Óriási érdeklõdést keltett Ismeretlen Informátorunk fáintos leírása arról, hogyan fajult majdnem tettlegességig a személyzet és az utasok viszonya egy, a napokban Brazíliából Budapestre érkezõ chartergépen. Laci reakciójából kiderül, nem elõször történik ilyesmi a Travel Service gépein. Ha kis hatótávolságú gépen szelnek át egy óceánt, készüljenek föl a legrosszabbra!

Olvastam ezt a cikket, nem egyedülálló a történet. Csoda, hogy a Travel Service-t még soha nem vették elõ semmilyen jogi fórumon az utasok megtévesztéséért, vagy más néven megkárosításáért. Köztudott, hogy sok légitársaság kis hatótávolságú gépekkel üzemeltet tengerentúli járatokat, mely szükségessé tesz a technikai megállást. Ezekben az esetekben az illetõ társaság fizet a repülõtér szolgáltatásaiért és ez nem csak a tankolásra vonatkozik. Ugyanúgy fizetni kell a tranzit váró használatáért, a peronbusz használatáért, tranzitkártyákért, stb. Sok reptér nem is tankolja fel úgy a gépet, ha az utasok a gépen tartózkodnak. Van, ahol ezt meg tudják spórolni és ezt elõszeretettel meg is teszik.

2003 februárjában kisértetiesen hasonló eset történt velünk szintén a Travel Service charter járatán. Útban Phuket felé Ománban volt a tecnikai stop, ugyanez játszódott le, pedig még késés sem volt. Leszállás elõtt magyar nyelven közölte az egyik utaskisérõ (akkor még tudott magyarul), hogy a tranzitváró zsúfoltsága miatt a tankolás idejére a gép fedélzetén kell, hogy maradjunk. Nem mondanám, hogy tetszett, de tudomásul vettük. Leszállás után kinézve az ablakokon ottani idõ szerint hajnali 3-kor 1 db. gép állt a peronon a miénken kívül. Be lehetett látnia tranzitba, kongott az ürességtõl. Tetõzte még a problémát, hogy a zsúfolt gépben a tankolás idejére még a légkondicionálást és a szellõzést is leállították, + megjelent a reptér egyik fedélzet takarító brigádja, akik úgy akarták a gépet kitakarítani, hogy egy gombostût sem lehetett volna leejteni az álló-ülõ utasoktól. A személyzet hozzáállása kritikán aluli volt. Fenyegetés, fintor, "nem ertem" volt a reakció többsége, de kiszállás a gépbõl - szó sem lehet róla.

Természetesen az utasok részérõl is voltak különbözõ reakciók, ki-ki vérmérséklete szerint fogadta a történteket. Az egyik utas viszonylag higgadtan angolul ismertette a személyzettel vélt, vagy valós jogainkat és azt, hogy ennek részérõl milyen következményi lesznek. 2 hét múlva hazafelé érdekes módon a teljes személyzet beszélt magyarul, Ománban nem volt zsúfolt a tranzitváró, kiszállhattunk, nyújtózkodhattunk, mikor visszaszálltunk, a fedélzet ki volt takarítva. Majdnem úgy éreztem magam, mint a reklámbeli KIKA kutya. A tények önmagukért beszélnek. Bocs, ha egy kicsit hosszú volt, de a cikk hatására túl erõsen tört fel bennem a deja vu érzés, Üdvözlettel Laci