Ha el akarnak olvasni egy egészen kivételes, nagyon vicces írást, amitõl egyszerre gurgulázik kifelé az emberbõl a röhögés meg a sírás, akkor kattintsanak azonnal ide és szóljanak a barátaiknak is. Már ennyi miatt is érdemes lett volna beposztolni a Bevágást, de ezúttal különös okom is volt rá: több orvos ismerõse azt mesélte ugyanis a szerzõnek, Hintának, hogy a fergeteges mû elolvasása érezhetõen javított más, végbéltükrözõ szerszámokkal, röntgensugarakkal és kemoterápiás szerekkel hadakozó betegek mentális és fizikai állapotán. Márpedig mi azt szeretnénk, hogy még annak is kicsit jobb legyen, akinek a szó minden értelmében elég szar. Hajtás után még pár sor a szerzõrõl és a Bevágásról.

Van egy barátom, Hinta, akirõl kiderült, hogy nemcsak a legjobb apa, nõvér, szeretõ, harcsahorgász és szeszkazán, hanem õ a magyar börtönépítészet Bohumil Hrabalja is. Történt ugyanis, hogy Hinta beteg lett, de õ nem a még több ivást, esetleg a bepunnyadást választotta, hanem megfogta a klaviatúra végét és olyat rittyentett a wincseszterre, amilyet – hadd használjak patetikus szavakat – a magyar irodalomban még talán senki. Fergetegesen humoros, besorolhatatlan mûfajú, briliánsan megírt izét a betegséggel való cicázásról. Vagyis, tekintetbe véve az ellenfél képességeit, krokodilozásról vagy kardfogú tigrisezésrõl. Végül hadd idézzek ki mástól, mint saját magamtól, a Bevágás elõ-utószavából:

Ha tekintetbe vesszük, hogy a Hinta által is használt magyar nyelv legszebb szavai az anya, a szív és a fingóverseny, illetve hogy mit mond Woody Allen az érzelmekrõl – „Szeretem ezt az aranyórát. Apám a halálos ágyán adta el nekem.” – egészen jól jártam, hogy egyszer sem sírtam el magam rajta, miközben fennhangon röhögtem.

Olvassák és olvastassák el a barátaikkal is!