Miklós tenger szabadidejében kipróbálta, milyen, amikor a bank ügyintézõje nem jegyzi meg/fogja fel, mit miért gagyog az ügyfél, aztán amikor elhúzott külföldre, lett egy számlája, amihez nem fér hozzá és a kártyáját sem tudja átvetetni mással:

Valószínûleg az évszázad „legidiótább” ügyintézõjével sikerült nem kevés idõt és pénzt felemésztve olyan vállalati számlát nyitnom a K&H Banknál, ami a dolgok jelenlegi állása szerint számomra használhatatlan. Április elején felkerestem a K&H Bank Andrássy út 49. sz. alatti fiókját. Elmondtam az ügyintézõnek, hogy külföldi munkavállalás miatt ritkán és rövid ideig tartózkodom Magyarországon, illetve, hogy egy héten belül hosszabb idõre elutazom. Ennek kapcsán arról érdeklõdtem nála, hogy milyen módon lehetne megoldani a start vállalati számlacsomaghoz tartózó szolgáltatásukhoz tartozó kártyák és PIN kódok átvételét. L. Péter (muszáj megemlítenem a nevét, annak érdekében, hogy aki csak teheti elkerülje) mint a vállalati számlacsomagokért felelõs egyik ügyintézõ a következõ tájékoztatást adta.

Közölte, hogy mivel átmeneti zavar van a rendszerükben, ezért biztos, hogy a jogosultságokhoz a kártyák, PIN kódok nem készülnek el egy hét alatt, de ha van aláírási joggal rendelkezõ meghatalmazott, akkor õ az elutazásom után, a távollétemben minden további probléma nélkül átveheti azokat. Miután a tájékoztatás alapján ez járható útnak bizonyult, vidéken élõ testvérem lett a meghatalmazott, aki egyúttal aláírási jogot is kapott. Ezzel egyidejûleg az ügyintézõ megpróbálkozott a számára rendkívül bonyolult feladattal, hogy egy számlát nyisson a vállalkozás részére. Mivel a rendkívül jó képességû L. úr rendelkezésére álló másfél óra alatt nem tudta az összes papírt elkészíteni, engem még egyszer visszarendelt azzal, hogy elég lesz, ha csak én megyek vissza. A két nappal késõbbi ügyintézés során azonban közölte, hogy a meghatalmazottnak is még egyszer be kell mennie aláírni néhány papírt.

Hangot adtam felháborodásomnak, de végül abban maradtunk, hogy a meghatalmazott majd akkor aláírja a további szükséges papírokat, amikor bemegy, hogy a számlacsomaghoz tartozó kártyáimat és egyéb jogosultságaimat átvegye. Így összesen három ügyintézési nappal sikerült is valamennyi adminisztrációs feladatát ellátnia a derék banktisztviselõnek. Amikor azonban néhány hét múlva elkészültek a kártyák, illetve PIN kódok, hõsünk megtagadta azok átadását a meghatalmazott, azaz a bátyám részére, amikor utóbbi felkereste a bankfiókot (ismét egy napi szabadságát és némi utazási költséget és idõt feláldozva).

Pár nappal késõbb telefonálásokba kezdtünk külföldrõl és a K&H Bank történetének feledhetetlen gyöngyszeme azzal a magyarázattal állt elõ, hogy mivel hasonlítok a testvéremre, ezért õ összekevert vele, és így tévedésbõl az én nevemre kérte a kártyákat és PIN kódokat, amit a meghatalmazottnak viszont nem adhat ki, csak nekem. Nem számít, hogy én korábban ezerrel arról téptem a szám, hogy én nem, de a testvérem, mint meghatalmazott tud majd menni a kártyákért. A balfasz magyarázatról az jut eszembe, hogy az adatvédelmi elõírásoknak megfelelõen az ügyintézõ a személyigazolványokról készített fénymásolatokon kitakarta a fényképeket, így ha nem hasonlítanánk, akkor sem tudhatta, hogy ki kicsoda. Emlékezetem szerint az ügyintézõ valamennyi igazolvány másolatot mindkettõnkkel aláíratta, függetlenül attól, hogy az adott lapon kinek a dokumentuma látható, mondván, hogy ez csak hasznos lehet. Egyébként az elsõ alkalommal még arra is volt ideje, hogy a rendszerben édesanyánk neve alapján megnézze, majd végigkérdezgesse, hogy vannak-e testvéreink, akiknek K&H-nál van számlája. Történetesen a megszokottnál többen vagyunk testvérek, és most már azt is tudjuk, hogy többünknek a K&H Banknál van számlája, ide vagy oda banktitok, amin magunk között jót röhögtünk. Utólag nézve azonban, talán mégis csak jobb lett volna, ha másra koncentrál annak idején a number one bank ügyintézõ.

A fenti rendkívül béna eljárásmód többféle kellemetlenséggel jár számunkra:

Többször felkerestük a bankfiókot, mind én, mind a testvérem annak reményében, hogy azt a szolgáltatást kapjuk, amit a K&H bankfiókban ígértek, máskülönben nem vettem volna igénybe a használhatatlan szolgáltatást. Az elsõ érdeklõdésem alkalmával a részemrõl konkrétan el is hangzott, hogy számomra csak akkor van értelme számlát nyitni a K&H Banknál, amennyiben a kártyaátvétel a távollétemben megoldható. A testvérem vidékrõl utazott két alkalommal Budapestre, ami miatt szabadságot vett ki mind a két alkalommal, amit nincs módja megismételni.

Nem tudjuk a céges átutalásainkat idõben az APEH felé elindítani, mivel az ígért e-bank szolgáltatáshoz szükséges eszközöket a korábbi megállapodással ellentétben, a bankfiókban nem adták át a megbízottnak. Hozzáteszem, hogy az éves kártyahasználati díjat levonták a számláról, akárcsak a számlavezetési díjat, de mivel a megbízott számára a korábbi megállapodással ellentétben nem adták át a jogosultságokat, a szolgáltatások továbbra is használhatatlanok számunkra.

A számlanyitás során a részemrõl többször és egyértelmûen elhangzott, hogy a meghatalmazott csak a fentiek miatt kap meghatalmazást, mivel a cégnek sem tulajdonosa, sem pedig munkatársa, így a kártyaátvételt és annak részemre történõ továbbítását megbeszélésünk alapján tette volna meg, a cég ügyeire egyebekben nincsen rálátása. A megoldás szerintük jelenleg az, hogy kérjünk kártyát a testvérem nevére, akinek ugyan semmi köze a cég ügyeihez, de azt megkaphatja, és azt majd elküldheti nekem, hogy én használjam. L. úr telefonon arra is ígéretet tett, hogy a kártyát belföldön postai vagy egyéb úton eljuttatja a testvéremnek, de idõközben valószínûleg rájött, hogy jobb, ha õ csak mélyen hallgat, mert, mint most már tudjuk L. úr és a K&H Bank tehetetlen, mint mindig.