Kezdjük a hetet egy aljasan oldschool húzással, azaz az uszodában időző emberek ruháinak elemelésével. Naiv ügyfelünk Budakeszin, az Aqua Panzióban úsztatta gyermekét, s eközben cipőjét elvitték. Az esetek 99%-ban kintről szivárog be a tolvaj, de mint a levélből is kiderül, nem sok mindent lehet tenni:

Nemrég cuppogtam haza vizes strandpapucsban, pedig cipőben indultam el délelőtt családommal babaúszásra. Másfél éve szinte minden vasárnap ez volt a programunk, de a ma történtek után valószínűleg utoljára.

Szóval 11 óra után pár perccel megérkeztünk a Budakeszin található Aqua Panzióba, ahol a szokott menetrend szerint az uszoda folyosóján átöltöztettük a gyereket, cipőinket papucsra váltottuk és mentünk a foglalkozásra. Ide kívánkozik az a részlet, hogy feleségem személyi ellenében felvett egy öltözőkulcsot, mert ő szokta a holminkat elzárni. A cipők kivételével, mivel azokat tisztasági okok miatt a folyosókon kell cserélni, így ezeket a pelenkázók alatti tárolókba tesszük; nagy lábú apukák a pelenkázók mellé. A folyosón hagyott tárgyakat nem őrzik, ezt már megtapasztaltuk, mert tavaly ősszel sajnos a feleségem farmerdzsekije az ottani fogasról tűnt el. Éppen ezért otthon tanakodott is, hogy jó ötlet-e az új cipőjében jönnie, de aztán bevállalta, mert azóta sem hallottunk hasonló esetről és mindenki továbbra is bátran kint hagyja a kabátját és cipőjét. Nos fölösleges volt aggódnia, a cipője egy bő óra múlva ott várta ahová tette ám az enyém már nem volt mellette…
Gyorsan átnéztük a folyosó összes cipőtároló fiókját és egyéb szekrényeit, de a cipőt nem találtuk sehol. A recepciós készséges volt, ám tenni nem sokat tudott így hívta a panzió vezetőjét (legalábbis úgy tudjuk J. Sándornak hívják). A vezető már eleve ingerülten érkezett, igaz mi is idegesek voltunk, de igyekeztünk tárgyilagosak maradni. Neki is megmutattuk a lábbeli hűlt helyét és jeleztük, hogy meg szeretnénk nézni a bejárati kamerák felvételeit ill. kértük, hogy kezdjék el keresni a panzió más területein is. A vezető úr is ímmel-ámmal szétnézett, majd javasolta, hogy inkább a többi szülőhöz menjünk házkutatást tartani. Ekkor mondtuk neki, hogy korábban már eltűnt egy farmerdzseki csak akkor abból nem csináltunk ügyet (csak a recepción érdeklődtünk egy darabig, hogy meglelték-e). A szülőket két pár kivételével régről ismerjük, a folyosót pedig nem csak a babaúszók használják, hanem a személyzet is, ezért ugyanakkora esélyét látjuk annak, hogy valamelyik kollégája láthatta a cipőt más helyen, mint ahová tettem. Mivel a vezető úr a folyosó átnézésén túl mást nem kívánt tenni és támogatta, hogy hívjam a rendőrséget és tegyek feljelentést (persze kellő cinizmussal: „Remélem majd a rendőrség megoldja magának!”) így ez következett. Míg én a kapcsolásra vártam ő távozott is.

Először a Budakeszi Rendőrörs nem vette fel, majd a Budaörsi Rendőrkapitányság sem, így a 107 végül a Pest Megyei Rendőr-főkapitánysághoz/ ügyeletéhez (?) kapcsolt. Ott közölték, hogy feljelentést csak személyesen, a budaörsi kapitányságon lehet tenni és azt követően az ügyeletes tiszt kijön intézkedni. Nem volt mit tenni, indultunk hogy a családot hazaviszem, én meg megteszem a feljelentést. Kifelé a recepciós pultnál ismét találkoztunk a vezető úrral akitől a feleségem bátortalanul megkérdezte, hogy szétnézett-e esetleg a személyzetnél. Az úr még ingerültebben, mint első találkozásunkkor megkérdezte, hogy mégis kit akarunk megmotozni? Búcsúmondatul pedig azt szánta, hogy az elmúlt 3 évben semmilyen lopás nem volt náluk, úgyhogy az, hogy pont velünk történik ilyesmi kétszer egyéb gondolatokat ébresztett benne. Majd hozzátette „Remélem kiderül az igazság!” Már azon elképedtünk, hogy első pillanattól ellenséges volt segítőkész helyett, de hát legyen, mégis csak lopás történt a panziójában, ráadásul képesek voltunk azt feltételezni, hogy nem csak „külsős” lehetett. De hogy azt feltételezi, hogy hazudunk! Na itt elborult az agyam, hangos szitkozódások közepette családomat a kocsihoz tereltem. Én aztán mégsem szálltam be, hanem visszamentem és felajánlottam, hogy nézze át nyugodtan az autónkat, hátizsákjainkat, hogy az „egyéb gondolatait” megcáfoljam.

Ekkor hívott a rendőrség, hogy mégis jön egy járőr, várjam a panzió bejáratánál. Majd hozzátette, hogy ez egy hírhedt panzió, de majd a járőr elmondja. Járőr helyett azonban a budakeszi rendőrörs parancsnoka jött a panzióból a vezető úr kíséretében. Járőr kollégái értesítették, és mivel épp ott ebédelt így ő tájékoztatott minket arról, hogy 20.000 Ft-nál alacsonyabb kárral kapcsolatos feljelentéseket továbbítják az önkormányzatnak, úgyhogy hétfőn akár a városházán is tehetek feljelentést, mert úgysem a rendőrség fog az ügyben intézkedni. A panzió vezetője készségesebbre váltott és elkezdte a többi szülőt felhívni, hogy véletlenül nem vitte-e valamelyik haza a cipőmet, mert szerinte ez is lehetséges. Ráhagytam, így legalább mindenkit értesített a lopásról :o) Ezek után már csak azt kérdeztem az alezredestől, hogy mit érthetett a kollégája a telefonban az alatt, hogy ez egy hírhedt panzió? De nem tudta, mert tudomása szerint eddig még semmilyen gond nem volt az Aqua Panzióval.

Nos akkor én vagyok az elsőőőő!