Egy igazi nyári kötöttpólós botványt leplezett le Mitilla, akit Tihanyban külföldi vendégével aláztak le egy 1. osztályú árfekvésű kávézóban:

Kedves finn vendégünket levittük a minap a Balatonra, mit neki a Balti tenger, lássa a magyart is. Azt azonban nem gondoltuk, hogy a „remek“ helyi vendéglátással egy meglehetősen jóhírű cukrászdában fog a maga leplezetlen valójában megismerkedni. Tihanyban tikkadtan a Rege Kávézóba tértünk be egy kávéra és fagyira. Miután megtaláltuk a megfelelő – és egyébként lenyűgöző - kilátást nyújtó asztalunkat, egy ifjú hölgy lépett hozzánk, felvenni a rendelésünket. Már az én csokishake-emre és ásványvizemre is kétszer visszakérdezett, aztán teljesen megzavarodott, amikor a férjem tejszínhab nélkül kérte a fagyikelyhét, de az igaz baj akkor következett be, amikor a finn vendég tudni szerette volna, hogy az „a cup of coffee“ elnevezés vajh‘ a hosszúkávét jelenti-e. Lányka közölte, hogy ő még csak 1 napja van itt, nem ismeri a menüt (!), nézzük meg esetleg a magyar szövegben, hogy mi is ez.

Ja, igen, ott valóban hosszúkávéként szerepel. Eközben kísérletet sem tesz arra, hogy a külföldi vendéggel ő maga kommunikáljon angolul, várta, hogy mi fordítsunk neki. A tálcán aztán mindkét fagyikehely tejszínhab nélkül érkezik, reklamálásunkra zavartan visszaviszi az egyiket habért. Az én shake-emen ott a tejszín, de ami alatta van! Lehet, hogy én ízlésficamos, mekishake-en szocializálódott alany vagyok, de egy híg, langyoskás kakaó semmiképp nem nevezhető shake-nek. Amikor fizetünk, a főpincér egy szóval nem kérdi, hogy miért maradt ott az egész, azért mi persze elmondjuk, hogy szerintünk mi a különbség a kakaó és a shake között, valamint, hogy megtaníthatnák az ifjú hölgynek az étlapot. És megelégednénk egy szimpla elnézéskéréssel (a vacak shake árának elengedésére gondolni sem merünk), de nem, a pincér sértett magyarázkodásba kezd arról, hogy a kislány középiskolás és gyakorlaton van itt. Ja. Nem tudom, említettem-e már, hogy a Rege I. osztályú hely, a legolcsóbb kávé 540 forint.