tisztelettel: R. Péter

Kaposvár, 2007 (de fura leírni). 01. 08.

Naná, imádtuk a sztorit, jobbat tett velünk, mint egy zalai puma. Hát akkor, kedves zegi Homár-olvasók, infózzatok, aztán írjátok meg, tejeltek-e a helyi deszkások, vagy mi lett a sztori vége!