Azt még mi sem hittük volna, hogy ez a remek kultúresemény Homárba való eredménnyel járhat, oszt mégis az a helyzet, hogy szombatról vasárnapra virradóra decens, kultúréhes nők voltak kénytelenek péniszre utaló karjelzést mutatni távolodó buszok irányába a Lágymányosi hídon. Tartsanak velünk ezen a fülledt éjszakán, amikor a Ludwig Múzeum megállója egész egyszerűen eltűnt, a Budai Múzeumi Járatot meg maga Kurt Rusell vezette!

Szia Homár!

Másodmagammal   indultam  el  tegnap  este  a  Múzeumok  Éjszakájára. Megcéloztuk a Budai Várat, és az ingyenes (vagyis a megváltott múzeumi belépőjegy  ellenében  igénybe vehető) járattal szerettünk volna odáig eljutni. Elméletben  ugyanis flottul meg volt szervezve az egész, a rendezvény honlapján  írtak  szerint több körjárat is volt. Mi a Ludwig múzeumnál vettük meg a jegyünket, és utána akartunk felszállni a Ludwig járatra, hogy azzal eljussunk a Deák térig.

Na itt követtük el a hibát.

A  jegyeladó  nem  tudta,  hogy  hol  áll meg a busz, neki csak annyit írtak,  hogy  van valahol arrafele egy megálló. Mondtuk, a neten mi is ezt  láttuk, de sebaj, kicsit sétálunk, majdcsak meglesz az a megálló. A Közvágóhídnál, a villamosok végállomásánál az egyik  BKV-s fiatalembert  megkérdeztük. Ő sem tudta, de - maximális     respect! -   megpróbálta    kideríteni.   Nagyon lelkiismeretes   volt,   én  még ilyen  BKV-dolgozót  nem  is láttam. Néhány perc  alatt  kinyomozta,  hogy  az  "M"(  mint  múzeum) jelzésű buszok bekanyarodnak  a Művészetek Palotájánál a mélygarázs felé, és ott állnak meg  az  ideiglenes  megállóban.  Visszasétáltunk.  Egy fia ideiglenes megálló  nem  sok,  de  annyit  se láttunk, beszédbe elegyedtünk hát a mélygarázs  őreivel, akik szintén megpróbáltak nekünk segíteni, és azt derítették ki, hogy a busz a 2-es villamos pótló megállójában áll meg.

Itt  már  kezdett  kicsit  rángtózni  a  szemöldökünk,  ugyanis  még a Közvágóhídnál  láttunk  két M-buszt bekanyarodni a Művészetek Palotája felé, tehát a 2-es villamos megállós tipp biztos, hogy rossz volt. No, ahogy  ott  állunk  és  tanakodunk,  egyszercsak  elhúzott egy múzeumi járat.  De nem mellettünk, hanem a fejünk felett, a Lágymányosi hídon! Hogy előtte hol  állt  meg,  azt  persze nem láttuk. Nosza, felcaplattunk a hídra. Eddigre  kb.  40  percet  töltöttünk el a megálló keresésével, úgyhogy gondoltuk,  itt  megvárjuk  a  következő buszt és a  belépő  matricánkat  bőszen  lobogtatva,  nomeg  a  gyér forgalomra tekintettel egyszerűen leintjük. Hát mi intettünk is, de a buszvezető vigyorgott,   vállat   vont  és  továbbhajtott.  Azért  a  nemzetközi karjelzést még utánaküldtem, majd lejöttünk a hídról.

Ezalatt  a  busz  megállóját  keresők is megszaporodtak, minden sarkon kisebb  embercsoportokba  botlottunk,  akik  matricájukat szorongatva és prospektusaikat sűrűn lapozgatva próbálták meglelni a buszmegállót. Mi még  egy  utolsó  kísérletet  tettünk, beálltunk a 2-es villamos pótló megállójába,  hátha.  Jött is kisvártatva egy M-es busz. Lassított, és sávot  váltott,  gondoltuk  hurrá,  eljött  a mi időnk, közel egy órás keresgélés  után   csak  meglett az a rohadt buszmegálló! Hát nem!!! A buszvezető   ugyanis a megálló előtt úgy száz méterrel kikanyarodott, és úgy elhúzott, mintha soha ott sem lett volna.  Ekkor   megtörten levontuk  a  konzekvenciát,  hogy  a Ludwig Járat a Ludwignál egész egyszerűen nem áll meg, és sima BKV-járatokkal mentünk el  a  Deákig.

A Várban jól éreztük magunkat, sőt  a hazafelé úton grátisz haláltúrán  vettünk  részt  a  Budai  Múzeumi  Járaton, melynek kedves sofőrje  a  jelek szerint csak a gáz-padlófék-gáz-padlófék kombinációt ismerte.   A   hátsó   traktusban   néhány   fiatal  eleinte  nevetve sikoltozott, később a nevetés elmaradt.

Tanulság: jövőre vagy kocsival megyünk, vagy sehogy.

Na, csápcsók!