Elöljáróban néhány dolgot szeretnénk pontosítani, ha megengeditek:

1. A képen melyet leközöltetek nem az érintett szülő gyermeke szerepel. A kislány a lovon néhány évvel ez előtt kezdett el lovagolni, nem esküszöm meg rá, de azt hiszem éppen egy lovastábor keretében. Ma már a korosztálya egyik legügyesebb versenyzője, aki az idén bejutott egy ügyességi verseny országos döntőjébe. Nagyon büszkék vagyunk rá, mert nálunk tette meg az első lépéseit a lovaglás iskolájában. A nevét csak azért nem írom meg, mert úgy gondolom ehhez ki kellene kérnem a szülők engedélyét is, úgy ahogy a kép közlése előtt is illett volna.
 
2. A lovastábor gyakorlatilag egy napközis tábort jelent, melynek keretében napi két lovaglóórát és háromszori étkezést biztosítunk. A lovaglóóra alkalmanként fél órás edzést tartalmaz, ha valaki futószáras oktatásnál tart és negyvenöt perces edzést, ha már osztályban lovagolhat. Tapasztalataink szerint egy-egy alkalommal ez az az időtartam ameddig koncentrálni tud a kezdő lovas. Ebéd után pedig minden nap egy-egy óra elméleti oktatás van, amelynek a keretében elmondjuk a lovardai szabályokat és filmet is néznek a gyerekek (Lovas Etűdök).  
 
3. A gyermekeket reggel nyolctól várjuk (nyolc és kilenc között kell megérkezni) és általában délután ötig vannak nálunk. A reggel nyolc nem azt jelenti, hogy akkor rögtön megkezdődik az oktatás, ez nem iskola, ahol kötött órarend van.
 
4. Az oktatások között valóban szabadfoglalkozás van a gyerekeknek, ami még soha nem jelentett gondot, remekül eljátszanak egymással. Ez a szabadfoglalkozás nem azt jelenti, hogy a gyerekek felügyelet nélkül vannak, de nem is jelent szervezett játékot. Az adott héten a két fiú mellett öt lány volt (a fiúkkal azonos korosztály), akiket bizony esténként alig lehetett hazaküldeni. Lehet, hogy a fiúk nem tudtak beilleszkedni a lányok közé, de ez úgy gondolom nem szervezés kérdése, hibája.
 
5. A szülőknek elmondtuk, hogy a gyerekeknek munkát is szoktunk adni, kinek-kinek olyat amit már el tud végezni. Azok akik rendszeresen járnak a lovardába a lovak etetésében is részt vehetnek, de az aki először van ott nem. A kiadott feladat keretében egyébként 6*5 méteres területet kellett felsöpörniük, ennyi jutott a fiúknak. A többit ugyanis a lányok söpörték fel, ők voltak akik megmutatták a fiúknak hogyan kell összesöpörni az almolás után szétszóródott szalmát. A gereblyézést pedig az egyesület tagjai (lányok) végezték. Sajnálom, ha hólyagos lett a kezük, de nem kaptak más, vagy több feladatot, mint a lányok. A hét hátralévő részében egyébként nyereg- és szerszám-ápolás is volt.
 
6. Az oktatásról csak annyit szeretnék elmondani, hogy a lovaglás bizony olyan sport ami maximális figyelmet igényel a lovastól. A lehető legrövidebb idő alatt el kell érnünk, hogy a gyerek figyeljen arra amit az oktató mond és azt a lehető legpontosabban végrehajtsa. A lovon egyedül ül a lovas és csak saját magára számíthat, a ló önálló akarattal rendelkező állat, akivel meg kell találni az összhangot. Hogyan várható el, hogy kialakuljon ez az összhang, ha a lovas nem figyel, ha 30 másodperc múlva nem emlékszik arra mit kell csinálni, mi a feladat. Egyébként a balesetek elkerülése érdekében is nagyon fontos, hogy ott és akkor hajtsa végre a lovas a feladatot amikor azt az oktató kiadja. Ha ez bajnok képzésnek tűnik, hát legyen, vállaljuk.
 
7. A pénzügyi elszámolásról csak annyit szeretnék mondani, hogy a futószáras oktatás 2.000,- Ft/alkalom, ebből naponta kettő volt. Ezen kívül az étkezésért kell fizetni, összesen 25.000,- Ft/hét. Az ebéd és az oktató egész héten rendelkezésre állt. Tessék mondani, ha megveszi valaki a mozijegyet, de a film felénél kijön az előadásról visszakapja a jegy árát?
 
Ha megengeditek nem igazán kommentálnám mi és hogyan hangzott el a szülőkkel folytatott beszélgetés során, ez csak személyeskedéshez vezetne. Arra sem térnék ki, hogy jó-e ha a szülő feltétel nélkül elhiszi amit a gyereke mond, és csak azt hallja meg és hiszi el amit ő mond. Való igaz, hogy a nevelési módszerek különbözőek, biztosan máshogy is lehet a gyerekekkel foglalkozni, mint ahogy a mi edzéseinken történik, de egy dolog biztos ezt a sportot csak megfelelő alázattal lehet űzni. Sajnálom, hogy e kijelentésemet nem értették jól. Ez az alázat azt jelenti, hogy elfogadom a ló nem egy eszköz, amit ha kedvem tartja előveszek a sarokból, és ha már nem kell visszadobom oda. A ló a lovas társa akire figyelni kell, akivel együtt kell dolgozni, akivel érdemes együtt dolgozni. Aki nem elég nyitott, vagy érett arra, hogy megtalálja a hangot a kortársaival, aki nem elég kitartó ahhoz, hogy sok gyakorlással, türelemmel, odafigyeléssel és bizony fáradtsággal megtanulja a lovaglást, aki mindent készen akar és lenézi a kétkezi munkát (úgy érzi azt biztosan büntetésből kapta) abból bizony nem lesz lovas. Ja és még egy apró megjegyzés, ha az embernek elmondják a hibáit az nem megalázás, még akkor sem, ha ez mások előtt történik, mert a hibákat csak úgy lehet kijavítani, ha nem szégyelljük, ha szembenézünk velük.
 
Üdvözlettel:
Machay János

Ui. Mindenkit szeretettel várunk a lovardában, naponta négy és hat óra között vannak az edzések. Az elérhetőséget megtalálják honlapunkon. (Egyébként tényleg frissítésre szorul, de azt hiszem nem az a legfontosabb ebben a sportban.)