Volt a papámnak egy tömegközlekedés-fóbiás ismerőse, aki több éves, sikeresnek számító kezelés után az orvosa tanácsára felült a metróra, hogy a második megállónál a szerelvény óriás vészfékezéssel elcsapjon egy öngyilkost. Közel sem ilyen durva Zsolt kalandja, annál jobban összevág a robogóidény végeztével metróra váltó Homár saját mindennapi tapasztalataival. Olvasónk hosszú idő után buszra szállt, hogy állítása szerint még azelőtt levadásszák, hogy érvényesíteni tudta volna a jegyét. Sztori alant.

Tisztelt BKV ZRt.!

A mai napon 2007. 11. 12.-én 9.15 körül a 40-es busz Kötő u. megállójában várakoztam, majd a a járat megérkezésekor az előre előkészített vonaljeggyel a kezemben a középső ajtón felszállva egyenesen a hátsó peronon levő jegyérvényesítőhöz léptem. A jegyet éppen beillesztettem a nyílásba, de a kart meghúzni már nem volt időm. Ekkor ugyanis kaján mosollyal elém toppant az Önök 173. azonosítószámú ellenőr kollégája, és kirántotta a jegyet a készülékből. Üdvőzlésképpen arra utaló megjegyzést tett, hogy én a kolléganője elől menekülök, akit addig – tekintettel arra, hogy éppen telefonhívásom volt felszállás közben – észre sem vettem. Ezt a hozzáállást meglehetősen sértőnek találtam, és kikérem magamnak.

Ezen mérgelődve pár percel később megkerestem az előbbi 173-as ellenőr kollégájukat, hogy elkérjem az azonosítóját, de ezt inzultálásnak vette: nem nem is igyekezett a kabátján lógó azonosító kártyát megmutatni, arra hivatkozott, hogy már korábban láthattam. Ezért magam nyúltam a kártya felé, úgy gondolom jogosan, még ő sem várta meg korábban, hogy magamtól átnyújtsam a vonaljegyet.

Miután így összekülönbőztünk másik két kollégájával a háta mögött azt tanácsolta, hogy ne vegyem igénybe a tömegközlekedést. A tömegközlekedés nyilvános szolgátatás, aból aki érvényes jeggyel utazik tudtommal nem zárható ki. Ez a kijelentés az Önök vállalati érdekeivel és arculatával valamint Budapesti Főpolgármesteri Hivatal célkitűzésével gyökeresen ellentétes.

1991 óta rendszeresen gépkocsival közlekedek, az Önök szolgáltatását az eddigi gyakorlat szerint max. 1-2 szer veszem igénybe évente, de biztos volt év, hogy egyszer sem. Amikor mégis a BKV-t válaszom akkor érvényes jeggyel teszem, ahányszor erre szükség van azt biztosan megengedhetem magamnak. Szerencsére ma is volt éppen nálam két jó jegy (bosszúságomra mindig érvényüket vesztik mire felhasználnám őket, mert addigra Önök árat emelnek).
Ma a gépkocsim szervízelésre szorul, feleségem szívesen elhozott volna a munkahelyemre a másik autónkkal, de én döntöttem úgy, kipróbálom hogyan érek be dolgozni BKV-val, mivel az elmúlt évben – amióta Budaörsre költöztünk – még nem mentem busszal dolgozni. A fentiek alapján azonban valószínüleg a későbbiekben sem üdvözölhetnek túl gyakran az utazóközönségük soraiban.

A 173-as ellenőrüknek búcsúzásképpen jeleztem, hogy panaszt fogok tenni. Ő ezzel kiröhögött, és leszállás közben még odavetette, hogy „még ma önként felmond Önöknél” annyira megijedt.

Tisztelettel kérem, támogassák ezen elhatározásában, és / vagy tegyék meg az Önök szerint szükséges intézkedéseket!

Köszönettel,

Zsolt