Vajon a hamis akkumlátorokat is Kínából importáljuk vagy csak van egy matricázóüzem az agglomerációban, ahol a veszélyes hulladékok közül kiganajozott egységeket hasznosítják újra? Laci Kispesten találkozott a képen látható példánnyal és szerencsére még azelõtt rájött, mitõl olyan olcsó, mielõtt kipróbálta volna:

Nem akarlak többet itt látni! – mondta a szemembe a kispesti Határ útnál, a 66-os busz végállomásánál található mobiltelefon szaküzlet elnök-vezérigazgatója, a Kopasz Törpe. S hogy mi is váltotta ki ebbõl a roppant antipatikus, lightos maffiózó kinézetû minoritásból ezt a mondatot? Elmesélem. Egy napon megkért a párom, hogy szerezzek be a Nokia telefonjába egy új akkumulátort. Célba vettem a nevezett boltot, ahol a szomszédos bevásárlóközpontban található hivatalos márkabolt árain való élcelõdés közepette 3.000 Ft-ért sikerült hozzájutnom egy a Kopasz Törpe által gyárinak nevezett akkumulátorhoz. Balek módon kifizettem az árut, bár motoszkálhatott bennem a kisördög, mert a nylonzacskós gyári csomagolás láttán rákérdeztem, hogy új-e az áru. Kopasz Törpe nagyon mérgesen ripakodott rám: Mit képzelsz? Ez eredeti új gyári cucc! Beletörõdtem, végére is szép hologram díszítette a hivatalos viszonteladói ár 33%-áért megvásárolható terméket.

Otthon aztán, hál’ Istennek párom emlékeztetett rá, hogy pár évvel ezelõtt egy ott vásárolt akku totálisan hazavágta a régi telefonját. Hoppá! Irány a nokia.hu, s bizony kiderül, hogy a csicsás hologramhoz semmi köze a cégnek, s alaposabban szemügyre véve az is kiderül, hogy a hologramon található szöveget nem teljesen ékes angolsággal fogalmazták meg.

Irány vissza, a Kopasz Törpéhez. A Volt egyszer egy vadnyugatból kölcsönzött Henry Fonda-féle fapofával átnyújtom az akkumulátort, s kérem vissza az árát. Kopasz Törpe nem érti az egészet, ezért ismételten kérem a pénzt, hozzátéve mos azt is, hogy a termék hamisítvány. Kopasz Törpe samesze erre közbeszól: Ki mondta, hogy ez gyári? Kopasz Törpére nézve kijelentem, hogy õ. Kopasz Törpe idegesen elkezd kotorászni a pult alatt, motyog valamit, hogy ez nem hamisítvány, hanem utánzat, s cserét ajánl fel. A csereárun már olyan hologram van, mint ami a gyártó weboldalán látható, viszont a nylonzacskós csomagolás ehhez nem jár. Megismétlem szûkszavúan, hogy a pénzt kérem vissza. Kopasz Törpe a kasszához megy, s fizet. Búcsúzóul pedig odavágja a történetem elején említett mondatot. Ez persze kivágja a biztosítékot. Ez az az ország, ahol egy közönséges bûnözõnek (lásd Büntetõ törvénykönyv 296-296/A §) állhat feljebb? Ahol a károsult húzzon el, s fogja be a száját? Hát nem! S hogy milyen a véletlen, pár méterrel arrébb vámosok razziáznak. Mivel bûncselekményrõl szereztem tudomást, ezért szólok az egyiküknek, látogassák meg a boltot. Ha nincs az az utolsó mondat, valószínûleg elmentem volna a vámosok mellett…