Tékozló Homár

Sajnos már csak a drágább van

2008.01.17. 14:02 | jackyll | komment
Ha versenyt írnánk ki Magyarország turisztikai szlogenjéért, a címben látható kifejezés biztosan az elsők között végezne. Nóra ezzel a friss aerovivás élménnyel erősíti most ezt a sajnálatos sztereotípiát:
Kis társaságunk ugy gondolta hogy a több éves nonstop munkák után jó lenne egy kicsit lazítani. Kék viz, fehér homok, és legalább egy hét napfényfürdő valahol. Amire mindig is vágytunk. Internet böngészés, és az eddig bevált, és megkedvelt utazási iroda (Aeroviva) felhívása: "rendkívül kedvező ajánlatunk van kedves törzsutasunknak"... szöveg után egy tényleg kedvező ajánlat egy 12 napos zanzibári útra. Megbeszéltük, eldöntöttük. Másnap telefon megy, hogy akkor bemennénk lefoglalózni, és intézkedni. Mire az ügyintéző közli hogy bocs, az az út mégsincs... vagyis van, de kicsit más árakkal. Ez kb 25%-os drágulást jelentett az amugy sem olcsó útra. De nézzük nyugodtan a neten a honlapjukat , mindig aktuálisan frissitve fennt vannak a dolgok.

Töprengés, filózás... Eltelt egy hét. Na, most már döntsük végre el hogy megyünk-e, és ha igen akkor keressünk valami jót. Internet böngészés 2. felvonás. Ugyanennél az irodánál egy nagyon kedvező kis ajánlat, "utolsó helyek! Zanzibár szigete" cimszó alatt. 12 napos, 192.600 ft/ fő áron. Hozzá adogattuk az egyéb költségeket is. Igy 320 ezer/ főre jött ki az út. A foglalható helyek még szabadok voltak. (ezek bézs szinűek, mig a foglaltak már pirosak) Gyorsan telefonos megbeszélés a többiekkel, majd szombat lévén internetes foglalás. Űrlap kitölt, visszaigazolás megkap.  Juhujj!! Örülés ezerrel, hisz ha visszaigazolták akkor már csak sinen van a dolog. (A visszaigazolás megvan, semmilyen módon nem volt feltüntetve vagy jelezve rajta hogy ne lenne elegendő hely, vagy bármilyen függőben lévő dolog lenne a foglalt úttal kapcsolatban.)

Hétfőn a deák téri irodába bementem érdeklődni a foglalással kapcsolatban, és hogy mikor kell fizetni. Mire ügyintéző eltünik, majd jön egy hölgy. Megemliti, hogy lehet hogy nincs elég hely, de nyugodjak meg mert ez sosem szokott gondot okozni, mindig lesz hely, és már rájuk telefonált. Kikérdezget a biztositásokról, majd eltünik hogy megirja a foglalást. Visszajön. A kitöltött papirokon egy drágább út szerepel. Ugyanoda, ugyanazokkal a szolgáltatásokkal.  Már az utcán vettem észre. Felhivtam a többieket hogy mit csináljak, akik visszazavartak az irodába. Vártam újra a hölgyet, majd mikor megjelent kérdezem tőle hogy ez hogy lehet, hisz itt van a visszaigazolásunk, ez meg akárhogy is nézem de mégiscsak kb 50 ezerrel több fejenként. Nem igazán lepődött meg. Mindjárt utánanéz....

Eltünik, majd jön vissza mosolyogva, hogy igazunk van, mi tényleg olcsóbb feltételekkel (akcióval) foglaltunk, de sajnos közben kiderült hogy abba a szállodába már nincs is ennyi hely. De sebaj, majd ő összeállit nekünk e helyett egy rendkivül kedvező ajánlatot egy másik szállodába. Majd újra eltünt, és fél óra mulva megjelent egy fejenként 450 ezer forintos ajánlattal... Persze meg lett magyarázva, hogy muszáj nekünk 5 csillagosba és all inclusive-ba mennünk, hiszen Zanzibár „fekete afrika", és úgysem mennénk ki a szállodából, csak a bekerített tangerparton lennénk elejétől a végéig. (no persze a szintén lefoglalt ajánlott programok kivételével) (Volt már ismerősünk ott, aki bejárta a szigetet, és érdekes módon ilyet nem emlitett, de hát biztosan csak a testi épségünkért aggódtak…) 

Akkor már 1,5 órája vártam az irodában. Napközben. Egyre idegesebben. De végül mosolyogva megköszöntem a nőnek....
 
Most megnéztem, és az Aeroviva honlapján még mindig (a történtek után 3 nappal, a foglalásunktól számitott 5 nappal lésőbb) is szabadnak van jelölve az előbb emlitett AKCIÓS! zanzibári út. Érdekes.  Azóta több emberrel beszéltem (egy internetes fórumon), és konkrét út- megnevezésekkel hasonló történeteket hallottam ugyanezzel az irodával kapcsolatban. Egyre inkább ugy hiszem hogy nem véletlenről van szó, és jó érzés hogy mindenki támogat, és buzdít hogy igenis irjam meg  - akár még a fogyasztóvédelemnek is - a történetet, mert nem egyedi esetről beszélünk sajnos.

Konkluzio: eddig velük mentem mindenhova, ezentúl nem teszem.

Nóra - a törzsutas
Szűrt kommentelők

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rák Attantam 2008.01.19. 14:44:18

Nos, ha van egy kis szabad időtök, kedves Homározók és tényleg "nem jelent semmit" jogilag egy netes foglalás, akkor uccu, gyerünk Zanzibárra! Mindannyian! Legalábbis netes foglalással.
Nézzük, mikorra érjük el a limitet, amikor már nem foglalható több hely. Javaslom, hogy egy turnust válasszunk.
Szerintem símán engedni fog sokmillió foglalást a híres "rencer"...

Csibenyussz 2008.01.19. 14:54:33

Sziasztok!

Kedves Darcy.

Nem rág senki sem csontot. Részemről befejeztem. Már a leveled előtt befejeztük, nem akartunk már akkor irkálni. A Homárnak terveztem egy levelet a telefonokról, hogy személyes elnézés kérés történt, és hogy ezt legalább lehozhassák, hogy pont legyen az ügy végén. Viszont a kommented után ezt nem teszem meg. Véleményt és konklúziót levontuk, remélem sértődés nem történt hogy nem szeretnénk már Veletek utazni.

Köszi mindenkinek a hozzászólásokat, és a Homárnak hogy leírhattam a töténetünket.
Bevallom ez már ami most folyik mindenkire nézve méltatlan, én csak igazságot akartam, helyette lett bocsánatkérés személyesen, és a nyilvánosság felé pedig ez a furcsa komment-sorozat, mely engem bosszuálló démonnak, az irodát pedig kvázi sértett félnek állitja be. A közvetlen érintettek, és akik végig követték a történetet azok tudják miről van szó, a többi pedig innentől nem érdekel. Ha ez volt a célotok: Gratulálok hozzá.


Üdv.

Nóra

buksikutya 2008.01.19. 15:18:17

cak en nem talalom az eredeti, ultrahosszu laccpacc postot?

b

Darcy_W 2008.01.19. 15:23:19

Ha a kommentem után nem teszed meg, nem tetted volna amúgy sem, úgyhogy túl van tárgyalva.

kismandala 2008.01.19. 15:38:08

ezt fél napig tartott elolvasni a munka mellett :D
LacPöcs.. agyon dolgozhatjátok magatokat ha volt időd megírni ezt 4 kötetes regényt a munkaidődben..

amúgy én 27 évesen sem magánszervezésben sem irodával nem utaztam még el erről a kontinensről.. és ahogy a helyzet áll mostanság nem is fogok.. nemsikeres-e vagyok-e? igen.

a7szencccsegit 2008.01.19. 15:42:39

Akkor mar csak egyet nem ertek kedves Darcy, ma az aoeroviva ilyen kivalo gondolatovaso kepessegu embereket alklamaz mint te, mi szukseg van egyaltalan a netes foglalasra? Telepatiaval sokkal egyszerubb lenne.
Amugy meg, ha tudod Nora mit tett volna, akkor ennyi erovel megtudhattad volna azt is, hogy a tarsasaguk nem akarja a tovabbi ajanlatokat elfogadni. Csak egy ugyanilyen agyleolvasassal megoldhato lett volna. Igy megsporolhattad volna a tovabbi zalkato telefonokat...

a7szencccsegit 2008.01.19. 15:44:36

Ja, az ajanlat ugyanugy fent van most is szabad helyekkel, stb.
Szoval lehet hulyenek nezni az ugyfelet, de az internet.2 koraban mar nem biztos, hogy ugyanolyan kifizetodo lesz.

schokobanane (törölt) 2008.01.19. 15:56:21

Nóri, itt már nemcsak rólatok van szó, hanem bárkiről, aki erről az egészről nem értesül, és még jegyet foglalna. Épp ezért ez nem csontrágás, és nem méltatlan a hozzászólás azoktól, akik szeretnék tudni, mi van a háttérben. Egyrészt Tiboldi úr a kisregényével kismiska ahhoz képest, hogy még kiket próbálna átvágni az iroda, másrészt Aeroviva-Darcy, abban a reményben, hogy elsimíthatja a dolgot, amivel viszont elkésett, nyilvánvalóan hazugságot állít több tényről; amire pedig magyarázatot kéne adnia, arra nem reagál. Azokat, akiket nem érint a dolog, azok közül kevesen állítottak be titeket sértett félnek (az, hogy Aeroviva-Darcy azt teszi, az ő érthető magánügye), ugyanakkor jóval többen álltak ki mellettetek. A helyedben inkább szánnám azt, aki egyszer egy hibáért a cége nevében bocsánatot kért, de látnivalóan olyannyira nem szívesen tette ezt, hogy nekiáll (még egyszer?) genyózni. Lépj át rajta.

schokobanane (törölt) 2008.01.19. 15:58:23

Ja tényleg, homárosok, gyerünk Zanzibárra! Csak gyorsan, amíg a készlet tart!

www.aeroviva.hu/trravel/php/egzotikleiras.php?t=2682#ugras

schokobanane (törölt) 2008.01.19. 16:00:53

schokobanane 2008.01.19. 15:56:21

Jav.:
"Azokat, akiket nem érint a dolog, azok közül kevesen állítottak be titeket támadó félnek"

Pepin bácsi 2008.01.19. 16:18:02

Darcy_W: Laccpacc humoristavicces-írógenie-e vagy-e ?

a7szencccsegit 2008.01.19. 16:19:15

Mindenesetre azert megkoszonhetjuk az aerovivas kollektivanak, hogy amokfutasukkal itt a homaron ravilagitottak valodi uzletpolitikajuk lenyegere. Most mar tudjuk hogy hogy is van ez a "kedvezo" ajanlat dolog,mit is jelent a visszaigazolt jelentkezes. Ugy latszik eddig tul jol mukodott a palimadarak becsalogatasa olcso uttal modszere, mert mindig eleg volt az a nehany ember, aki a valodi ar ("varatlan esemenyek miatt modositani kellett")tudataban nem gondolta meg magat.
Szinten kiszonjuk, hogy megismerhettuk az az ugyfelszolgalat modszereit. Legalabb nem lesz meglepetes annak, aki ezek utan szemelyesen is megtapasztalja.

Pepin bácsi 2008.01.19. 16:31:48

LaccPacc & Darcy_W = Bonnie & Clyde ? raboljuk le a " törzsutasokat" és mindenkit, akit csak lehet....
Tata kolbászt a valagukba, de mindjárt kettő egységnyit !!!

jesszumpepi (törölt) 2008.01.19. 16:56:25

Hej,Rák Attantam!

Már hiányoztak a szösszeneteid.
A sorompókezelős nagyon klassz.

jesszumpepi (törölt) 2008.01.19. 16:57:58

És az aerovivások soha többet ne ehessenek kocsonyát!

Darcy_W 2008.01.19. 17:14:10

Pepin, a tiedbe, mert te ezek szerint szereted is!

Amúgy, remek dolog valaki iwiw-es oldalát közszemlére tenni. Megvan.. ésakkormivan??? Baromi nehéz volt, rábukkanni, gondolom. Grat. Keressétek az enyémet is!!! :)))

jesszumpepi (törölt) 2008.01.19. 17:17:30

Mélységesen csalódott vagyok:találtam egy tetszetős akciós zanzibári utat az Aeroviva honlapján,aztán már minden hely foglalt.

a7szencccsegit 2008.01.19. 17:19:02

Darcy, te meg mindig itt vergodsz mint malac a jegen? Nem vetted meg eszre, hogy csuszik?

Darcy_W 2008.01.19. 17:24:56

Mér, te nem itt vergődsz?

Pepin bácsi 2008.01.19. 17:27:03

Darcy-Darcy: ritka kis puhapöcs lehetsz te! Kellő alázattal szeretném elmondani neked, te kis .... vazze, majnem leírtam, nem vagyok fenn az iwiw-en és soha nem is leszek. A kommentjeidból levettem, hogy te is ugyanolyan identitászavaros kis gyík vagy, mint Lacapaca barátod.

Darcy_W 2008.01.19. 17:34:10

Az iwiweset nem neked szántam, ha lenne annyi agyad.

Pepin bácsi 2008.01.19. 17:39:09

Darcy_W: laziccsá kicsinyég vazze, LaccPacc barátodnak megírtam, hogy mire való a PPS. Kérdezd meg tőle! Dum-dum golyóval ki fogja egyenesíteni a gontolataid !

a7szencccsegit 2008.01.19. 17:45:37

Pontosan. Mindenki vergodik errefele. Csak van aki a rohogestol, van aki az erolkodestol...

jesszumpepi (törölt) 2008.01.19. 18:12:52

LaccPacc idegei kimerültek.Két hétre kimarad a játékból.Pihenésképpen utazzon el egy csendes,napfényes,tengerparti helyre.Például Zanzibárba.
Lenin elvtárs is megmondta:pihenni,pihenni,pihenni.

PeterBogyo · http://ujbuda.kutyaiskola.eu 2008.01.19. 18:16:28

buksikutya 2008.01.19. 15:58:14
ez aze piszoksag volt(!!!!), ezert gaz megadni amugy neveket ha forumozik az ember.... látod Laci ezért nem adtam én se meg amikor kérted, remélem most már nem gondolod sunyiságnak a dolgot. Ezt pl nagyon sajnalom...

De az sajnos már szánalmas amit Aeroviva-Darcy csinál, ha tényleg ott melozol akkor szerintem ne irj többert mert ezzel nagyon rontod a helyzeted.
Sajnos egy ember maganéletben ha a munkájáról nyilatkozik akkor azzal a céget imaget képviseli, ezért nem szabad igy kinyilatkozni, még ha igy is gondolod!

Persze a főnökség láthatóan kiadta h védjétek, kommenteljetek, és Ti is igy érzitek h elnézéskérés helyett harcolnotok kell az "igazatokért" ezért igazából nem lehet titeket sem hibáztatni.

Az biztos h ezzel nem értek el semmi jót, már irtam mit lehetet tvolna tenni, kis befektetés, nagy haszon alapon, de félő itt már az se segítene ha Norinak és barátainak az egész út ingyé lenne, cserébe ha ezt megirják a homárra. Ez itt már az elvekről szól, és sajnos alulmaradtatok, pedig jó és okos döntéssel még nyerhettetek volna 100 posttal ezelött.

Joe Forster/STA · http://sta.c64.org 2008.01.19. 18:26:51

Egyébként, ha az online rendszer hibázott, akkor - számításaim szerint - két lehetőség van.

1. Az a rendszergazda, irodista vagy akárki hibázott, aki az adatokat föltölti, karbantartja. A párszázezres veszteséget - a kedves vevő kártérítését vagy azonos áron magasabb szintű utaztatását, elszállásolását - benyeli a cég, és elmeséli a munkatársnak, hogy ez így nem frankó. (Ha a munkatárs ezeket a dolgokat - elvileg - tudhatta, mert egyszer már elmagyarázták neki, akkor nagyon ejnye-bejnye. Ha csak most derült ki, hogy valamit nem magyaráztak el neki, akkor a főnökség magára vethet.) Következő ugyanilyen alkalommal fegyelmi, kirúgás stb.

2. A szoftver hibázott. A cég átterheli a veszteséget - vagy egy részét - a szoftver készítőjére. (Mert, ugye, eleve ilyen szerződést kötött velük...)

Pepin bácsi 2008.01.19. 19:08:05

kanguruk: mint azt már számos posttal ezelőtt megírtam, ha az ember gyereke a szolgáltató iparban dolgozik, akkor tegye úgy a dolgát, hogy ne kleljen se' a homáron, se' másutt kardoznia a becsületéért. Dixkréten elmondom: közel 20 éve "szolgáltatok", ha úgy tenném a dolgom, ahogy ez a Lacafaca vicceshumorista-írózseni gyerek, ledobná a tükör a foncsort reggel, amikor belenézek.

flexsnake · http://flexsnake.blog.hu 2008.01.19. 19:59:56

Ez így müködik X utazási irodánál:
Internetes honlapjukon kint vannak az ajánlatok, kiválasztom mit szeretnék, kitöltöm a foglalás az oldalon.
Fogom, besétálok az irodába személyesen és kiderül valami gonosz rendszergazda nem frissitette az ajánlatokat ezért az az ut annyiért nincs már, az ügyfeles elnézést kér és biztosít arról hogy a kiirt árért kapum meg és azzonal intészkedik hogy a honlapon javítva legyen az ajánlat :)
Cserébe van mégegy állandó ügyfelük, nekik meg nevük amit nem lehet kikezdeni.Nem sikeresek-e?

villam76 2008.01.19. 20:02:39

www.kenguruakemenyebbfajtbol.hu, azert mert a pocsod mar nem all fel, az meg nem jelenti azt, hogy te vagy a tapasztalt nagy oreg...gondolom a franciagyat te rendelted a c.sonka bandival. szanalmas.hu...ez a nev talalobb lenne ven .uzi.

motte 2008.01.19. 21:58:32

Sziasztok! Itt lehet a Zanzibári útra jelentkezni? 4 fő és teljes panzió. Mikor indulunk?

buksikutya 2008.01.19. 22:38:07

www.kanguruk.hu · www.kanguruk.hu 2008.01.19. 18:16:28 :

pont azert irtam, hogy lassatok, letezo ember, hiheto tortenet. nekem amugy szimpatikus.

t

ez_van 2008.01.19. 22:39:23

ELSŐ RÉSZ
HOL TEREM A MAGYAR VITÉZ?

1

A patakban két gyermek fürdik: egy fiú meg egy leány. Nem illik tán, hogy együtt fürödnek, de ők ezt nem tudják: a fiú alig hétesztendős, a leány két évvel fiatalabb.

Az erdőben jártak, patakra találtak. A nap tüzesen sütött. A víz tetszett nekik.

Először csak a lábukat mártogatták bele, azután beleereszkedtek térdig. Gergelynek megvizesedett a gatyácskája, hát ledobta. Aztán az ingét is ledobta. Egyszer csak ott lubickol meztelenen mind a kettő.

Fürödhetnek: nem látja ott őket senki. A pécsi út jó messze van oda, s az erdő végtelen. Ha valaki meglátná őket, lenne is nemulass! Mert a fiúcska csak hagyján - az nem úrfi; de a leányka az a tekintetes Cecey Péter úr leánykája - kisasszony -, és úgy illant el hazulról, hogy senki se látta.

Még így csupaszon is látszik rajta, hogy úrileány: kövér, mint a galamb, és fehér, mint a tej. Ahogy ugrándozik a vízben, a két kis szöszke hajfonat ide-oda röppen a hátán.

- Derdő - mondja a fiúnak -, uttyunk.

A Gergőnek nevezett, soványka, barna fiú háttal fordul. A leányka belekapaszkodik a nyakába. Gergő megindul a part felé, a leányka meg a víz színén lebeg és rugódozik.

Azonban hogy a parthoz érnek, Gergő belefogódzik a kákabokor zöld üstökébe, és aggodalmasan néz körül.

- Jaj, a szürke!

Kilép a vízből, és ide-oda futkos, vizsgálódik a fák között.

- Várjon, Vicuska - kiáltja a leánynak -, várjon, mindjárt jövök!

S azon meztelenen elnyargal.

Néhány perc múlva egy vén, szürke lovon tér vissza. A ló fején hitvány madzag kötőfék. Össze volt az kötve a lábával, de eloldozódott.

A gyerek szótlanul csapkodja a lovat egy somfagallyal. Az arca sápadt. Hogy visszaérkezik a fürdőhelyre, a lónak a nyakába kapaszkodik, s lecsúszik, leugrik róla.

- Bújjunk el! - mondja dideregve. - Bújjunk el! Törököt láttam.

A lovat egy-két rántással fához köti. Felkapkodja a földről a ruháját. S fut a két meztelen kisgyerek egy galagonyabokornak. Megbújnak, meglapulnak a bokor mögött az avarban.

Abban az időben nem volt ritkaság a török az utakon. S te, kedves olvasóm, aki azt gondolod, hogy az a két gyerek most, ezen a nyáron fürdött a patakban, bizony csalódol. Hol van már az a két gyerek, hol? És hol vannak mindazok az emberek, akik ebben a könyvben eléd jönnek, mozognak, cselekszenek és beszélnek? Por az mind!

Hát csak tedd félre az idei kalendáriumot, tisztelt olvasóm, és vedd elő gondolatban az 1533-it. Annak az évnek a májusában élsz te mostan, s vagy János király az urad, vagy a török, vagy I. Ferdinánd.

Az a kis falu, ahova a két gyermek való, a Mecsek egy völgyében rejtőzködik. Valami harminc vályogház meg egy nagy kőház mindössze. Az ablakok olajos vászonból vannak minden házon. Az úri házon is. De máskülönben olyan házak, mint a mostaniak. A kis falut sűrű fák lombozzák körül, s a lakók azt gondolják, hogy a török sohase talál oda. Hogy is találna? Az út meredek, szekérnyom nincs. Torony sincs. Az emberek élnek, halnak a kis rejtekfaluban, mint az erdei bogarak.

A Gergő gyerek apja valamikor kovács volt Pécsett, de már meghalt. Az asszony Keresztesfalvára húzódott az apjával, egy ősz, öreg paraszttal, aki harcolt még a Dózsa György lázadásában. Azért is kapott menedéket a falu uránál, Ceceynél.

Az öreg néha átment az erdőn Pécsre, hogy kolduljon. Abból éltek télen is, amit az öreg koldult. Az uraság házából is csöppent olykor az asztalukra.

Hát azon a napon is a városból jött meg az öreg.

- Legeltesd meg a szürkét - mondotta az unokájának -, nem evett szegény reggel óta semmit.

Így indult ki Gergő a lóval az erdőbe. Útközben, ahogy elment az uraság háza mellett, a kis Éva kibújt a kertajtón, és könyörgött neki:

- Derdő, Derdő, hadd menjek veled!

Gergő nem merte azt mondani a kisasszonynak, hogy maradjon odahaza. Leszállt a lóról, és vezette Évát, amerre az kívánt menni. Éva arra kívánt menni, amerre a pillangók. A pillangók befelé röpültek az erdőnek, hát ők is arra futottak. Végre, hogy a patakot meglátták, Gergő fűre bocsátotta a lovat. Így kerültek ők az erdei patakba és a patakból a galagonyabokor mögé.

Lapulnak. Reszketnek a töröktől.

És a félelmük nem árnyéktól való. Egynéhány perc múlva ropogás hallatszik a harasztban, és mindjárt rá egy strucctollas, fehér török süveg meg egy barna lófej jelenik meg a fák alatt.

A török ide-oda forgatja a fejét. Ránéz a szürkére. A maga sötét pej kis lovát kantáron vezeti.

Most már látni, hogy a török csontos arcú, barna ember. A vállán diószínbarna köpönyeg. A fején tornyos, fehér süveg. A fél szeme be van kötve fehér kendővel. A másik szeme immáron a fa mellé kötött szürkét vizsgálja. Nem tetszik neki, az látszik az arca fintorgásán. De azért eloldja.

Jobban tetszene neki a gyerek, akit a lovon látott. A gyerek jobban kél, mint a ló. A konstantinápolyi rabvásáron háromszor annyit is adnak érte. De a gyerek nincsen sehol.

A török megnézi egynéhány fának a hátát, és felvizsgálódik a lombokra is.

Azután magyar szóval kiált:

- Hol vagy, fiúcska? Gyere elő, kis pajtás! Fügét adok! Gyere csak elő!

A gyerek nem jelentkezik.

- Gyere elő, te! Ne félj, nem bántalak! Nem jössz? Ha nem jössz, elviszem a lovadat!

És csakugyan összefogja egy kézbe a két ló vezetékét, és viszi magával el a fák között.

A két gyerek némán és sápadtan hallgatta eddig a törököt. A fügekínálás nem oldotta fel őket a rémület dermedtségéből. Sokkal többször hallották otthon a vigyen el a török szidást meg a hajmeresztő török meséket, hogysem akármiféle édesgetésre előbátorodtak volna. Hanem mikor azt mondta a török, hogy elviszi a szürkét, a Gergő gyerek megmozdult. Ránézett Évicára, mintha tőle várna tanácsot, s olyan arccal nézett rá, mint akinek tüske szúrja a talpát.

A szürkét viszik! Mit szólnak otthon, ha ő a szürke nélkül tér vissza?

A kis Éva mindezekre a gondolatokra nem felelt. Holtszínnel kucorgott mellette. Nagy, kék szeme megnedvesült a rémülettől.

Azonban a szürke ment. Gergő hallotta a lépéseit. Nagy, lomha lépései vannak a szürkének. A száraz haraszt egyenletesen csörög a lába alatt. Hát viszi a török, csakugyan viszi!

- A szürke... - hebegi Gergő síróra torzult szájjal.

És fölemeli a fejét.

Megy a szürke, megy. Csörög az erdei haraszt a lába alatt.

De most már elfeledkezik Gergő az egész világról: fölugrik, és utánairamodik azon csupaszon a szürkének.

- Bácsi - kiáltja reszketve -, török bácsi!

A török megáll, és elvigyorodik.

Jaj de csúnya ember! Úgy vigyorog, mintha harapni akarna!

- Bácsi, a szürke - rebegi sírva Gergő -, a szürke a miénk...

És megáll vagy húszlépésnyire.

- Gyere hát, ha a tietek - feleli a török -, nesze.

Azzal elveti a kezéből a szürke kantárszárát.

A gyerek most már csak a szürkét látja. Ahogy a szürke nagy lomhán megindul, odaszökik, és megfogja a kantárt.

Ebben a pillanatban ő is fogva van. A török nagy, erős ujjai átkapcsolják gyönge kis meztelen karját, s ő felrepül a másik lóra, a pejre, annak a nyergébe.

Gergő sivalkodik.

- Csitt! - mondja a török, előkapva a dákosát.

Gergő azonban tovább kiabál:

- Vicuska! Vicuska!

A török arra fordítja a fejét, amerre a fiú. Keze a tőrön.

Persze amint a másik kis meztelen gyerek fölemelkedik a fűből, visszadugja a dákost, és elmosolyodik.

- Gyere, gyere - mondja -, nem bántalak.

S megindul a két lóval a leányka felé.

Gergő le akar ereszkedni a lóról. Gergő hátán nagyot csattan a török tenyere. Gergő tehát bőg, és ültön marad, a török meg ott hagyja a két lovat, és fut a kislány után.

A szegény kis Vica menekülne mostan, de aprók a lábak, és magas a fű. Elbukik. Csakhamar ott rugódozik és sivalkodik a török ölében.

- Csitt! - szól a török, rácsapva a gömbölyűjére -, csitt, mert mindjárt megeszlek, ha el nem hallgatsz! Ham-ham!

A kislány elhallgat. Csak a szívecskéje ver, mint a marokba fogott verébé.

Azonban hogy a lovakhoz érnek, újra kiszakad belőle a sikoltás:

- Apuska! Apa!

Mert a kétségbeesés azt gondolja, hogy elhallatszik a kiáltása minden messzeségre.

A Gergő gyerek is bőg. Az öklét a szemén forgatva sírja:

- Hazamegyek, haza akarok menni!

- Hallgass, rongyos fattyú - rivall rá a török -, mindjárt kétfelé hasítlak!

És fenyegetően rázza az öklét Gergőre.

A két gyerek elhallgat. A leányka szinte ájult rémületében. Gergő csöndesen picsogva ül a pej hátán.

És mennek.

Kiérnek az erdőből. A Gergő gyerek látja, hogy a Mecsek útján fölfelé szekerező török nép tarkállik. Lovas akindzsik, gyalog aszabok, tarka öltözetű szabadkatonák. Virgonc kis lovakon ülve szállingóznak hazafelé.

Az a csoport, amelyik előttük megy, valami tíz megrakott kocsit és szekeret kísér. A szekereken fehér ágynemű, szekrények, ágyfák, hordók, vadbőrök, gabonás zsákok rendetlen összevisszaságban. A szekerek mellett megláncolt lábú, hátrakötött kezű, bús rabok ballagnak.

A mi janicsárunknak három szekere és hét rabja van. Öten vannak még kék nadrágos, piros csizmás, fehér süveges janicsárok, három pedig prémes sapkájú, nagy dárdájú aszab. A félszeműnek porral lepett, fehér strucctoll leng a süvege elejétől hátrahajoltan, csaknem a háta közepéig.

Míg bent időzött az erdőben, a három szekér félreállott oldalt az út szélén, és helyet engedett a többi hazavonulónak.

A janicsárok nevetve fogadják a két gyereket meg a szürkét.

Mit locsognak törökül, azt Gergő nem érti. Róluk beszélnek meg a lóról, az látszik rajtuk. Mikor őrá néznek meg Vicuskára, nevetnek. Mikor a lóra néznek, úgy integetnek, mint mikor valaki legyet kerget.

A török feldobja a két gyereket a kocsira, az ágynemű tetejére. Egy pufók hajadon ül ott, megláncolt lábú rableány, arra bízza őket. Azután egy szennyes zsákot old meg az egyik sapkás török, és mindenféle ruhát húzkod ki belőle. De az mind gyermekruha. Van közte kis szoknya, kis szűr, pitykés mellény, sapka, kalap, kis csizmák. A török előválaszt két kis inget meg egy kis szűrt, és feldobja a szekérre.

- Öltöztesd fel őket - mondja a félszemű a leánynak.

A leány körülbelül tizenhét éves. Parasztleány. Ahogy öltözteti a gyerekeket, megöleli és megcsókolja őket.

- Hogy hívnak, angyalkám?

- Vicuska.

- Hát téged, lelkecském?

- Gergő.

- Ne sírjatok, kedves. Velem lesztek.

- De én haza akarok menni - sírja Gergely.

- Én is - sírja a leányka.

A rableány magához öleli őket mind a két kezével.

- Majd hazavezet a jó Isten, csak ne sírjatok.

2

A falubeli kutyák mérges csaholással ugrálnak körül egy fehér szakállú és nagy hajú zarándokot. Le is húznák róla a csuhát bizonyára, ha nagy, keresztes végű botjával vitézül nem hadonászna maga körül.

Eleinte az út közepén ment, de hogy a nagy, bozontos kutyák mindegyre szaporodtak, óvatosan nekihátrált egy L alakban megszögellő sövénynek, és a hátát abban megvetve várta, hogy valaki előjön, és megszabadítja az ostromtól.

Azonban akik elő is jöttek a nagy ugatásra, azoknak a szeme a faluba vágtató öt magyar vitézre fordul. Egy piros köpenyeges, szőke dalia lovagol elöl. Darutoll a süvegén. Előtte a nyergen keresztbe fektetett puska. Könnyű, meggyszín zekéje alól páncéling csillog. Mögötte négy másik vitéz. Hogy beérkeznek a faluba, jobbra-balra forgatják a fejüket, mintha valami csoda volna annak a falunak minden háza.

A Cecey kapuja előtt egy dárdás parasztember ült. Kövön ült, és szunyókált. A robogásra fölhorkant az álmából. Sietve kitárta a kapu másik szárnyát is, és a lovagok beugrattak a hídon át az udvarra.

Cecey ott gubbaszkodott a szérű árnyékán, mint valami vén sas. Néhány jobbágya nyírt ott birkát. A kezükben olló, az oldalukon kard. Ilyen világ volt akkor Magyarországon!

Cecey meglátta a vitézeket. Fölkelt, és eléjük baktatott. Furcsa járása volt az öregúrnak: az egyik lába nem hajlott térdben, a másik nem hajlott bokában. De hogy is hajlott volna, mikor fából volt mind a kettő. És a jobb keze is hiányzott: a vászonzeke ujja csak lötyögött a csuklóján.

A darutollas vitéz leugrott a lóról, és a lova kantárát az egyik közvitéznek dobta. Ceceyhez sietett.

- Dobó István vagyok - mondotta a süvegét levéve, bokáját összeütve.

Hosszú, csontos legény, de csupa erő minden mozdulata. S a szeme hegyesen néző, erős szürke szem.

Cecey hátradugta a kezét.

- Kinek a hadában szolgálsz?

- Most a Török Bálintéban.

- Eszerint Ferdinánd híve vagy. Isten hozott, ecsém.

S kezet nyújtott neki. Egy pillantással végignézte a paripáját, másik pillantással a kardját.

- Hát mi szél hordoz erre?

- Mink bizony, bátyám, Palotáról jövünk.

- A Móré várából?

- Nem a Móré vára az már.

- Hát?

- Most éppen senkié. Meg várnak se vár az már, hanem kőhalom.

Az öreg falábú elbámult.

- Lerontottátok?

- Földig.

- Hála Istennek. No, gyere be a hűvösre, öcsém, ide a tornác alá. Nézd csak, anyjuk, vendégünk érkezett.

- Lerontottátok! - kiáltott újból elbámulva.

A kis, kövér úriasszony ott forgott már a tornácon: asztalt igazított az árnyékra egy cseléddel. A másik cseléd meg nyitotta már a pinceajtót.

- Hogy is hívnak, öcsém, Bodó vagy Dobó?

- Dobó István.

- Dobó Pista - szólt Cecey, bemutatva az ifjút a feleségének.

Aztán intézkedett, hogy a katonák is bort és ennivalót kapjanak, s egyben a papért is futtatott.

- Mielőtt leülnénk, bátyám - mondotta Dobó -, meg kell kérdeznem, hogy nincs-e itt Móré. Mert én őt keresem.

- Nem láttam a gézengúz haramiáját. De ne is lássam, csak az akasztófán.

Dobó a fejét csóválta.

- Akkor rossz nyomon járunk.

Aztán vizet kért.

- Hát várj, mindjárt hozzák a bort - mondotta Cecey.

- Vizet iszok, ha szomjazok - felelte Dobó.

S fölfogta a nagy csöcsös korsót, és a szájához emelte.

- Megengedi, bátyám, hogy estig itt pihenjek? - kérdezte a víz után szakadó, jóízű sóhajtással.

- De el sem eresztelek egynéhány napig! Hova gondolsz!

- Köszönöm. Nincs most farsang. Este továbbmegyünk. Hanem a vasingemet szeretném letenni. Kutya meleg ez ilyen időben, ha csupa lyukból varrták is.

Míg Dobó a szobában vetkeződött, beérkezett a kapun a zarándok is.

- Te a baráttól jössz! - szólalt rá Cecey, a fejét fölemelve.

- Attól - felelte bámulva a zarándok. - Honnan tetszik tudni?

- Nem boszorkányságból, elhiheted. A szakállad borzzsírtól fehér, azt az első szempillantással megösmertem.

- Igaz - felelte az ember.

- Ebből látom, hogy messziről jössz hozzám.

- Az is igaz.

- Nekem pedig messze földről nemigen izenget más, csak a sajóládi gvárdián,[1] aki atyámfia.

- Dejszen nem gvárdián az már régen, hanem a király barátja.

- Azt is tudom, üsse meg a mennykő a gazdájával együtt. Hogy hívnak?

- Varsányi Imrének.

- Hány esztendős vagy?

- Harminc.

- No, hát lássuk: mi hírt hoztál?

A zarándok leült a földre, és a csuhája bélését bontogatta.

- Istentelen melegség van erre - dünnyögött jókedvűen. - Oszt annyi a török, mint a légy.

- A barátnak köszönhetjük, meg a királyodnak. No, hova a pokolba varrtad úgy azt a levelet?

Varsányi elővonta végre a kis, vörös pecsétes levelet, és átadta.

- Adjatok enni-innivalót ennek az embernek, meg szállást is - szólt Cecey a feleségének.

És feltörte a pecsétet. Kibontotta a levelet.

- Az - szólt a levélbe belehunyorítva -, a barát írása. Tiszta, mint a nyomtatás, de igen apró. Én ugyan el nem olvasom.

A zarándok beljebb ült a diófának az árnyékában.

- Bizonyosan jót írt pedig - mondotta. - Mert nem noszított, hogy siessek. Mikor nagy pöcsétes levelet küld, mindig sietnem kell. Ez csak olyan kis pöcsétes; nem ország dolga.

S hogy ily bölcsen megkülönböztette a leveleket, elégedett arccal húzott egyet az eléje tett boros fazékból.

Az asszony is a kezébe vette a levelet. Nézte alul, felül, s nézte a széttöredezett pecsétet. A zarándokhoz fordult:

- Egészséges a Gyuri bácsi?

A zarándok sajtot evett. Nagyot nyelt.

- Nem beteg az soha.

Egy bikafejű, vállas és erős, vén pap fordult be a kapun. A jövevény felállott, és kezet akart neki csókolni.

- Pápista vagy, vagy újhitű? - kérdezte a pap.

És mellközépig érő fehér szakállát simogatta, hogy a zarándok kezet ne csókolhasson.

- Pápista vagyok - felelte a zarándok.

A pap akkor elfogadta a kézcsókot.

Bementek a szobába. Ott a pap az ablakhoz állott, és magyarul olvasta a deák levelet:

- Kedves sógorom...

Különös, tompa hangja volt a papnak. A mássalhangzókat csak sejteni lehetett a beszédében. De azért akik megszokták, értették a beszédét.

Folytatta:

- és kedves Juliska! Istentől jó egészséget és zavartalan életet kívánok mindnyájatoknak. Továbbá arról értesültem, hogy ott a ti vidékteken napról napra dúl hol Móré, hol a török, és hogy már csak a földhöz tapadt jobbágyság marad meg a helyén: aki teheti, fut, ki a Felvidékre, ki pediglen által a némethez. Hát ti, ha még életben vagytok, szerelmesim, és ha még ott vagytok Keresztesen, ti is mentsétek magatokat. Beszéltem őfelségével, hogy térítse meg a károtokat.

- Ne olvasd tovább - pattant fel Cecey -, ebnek kell eb kegyelme!

- Csöndesen, kedvesem - csillapította az asszony. - György okos, György tudja, hogy mi Zápolyától nem fogadunk el semmit: hallgassa végig kegyelmed a levelet.

A pap összeráncolta bozontos szemöldökét, és tovább olvasott:

- A király ugyan nem adhatja vissza Sásodot, de van egy falu Nagyvárad közelében...

- Hagyd abba, hagyd abba, Bálint! - szólt Cecey a haragtól kitüzesedve.

- Már más következik - felelt a pap.

És olvasott tovább:

- De ha már úgy beléd csontosodott volna az iránta való gyűlölség...

- Belém, belém - kiáltotta az asztalra csapva Cecey -, sem ezen, sem a másvilágon! Vagy ha ottan, hát ott is csak fegyverrel!

A pap tovább olvasott:

- Itt Budán az én kis házam üresen áll, és mi nemsokára Nagyváradra költözünk. Csak egy íjgyártó lakik benne az alsóházban. A felházi három szoba üres.

- Nem kell! - kiáltott Cecey fölkelve. - A Zápolya pénzén vetted, barát! Dűljön össze, ha belemegyek!

- Tudod is te, hogy azon vette! - szólt a pap bosszúsan. - Hátha örökség?

De Cecey már nem hallgatott rájuk. Dühösen kiektett-baktatott a szobából, és végigkopogott a tornácon.

A zarándok ott falatozott a tornác végén, a diófa alatt. Megállott előtte haragos peckesen.

- Mondd meg a barátnak, hogy tisztelem: amit írt, annyi, mintha nem írt volna semmit se.

- Hát nem viszek levelet?

- Nem.

Azzal tovább-baktatott, ki a szérűre. Föl és alá topogott a napon. Olykor jobbra-balra csapkodott a botjával a levegőben, és haragosan mormogta:

- A fejem még nem fa!

A parasztok buzgóbban nyírták a birkát.

A kutyák is távolabb húzódtak. Még a ház is mintha lejjebb csúszott volna a parton.

Az asszony a pappal a tornácon állott. A pap a vállát vonogatta.

- És ha nem örökség is - mondotta -, munkájából való szerzeménye a barátnak. Annak adja, akinek akarja. Hát Péternek adja. Akkor aztán Cecey-ház, és nem parancsol benne a király se.

Dobó kilépett a szobából. Az asszony bemutatta őt a papnak. Cecey is visszatért, és ráhörkent a papra:

- Te pap, te megfordultál! Te még utóbb beszegődsz Jánoshoz zászlótartónak.

- Te meg vénségedre leteszed a magyar nevet! - mordult vissza a pap.

- Te beállsz hóhérnak! - rikácsolt Cecey

- Te meg németnek! - bőszült fel a pap.

- Hóhér!

- Német!

- Sintér!

- Hazaáruló!

A két ősz ember szinte kék volt már a dühtől, ahogy egymásra ordítozott. Dobó csak azt várta már, hogy mikor kell őket széjjelválasztania.

- Ne veszekedjenek, az Isten áldja meg kegyelmeteket - mondotta nyugtalanul -, vagy inkább vesszenek össze a törökkel.

- Nem érted te ezt, öcsém - felelt Cecey a székre zöttyenve -, ennek a papnak a nyelvét vágatta le Szapolyai, nekem meg a jobb kezemet. Hát nem bolond ez, hogy a maradék nyelvével Szapolyait védi?

- Ha csak az én ellenségem volna - felelt a pap is megcsöndesült hangon -, régen megbocsátottam volna neki. De azért még így is azt mondom, hogy inkább ő legyen az ura a magyarnak, hogysem a német.

- De biz inkább a német, mintsem hogy a török! - kiáltott ismét Cecey.

Dobó közbeszólt, hogy a két ember megint össze ne horgoljon:

- Jónak egyik se jó, az igaz. Várnunk kell valameddig, hogy állít-e a német erőt a török ellen. Meg hogy csakugyan el akarja-e János adni az országot a töröknek.

- Eladta az már, öcsém, régen!

- Nem hiszem - felelte Dobó -, neki sohase kellett a török, neki csak a korona kellett.

Az asszony egy tál rántott csirkét tett az asztalra. Az illatos, piros sült csirke láttára eltűnt a méreg vörössége a két öreg arcáról.

- Hej, mikor olyan fiatal voltam, mint te, öcsém... - mondotta Cecey jókedvvel. - Hány esztendős vagy?

- Harmincegy - felelte Dobó -, bizony maholnap engemet se mond senki fiatalnak.

- Míg az ember meg nem házasodik, mindig fiatal. De hogy a manóba is nem házasodtál meg?

- Nem értem rá - felelte Dobó. - Én, bátyám, gyerekkorom óta mindig hadban vagyok.

- Hát így jó. Így él a magyar világ eleje óta. Azt hiszed tán, hogy én táncolásban sántultam meg mind a két lábamra? Én bizony, öcsém, Kinizsivel kezdtem. Mátyás király engem a nevemről szólított. Aztán végeztem Dózsával, aki, elhidd nekem, a hősök hőse volt.

Fölvette a színig töltött ónpoharat, és szólt jókedvűen:

- Isten szeresse a magyart, és téged, öcsém, kiválóképpen. Adjon győzelmet a kardodnak. Szép lány feleséget jó magadnak. Tudsz-e sakkozni?

- Nem tudok - felelte Dobó, elmosolyodva ezen a gondolatszökemlésen.

És kiürítette a poharát. Jó erős veresbor volt. Gondolta magában: most már értem, mitől olyan mérges ez a két öregúr.

- No, nem is leszel akkor jó hadvezér - mondotta Cecey.

- Nem, ha keletiesen harcolnánk: sereg sereg ellen. Mink csak magyarosan harcolunk: ember ember ellen. Erre pedig a sakktábla nem tanít.

- Eszerint mégis tudsz.

- Nem, csak éppen ismerem a játékot.

- Nohát, ha majd tudsz, másképpen ítélsz róla. Egyórai sakkban, öcsém, átéli az ember egy igazi csatának minden forgását, minden tüzét.

- Kegyelmetek talán mindig sakkoznak itthon?

- Mink? Soha. Két tüzes embernek nem szabad összeülnie sakkra. Ha sakkoznánk, összevesznénk rajta. Márpedig, öcsém, mink együtt tollasodtunk fel az öreggel, együtt éltünk, együtt harcoltunk.

- Együtt is fogunk meghalni - fejezte be a pap bólogatva.

S a két öreg barátságosan nézett egymásra, és összekoccintotta a poharát.

- De nini - szólt Cecey a bajuszát megtörülve -, mégis derék ember az a Ferdinánd, hogy azt a róka Mórét kiugratta a várából.

- Nemcsak Ferdinánd. A két király közösen. Kettejük hada volt. Sokallták már a gazságait, mert utóbb már a sírokat is felforgatta.

- De mégiscsak Ferdinánd küzdött jobban ellene.

- Nem: inkább János. Ferdinánd csak Török Bálintnak izent, hogy segítsen Jánosnak, meg ötven bányászt küldött.

- Faldöntésre?

- Arra. Török had is volt velünk valamelyes.

- Persze, a János zászlaja alatt.

- Az alatt, hogy vinné el az ördög az ilyen segítséget! Mindig rabolva mennek hazafelé.

- Azok a disznó akindzsik!

- Azok.

- Könnyen elbántatok avval a várral?

- Nem mondhatnám. Kemény falakból épült az. Faldöntő ágyút nem hozott egyik fél se. A sugárágyú meg mit ér?

- Jártam ottan - szólalt meg a pap -, sziklavár az, nem palánk. Hát nem adták meg a várat?

- Nem. Neki kellett állítanunk az ötven bányászt a sziklának. Nagy és nehéz munkájuk volt, mondhatom. A csákányok szikrát hánytak a kövön, és a vasrudak egy-egy lökésre alig egyujjnyit vertek a sziklaoldalba. De végre is sok kéznek még a kő is enged.

- Felrobbantottátok?

- Először is beizentünk Mórénak, hogy az akna tele van már porral. Akkor azt izente vissza, hogy várjunk reggelig. Vártunk. Mit tett azalatt a gonosz róka? Összehítta a vár népét, és biztatta őket, hogy csak tartsák a várat keményen, ő kioson, és elfut segítségért. - Jó - felelték azok -, de mi a biztosíték, hogy vissza is térsz? - Itt marad mind a két gyermekem - felelte a lator - és minden arany-, ezüstmarhám, mit kívántok többet? - És leereszkedett a kötélen a vár faláról. Elillant. Mink persze a nagy sötétségben nem láttuk. Mikor aztán a nap fölkelt, és se fehér zászló, se követ, se kapunyitás, felrobbantottuk az aknákat. Nem hallatszott ide? Hegyeket rázó dördülés volt. A falak ott leomlottak. Mink meg be a várba! A vitézeink olyan dühösek voltak, hogy Mórénak minden emberét leöldösték.

- A gyerekeit is?

- Azokat nem. Egy nagy boltozatban találtuk meg őket. Szép két kis barna fiú. Azóta ott vannak János királynál.

- Hát ti most Mórét keresitek?

- Csak egyet kanyarodtunk erre Móréért ezzel a négy emberemmel. Mert útközben egy csősszel beszéltünk, akinek a pincéjében hált. Azt mondta, hogy erre, Pécs felé tartott.

- Te Magda - szólt hátrafordulva az asszony az udvaron súroló cselédnek -, merre van Vicuska?

- Nem láttam - feleli a leány. - Ebéd után a kertben játszott.

- Szaladj csak, keresd meg!

- Az én kisleányom - magyarázta Cecey Dobónak. - Vénségemre ajándékozott meg az Isten vele. Majd meglátod, milyen kis Tündér Ilona.

- Fia nincsen, bátyám?

- Nincsen - felelte szomorúan Cecey. - Hiszen ha fiam volna, öcsém, még a kezem is kinőne, mint a ráké.

Azonban a gyerek nincsen. A nagy beszélgetésben, levélolvasásban mindenki megfeledkezett a kis Vicáról. A leánycselédeknek dehogyis volt rá gondjuk. Mind ott talált dolgot az udvaron. A vitézek a bajuszukat pödörgették. A lányok a szoknyájukat hedergették. Úgy mulattak, mintha valamennyi vitéz mind leánynézőbe jött volna Ceceyhez.

Csakhamar tűvé tesznek mindent a ház körül. Megkutatnak minden bokrot, minden játszóhelyet a faluban. Hol van Kató néne? Ő vigyázott rája. Meglehet, hogy elaludt, s azalatt kiment a faluból a gyerek. Ki látta? Senki se látta. Egy fiúcska a kert mögött beszélt vele délután. Ki ment el a kert mögött délután? Senki, csak a Gergő gyerek. Az öregapja lovát vitte fűre. De hát hol a Gergő? Az sincs sehol. Bizonyosan kiment a lóval az erdőbe. Ó, gyermeki meggondolatlanság! Hányszor megmondták neki, hogy a szedresen túl ne menjen a lóval!

Összekutatták a falu körül az erdőt. Már Dobóék is segítenek. Megnéznek minden fát, minden cserjét, árkot, völgyet és bozótot. A Gergely anyja is jajgatva keresett. Az öreg Katóra ráakadtak az erdőben. Az is keresett már régen, s rekedtté kiabálta a torkát azóta.

Végre estefelé az egyik cseléd megáll, és nagyot kiált:

- Megvannak!

- No, hál' istennek! Hol vannak?

- A ruhájuk itt van!

A ruhájuk, bizony csak a ruhájuk: a patyolatingecske, piros karmazsincipőcske, sárga tafotaszoknyácska, meg a Gergő gyerek inge, gatyája, kalapja. Látszik, hogy fürödtek. A patak partján csakugyan ott a nyomuk a puha fövényben. A nagyobbik láb, amelyiknek széjjel vannak nyílva az ujjai, az a Gergő gyereké. A kisebbik lábnyom a Vicuskáé.

Bizonyosan belefulladtak valahol a vízbe.

3

- Az én nevem Margit. Szólítsatok csak Margit néninek - mondta a kocsin ülő rab leány. - Mesélek nektek. Sok mesét tudok. Hova valók vagytok, édeseim?

- A faluba - felelte könnyes szemmel Gergő.

- A paluba - felelte a kisleány is.

- Melyik faluba?

- Itt az erdőbe van.

- De mi a neve annak a falunak?

- A neve? A nevét nem tudom.

Kövér képű leány volt a magát Margitnak nevező, és mindig csókra álló szájú. Az arca itt-ott szeplős, és a nyakán kék üvegből való gyöngyöt viselt. A törökök egy Somogy megyei pusztáról ragadták magukkal.

A gyerekek feleletére elgondolkodott, aztán rongyokból bábut kötött Vicuskának.

- Ez lesz a Vicuska babája. Sárga a kendője, piros a szoknyája. Öltöztetjük, ringatgatjuk, táncoltatjuk, altatgatjuk.

Halad a rabkocsi csendesen.

A kocsi mellett egy széles mellű parasztlegény ballag, meg egy ragyás cigány. A cigányon sokszorosan foltozott kék nadrág és ugyanolyan dolmány van. A dolmánya belső zsebéből egy fasíp tölcsére áll ki. A kocsi másik oldalán egy fekete tógás pap vánszorog, meg egy nagy arcú parasztember, aki lehet már negyvenesztendős. A pap fiatalabb. Széles arcú, magas ember. Se szakálla, se bajusza, de még szemöldöke sincsen. És vörös, mint a cékla. Csak a két szeme bogara fekete. Őt bizony ezelőtt egynéhány nappal forró vízzel öntözgették a törökök, hogy adja elő a temploma kincseit.

Voltak is az ő templomának kincsei!

Hát mondom: mindezek rabok, szegények. A lábukon lánc. A kezük - kinek elöl, kinek hátul - szintén vasban. A legény a cigánnyal, a pap a paraszttal össze is van láncolva. A legény mezítláb. A bilincsét a lábán rongyokkal bélelte körül.

A rongyok már véresek.

- Álljunk meg - könyörgött hátrafordulva olykor -, hadd igazítsam meg a bilincsemet.

A janicsárok azonban rá se hederítettek. Törökül fecsegtek egymással, és legfeljebb csak egy bosszús tekintet volt a feleletük.

Gergelynek rátapadt a szeme a legényre. Milyen nagy a keze! És milyen veres lajbi van rajta! Nem fél. Ha a két keze nem volna hátraláncolva, tán mind elfutna tőle a török.

A legény csakugyan nem félt. Fölemelte a fejét, és ráordított a mellette lovagló, görbe hátú törökre:

- A tűz emésszen meg benneteket, pogány farkasok!

- Gáspár, Gáspár - szólott le Margit a kocsi tetejéről -, viselje békén a sorsát, amint csak lehet. A nap, látja, már nyugvóra hajlik, meg kell állaniuk.

Ahogy erre megtörülgette a szemét, a két gyerek is sírva fakadt.

- Haza akarok menni! - bömbölte Gergely.

- Apához! - sírta a kis Éva.

A törökök csakugyan megállottak. Leszálltak a lóról, és korsót vettek elő. Mosogatták a kezüket, lábukat, arcukat. Aztán letérdeltek egyenes sorban napkelet felé. Megcsókolták a földet, és imádkoztak.

Ezalatt csend volt.

A leány lemászott a kocsiról, és az inge széléből rongyot hasított. Körültekerte vele a legény lábát, s úgy tolta vissza jóságos vigyázattal a bilincseket.

- Áldjon meg az Isten, Margit - mondotta sóhajtva a legény.

- Az éjjelre, ha lehet, teszünk rá útilaput, Gáspár.

És sírásra fancsalodott az arca. Minden órában sírt egynéhány percet, de mindjárt dalolt is utána a gyerekeknek. Mert mikor ő sírt, azok is sírtak.

- Hej, de ihes vágyok - fakadt szóra a cigány, ahogy ott ült mellettük a porban. - Három kenyeret megennék egymágám, meg két oldal salonnát.

A kocsis - szintén láncolt lábú rab legény - elmosolyodott a cigány sóhajtására.

- Magam is éhes vagyok - felelte a törökökre megvetően pillantva -, de főzök is estére olyan paprikás húst, hogy mind nekünk marad.

- Hát te vágy á sákács?

A te szóra megrándult a kocsisnak a szemöldöke. De aztán mégis felelt:

- Csak este. Nappal rabolnak ezek maguknak ebédet is.

- Hát mióta solgáls á kontyos uráknál?

- Három napja.

- Nem lehetne elfistelegni váláhogy?

- Nem, ezektől soha. Nézd, milyen csizma van a lábamon.

Felvonta a lábát az ülésből. Nehéz, vastag láncok csördültek föl vele.

- De hátha ma nem főzsöl? - tűnődött aggódva a cigány.

- Bizonyosan főzök. Tegnap olyat főztem nekik, hogy úgy nyalták utána a szájukat, mint a kutyák.

- Bárcsak én is nyalhatnám már a sájamat. De már nem is tudnám, hogy van sájam, ha néha nem besélnék.

- Bort is raboltak délben. Itt van a saroglyában.

- Nem isik a terek, te!

- Dejszen nem török ez egy se, mikor bort lát.

- Na, akkor nekem innepem ván - ujjongott a cigány -, olyan nótát pikulázsok nekik, hogy még táncra is kerekednek tűle.

A félszemű janicsár az imádság végeztével nem indította meg a kocsikat. A hegytetőről már látszott a völgyben az esti szürkületbe befátyolozott város. Az magyar fészek. Darazsak laknak benne.

A törökök tanakodtak. Aztán a félszemű janicsár odaszólt a kocsisnak:

- Utánam! Be az erdőbe!

És bevitték a kocsikat, szekereket, jól be, valami öt percig tartó menéssel az erdőbe.

A nap eközben elsüllyedt a fák között. Az erdőre homály borult. A tiszta égen előtündökölt az első csillag.

A törökök egy alkalmas tisztáson kipányvázták a lovakat. A pap kezét feloldotta a janicsár, és rákiáltott:

- Tüzet raksz!

- Én azst jabban értem! - rikkant fel a cigány. - Nagyságos méltóságos terek úr, csókolom kezsit-lábát, hadd rakjak én tüzset, nekem azs a mesterségem!

- Hallgass! - böffent rája a török.

Három asszonyt is elszabadítottak, hogy segítsenek a tűz készítésében. Az asszonyok aztán a pappal harasztot és száraz ágat szedtek a közeli fák alatt. Acéllal, taplóval csakhamar tüzet gerjesztettek.

A kocsist is felszabadították az ülésről.

- Olyat, mint tegnap - mondta neki a félszemű török.

- Meglesz - felelte a kocsis.

Vizet tett fel egy nagy vaskondérban a tűzre, s hogy a pap a cigánnyal hamarosan megnyúzta az ürüt, értő kézzel aprózta bele a kondérba. Hullott a húsra vereshagyma is, meg paprika bőven, s bizonyára aprított volna burgonyát is a lébe, de ezt főképpen azért nem cselekedte, mert nem volt burgonyája. Tudták is abban az időben, mi a burgonya! Az urak ugyan már nagy ritkaságképpen kóstolgatták, de neve még nem volt. Csak ebéd után tették asztalra nagyuraknál csemegének.

A tűz körül valami húsz különféle török heveredett le. A kocsikat, szekereket kerítéskörbe állították. A lovakat kipányvázták kívül a szekereken.

A rabokat összehajtották egy csoportba. Tizennégyen voltak összesen: kilenc férfi meg öt nő, a két kisgyereket is beleszámítva. Csak eldűltek szegények a gyepen. Némelyikük mindjárt el is aludt.

A kis Vica is aludt már az ágynemű tetején. Fejét a Margit ölébe nyugasztva álmodott, és jobbjával a mellecskéjén tartotta hitvány kis bábuját. Gergő mellettük hasalt. A tenyerébe hajtotta az arcát, és álmosan nézett a törökökre. A félszemű janicsár rájuk pillantott néha. Ott hagyta őket a leánnyal a kocsi tetején.

A tűz magas lánggal égett. A törökök ölték a bárányt, a tyúkot, a libát. A rabok buzgón dolgoztak az étel elkészítésén, s alig negyedóra múlva már javában rotyogott az üstökben és kondérokban a hús, és pirultak a combok a nyárson. A török egy tarhonyás zsákocskát oldott meg.

Az erdei levegőbe étvágyindító ételszag vegyült.

4

Egy óra nem telt belé, s az András kocsis olyan pofont kapott, hogy két ölet repült a kalapja.

- Hogy a hetedik pokol emésszen el - ordított rá a félszemű janicsár -, mennyi paprikát tettél ebbe az ételbe?!

A paprikás a raboknak került, a cigánynak nem csekély örömére. Maguk a törökök a nyárson sült cobákokat osztották meg maguk között.

A hordók eközben csapot kaptak. Bögrékben és tülkökben itták a törökök a magyar bort. A cigány fölkelt. Megtörülte a száját a kezébe, a kezét meg a nadrágjába, aztán így csicsergett:

- Nagyságos, méltóságos Gyamarzsák úr, csókolom kezsit-lábát, hadd pikulázzsak egyet a tistelt vendégség eremére!

A Gyomorzsáknak nevezett félszemű - valójában Jumurdzsák - megfordult, és gúnyosan sunyorított:

- Idekukorikolnád a magyart, ugye?

A cigány kedvetlenül kutyorodott vissza az evők közé, és a fakanalat elgondolkodva forgatta.

A törökök is ettek, ittak. Közben csereberéltek, osztozkodtak is. Egy lelógó bajuszú, komor akindzsi kis vasszekrényt vett le a kocsiról. Fölfeszítették. Aranypénz, gyűrűk, fülbevalók dőltek ki belőle.

Osztozkodtak a tűz mellett.

Gergő álmos volt, de nem tudta levenni a szemét az ő törökjéről. Félelmetes, különös arc volt neki az a csupa bőr fej. Mert ahogy a süvegét letette, egybeolvadt a feje csupaszsága az arcának a csupaszságával. És furcsán nevetett. A foga ínye is kilátszott, mikor nevetett.

Vastag szarvasbőr övet húzott elő a dolmánya alól, hogy a pénzt megosztották. Az öv már duzzadt volt a pénztől. A török fölkelt, és a szekerek mögé ment, ahol a lovak legeltek.

Gergőnek rajta állt a tekintete. Látta, hogy a török hogyan húz ki hátul egy fapecket, és hogyan rakosgatja bele egy kis nyíláson át a pénzét a nyeregkápába.

- Hát te mért nem eszel? - szólt a pap Gáspárnak.

A legény a csoport szélén ült, és komoran nézett maga elé.

- Nem kell - felelte.

Kis idő múlva odaszólt a papnak:

- Ha tisztelendő uram elvégezte, egy kis beszédem volna, ha meghallgat.

A pap letette a fakanalat, és odacsörömbékelt Gáspár mellé.

- Hát mi kell, fiam?

- Tisztelendő uram - szólott a legény sötéten -, gyóntasson meg engem.

- Minek?

- Annak - felelte a legény -, hogy tisztán menjek a másvilágra.

- Messze vagy még te attól, Gáspár.

- Nem olyan messze, mint gondolja.

Pillantást vetett a törökök felé, s folytatta:

- Mikor elvégezik a vacsorát a rabok, idejön az a török, aki engemet megfogott. Idejön, hogy a kezünkre zárja a békót. Hát én azt megölöm.

- Ne tedd azt, fiam.

- Márpedig én megteszem, tisztelendő uram. Mikor idejön, elkapom az egyik kését, és beleszúrom! Bele a hasába a kutyának! Hát csak gyóntasson meg engem.

- Fiam - mondotta nyugodtan a pap -, én nem gyóntathatlak meg, mert én lutheránus vagyok.

- Újhitű?

- A neve új hit, fiam, de valójában ez az igazi régi hit, amit a názáreti Jézus ránk hagyott. Mink nem gyóntatunk, csak gyónunk. Mink azt tartjuk, hogy az Isten látja a lelkünket. De minek veszejtenéd el magadat? Látod, itt még magyar földön vagyunk, és Pécs itt van alattunk. Már sokszor megtörtént, hogy a magyar rabokat megszabadították.

- És ha nem szabadítanak meg?

- Isten jósága elkísérhet az utunkon. Van olyan ember nem egy, akit ott a török földön ér el az Isten szerencséje. Rabláncon megy oda, és úrrá válik ottan. Aztán csak hazakerül. Gyere, fiam, egyél. Az evés megcsillapít.

A legény komoran nézett maga elé.

A pap újból megszólalt:

- Minek hívtál, ha nem hallgatsz reám?

A legény erre fölkelt, és odavánszorgott a többi közé.

A rabok többnyire fiatal és erős emberek. A nők között van egy kis sovány, rongyos cigányasszony is. Annak a keze-lába cigány szokás szerint börzsönnyel[2] van bepirosítva, de még a haja is.

Időnkint hátraveti a fejét, mert a haja a szemébe lóg. És gyakorta szól cigány nyelven Sárközivel, a ragyás cigánnyal.

- Talán a feleséged? - kérdezik a rabok.

- Nem - feleli a cigány -, eddig még egyszer se volt a.

- Hát mit beszélgettek cigányul?

- Ast mondja ezs azs asszony, hogy ha a tűzs mellé erestenék, megmandaná a jevendőnket.

- A jövendő Isten kezében van - szólt rájuk a pap. - Ne cselekedjetek az ő nevében semmi komédiát!

A férfiak között két idős ember is ült. Az egyik egy sebhelyes arcú, szótalan, úrforma ember, akiről nem lehetett tudni, hogy úr-e vagy cigány, mert semmi kérdésre sem válaszolt. Az az ember égettpuskapor-szagot hordozott magával. A másik a terebélyes arcú paraszt, aki a pappal volt egybeláncolva. Mindig mereven néz, mintha csudálkozna, és úgy lógatja a fejét, mintha a feje sokkal nehezebb volna, mint más ember fiáé. Az igaz, hogy nagy is a feje.

A rabok, ahogy ott ették a paprikás ürühúst, csöndesen beszélgettek.

A szabaduláson kezdték persze, hogy hogyan lehetne a törököktől megszabadulni.

- Sehogyan - szólt röviden a nagy fejű paraszt.

Lenyelte a kanál húst, és folytatta:

- Én tudom. Én már kiszolgáltam egy rabságot.

- Konstantinápolyban? - kérdezték egyszerre hárman is.

- Ott - felelte a paraszt, mélyen belemártva a kanalát a vaskondérba -, tíz esztendeig söpörtem én a török földet.

- És hogyan szabadult meg?

- Hogyan? Hát ingyen. A Jézus palástja alatt. Egyszer felhoztak Belgrádba. Onnan szöktem meg: átúsztam a Dunát.

- És milyen az a rabság? - kérdezte egy tizenhat éves, savószemű legény.

- Bizony, öcsém - felelte búsan a paraszt -, nem sok tyúk múlt ki miattam a világból.

- Gazdagnál szolgált-e? - kérdezte egy hang a kocsi alól.

- Magánál a császárnál!

- A császárnál? Mi volt kend a császárnál?

- Főtisztogató.

- Micsoda főtisztogató? Hát mit tisztogatott kend?

- Az istállóját.

- Hát az asszonyokkal hogy bánnak? - kérdezte egy fekete hajú menyecske.

Az ember vállat vont:

- Amelyitek fiatal, ott is csak asszony, csakhogy török asszony. De jobbára csak cseléd.

- Verik az asszonyt is?

- Kit hogyan.

A pap fölkelt.

- Eszerint kend ösmeri az utat?

- Bár ne ösmerném - felelte az ember.

A pap föltette az egyik lábát a kerékagyra, és a tűz odasugárzó világosságánál a szemét hegyezve nézte a lába szárára lakatolt széles, sima vasat.

Apró karcolások látszottak azon. Valami rab följegyzései voltak: egy hosszú út szenvedései húsz szóban.

A pap olvasta a szavakat:

- Nándorfejérvártól Hizarlik[3] egy nap. Aztán Baratina.

- Nem - felelte az ember -, öt állomás is van addig.

- Eszerint ez az öt kereszt öt állomást jelent. Tehát öt állomás. Aztán következik Alopnica.

Az ember bólintott.

- Aztán Nis.

- Az már Rácország - sóhajtott az ember, s a térdét átfonta. - Ott kezdik vetni a rézkását.[4]

- Rézkását? - csudálkozott az egyik asszony.

Az ember nem felelt.

A pap tovább olvasta a bilincs karcolásait:

- Azután következik Kuri-Kezme.

- Ott sok a korpió-férög.[5]

- Sárkövi.

- Ott három malom őröl. Apadjon el a vize!

- Czaribród.

- Ott engem igen megvertek.

- Miért? - kérdezték egyszerre hatan is.

- Mert eltörtem a lábam vasát.

- Dragomán - olvasta a pap tovább.

- Az már Bologárország - szólt az ember -, onnan érkezünk Zsófiába. Ott sok a torony. Nagy város. Égjen porrá!

A pap folytatta:

- Iktimán.

Az ember bólintott.

- Kapiderven.

- Ott havas vagyon. Nyáron is hó födi a hegyeket.

- Pozarki vagy micsoda.

- Az, az, Pozárki, hogy a főd nyelje el! Sok a szúnyog benne.

- Filippe.

- Az is város. Dűljön össze!

- Kaladán.

- Ott egy cimborámat eladták. Döghalál eméssze el őket!

- Uzonkova.

- Sok gyümölcsöskert. Jó hely.

- Harmanli.

- Ott egy török úr megvette Dávidka Antalt.

- Musztafa-basa-Köpri.

- Kőhíd van ott jókora. Szakadjon össze!

- Drinápoly.

- Nagy büdös város. Ott láttam egy élőfánkot.[6]

- Mi az? - kérdezték a rabok valamennyien.

- Az - felelte a paraszt - akkora nagy, eleven barom, mint ez a rakott szekér, de még ennél is nagyobb; oszt csupasz, mint a bihal.[7] Az orra meg akkora, hogy úgy bánik vele, mint más állat a farkával: mikor a legyek kénozzák, végiglődörgeti a derekán.

- Corli.

- Onnan kezdve möglátjuk a tengört.

A rabok sóhajtottak. Némelyek a tenyerükbe hajtották az arcukat; mások könnyes szemmel bámultak maguk elé.

5

A sebhelyes arcú, puskaporszagú ember megszólalt. - Atyámfiai - mondta halk, érdes hangon -, ha meg tudnátok engem szabadítani, én valamennyiőtöket kiváltanálak.

A rabok ránéztek.

Az ember visszapillantott a törökökre, s folytatta még halkabban:

- Én úr vagyok. Van váram kettő; van pénzem, van katonaságom.

A rabságot élt paraszt vállat vont.

- Akkor úgyis megszabadulhat, mert kiváltják.

- Mi a neve, bátyám? - kérdezte a pap.

- Rab a nevem - felelt a sebhelyes arcú kedvetlenül.

S fölkelt. Sántikálva ment néhány lépést a török felé. Aztán leült, és figyelemmel vizsgálta a tűztől megvilágított arcokat.

- Nem is úr ez - szólt az egyik rab -, hanem valami cigány, talán éppen hóhér.

Gergő összeborzadt a hóhér szóra. Tekintete arra tapadt. Gyerekésszel úgy értette, hogy valósággal cigány-hóhér.

- Hiszen csak vasfű volna! - szólalt meg a feltört lábú Gáspár a kerék mellett.

A rabok csöndes és szomorú elmélázással ültek. Gáspár folytatta:

- A vasfű az olyan fű, hogy lehull tőle a bilincs.

A janicsárok között nagy örömordítás támadt. Az egyik hordóban aszúbort találtak. Azon ujjongtak. A hordót odagurították a tűz közelébe, és szürcsölgetve, csemcsegetve itták.

- Éljen Magyarország! - kiáltott Jumurdzsák, a rabok felé emelve kupáját. - Éljen Magyarország, hogy ihasson a török, ameddig meg nem hal!

- Honnan tudsz te magyarul? - kérdezte a sebhelyes arcú úr, aki előbb Rabnak nevezte magát.

- Mi közöd benne? - felelte félvállról Jumurdzsák.

Már akkor csillagos, holdas volt az ég. Cserebogarak brummogtak a harmatos falombok körül.

A rabok már jobbra-balra elfeküdtek a fűben, és álomban keresték tovább a szabadulást. A pap is aludt. A karja a feje alatt. Bizonyosan vánkoson szokott aludni. A cigány hanyatt fekve aludt, a kezét a mellén összekulcsoltan, s a két lábát Y-ként szétvetetten. Valamennyien mélyen aludtak. Csak Gáspár sóhajtott fel még egyszer álmos-panaszosan:

- Nem látom én többet szép Eger városát!

Gergő is szundikált már. Elszundikált azonképp, ahogy naptól égett, finom kis orcáját a tenyerében tartotta; csak éppen hogy a feje lejjebb süllyedt, a dunyha kihajló csücskére.

S már el is aludt volna teljesen, ha a Cecey névre ki nem nyílik magától a füle kis ajtója.

A cigány-hóhér rekedt hangja mondta ezt a nevet, és az ő törökje ismételte.

Ott beszélgettek a kocsi mellett.

- Nála van a Dózsa kincse, bizonyosan tudom - bizonygatta a magyar.

- És miféle kincsek azok?

- Aranykelyhek, aranykupák, gyémántos-gyöngyös karperecek, nyakláncok, násfák.[8] Minden, ami urak kincse szokott lenni. Ha ugyan be nem olvasztották rudakba. De akkor meg a rudakat találjuk nála.

- Itt az erdő alján?

- Itt. Azért is vonult félre a világtól.

- Fegyvere is van?

- Gyönyörű ezüstmívű kardok és páncélok. Lehet, hogy az egész padlása tele van. A szobájában tudom, hogy van valami hat nagy vasasláda. Azokban lehet a legértékesebb holmi.

- Cecey... Sohasem hallottam ezt a nevet.

- Mert nem hadakozik már. Ő volt Dózsának a kincstartója.

A török a fejét rázta.

- Kevesen vagyunk - mondotta elgondolkozva. - Itt kell maradnunk holnap estig. Össze kell várnunk egy jó csapatot.

- Minek oda annyi ember? Ha sokan vagytok, sokfelé kell osztozkodnotok. Öregember az már. És fából van keze-lába.

- Mikor jártál ott legutoljára?

- Esztendeje lehet.

- Esztendő sok idő. Jobb, ha többen megyünk. Ha igaz, amit beszélsz, elbocsátalak, sőt meg is jutalmazlak. Ha nem igaz, fölakasztatlak a Cecey kapujára.

A török visszatért a tűzhöz, és bizonyosan a rab beszédét mondta el ottan, mert a katonák figyelemmel hallgatták.

Gergőnek elnehezült a feje. Elaludt. De csupa irtózatot álmodott. Azt álmodta végül, hogy a törökök kivont karddal futkosnak a falujukban, megfogják az anyját, és kést szúrnak a mellébe.

Megrezzent és fölébredt.

Éji homály és fülemiledal mindenfelé. Száz fülemile! Ezer fülemile! Mintha a világnak minden fülemiléje abba az erdőbe szállott volna, hogy gyönyörűséget daloljon a rabok álmába!

Gergő fölnéz az égre. Szakadozott felhők. Itt-ott átragyog egy-egy csillag. Egy helyen a hold fehér sarlója átlóg a felhőn.

A tüzet a fa alatt már elborította a hamu. Csak középen vöröslik még egy ökölnyi parázs. A janicsárok ott hevernek szanaszéjjel a fűben, a tűz körül.

Jumurdzsák is ott hever. A feje alatt valami tarisznya; mellette valami kupa vagy bögre, nem lehet jól látni a homályban.

Haza kéne menni. Ez volt Gergőnek az első gondolata.

Nem szabad. Ez volt a másik.

Körülnézett. Csupa alvók. Ha ő átszökhetne köztük! De át kell szöknie, másképpen nem kerülhetnek vissza a faluba.

A kis Éva mellette aludt. Megrázta gyöngéden, és a fülébe súgta:

- Vicuska! Vicuska!

Évica fölébredt.

- Gyerünk haza - susogta Gergő.

Vicuskának egy pillanatra elgörbült a szája, de mindjárt vissza is igazította, és felült. Bámulva nézett Gergőre, mint a kismacska, mikor idegent lát. Majd az ölében heverő bábura fordult a tekintete, fölvette, és azt nézte kismacskás nézéssel.

- Gyerünk - mondotta Gergő.

Lemászott a kocsi külső oldalán, és leemelte a kislányt is.

Egy aszab ott ült éppen a kocsi mellett. Dárdája az ölében. Feje a kerékagyon. A csutora mellette.

Aludt az úgy, hogy akár az egész tábor elmehetett volna annak az egy keréknek a híján, amelyhez támaszkodott.

Gergő kézen fogta a kis Vicát, és vonta maga után.

Azonban ahogy a lovakat megpillantotta, megállott.

- A szürke... - rebegte. - A szürkét is haza kell vinnünk.

Azonban a szürke össze volt kötve a kis török lóval. A békót csak ki tudta nyitni Gergő valahogyan, de már a két kötőfék eloldozása lehetetlen volt az ő tudományának.

- A fene látott ilyet! - morogta a csomóra.

Bosszúságában sírva vakarta a fejét.

Próbálta újra meg újra, a fogával is. De csak nem bírta a csomót eloldani. Végre is megfogta a szürkét, és vezette.

Őr a lovak mellett is volt. De az is aludt. Ülve aludt, háttal egy görbe fára ráereszkedve. Tátott szájjal hortyogott. Gergő majdnem rávezette a két lovat.

A fűben elveszett a lovak lépésének a hangja. Mentek, mint az árnyék. Sem a szekereken belül, sem a szekereken kívül nem ébredt rájuk senki.

Egy alkalmas fatörzsöknél megállította Gergő a szürkét, és felmászott a hátára.

- Üljön fel maga is - szólt a kisleánynak.

Azonban a kis Éva nem tudott a törzsökre felmászni. Gergőnek újra le kellett szállania. Föl kellett segítenie a kis Évát először a törzsökre, aztán meg a ló hátára.

Ültek egymás mellett a szürkén. Elöl Gergely, mögötte a kis Éva. A kisleány még mindig tartogatta a piros szoknyás bábut. Az eszükbe se jutott, hogy a leányka a másik lovon üljön a nyeregbe. Az nem az övék. Évica belekapaszkodott a fiú vállába. A fiú megrántotta a kantárt, s a szürke megindult, ki az erdőből: vonta, vitte magával a török lovat is.

Csakhamar rajta voltak az úton. A szürke ott már ismerte a járást. Ballagott lomhán és álmosan.

Az út elhagyott volt. A hold csak homályosan világította meg. A fák fekete óriásokként álltak az út mellett. Gergő nem félt tőlük. Magyar fák azok mind.

6

A faluban azon éjjel nem aludt senki. Sötétedésig keresték a gyermekeket. Másnap virradóra hagyták, hogy átkutatják végig a patakot. Csak a vitézek tértek nyugalomra.

Bálint pap ott maradt Ceceynél, és vigasztalgatta a vigasztalhatatlan házaspárt.

Az asszony olyan volt, mint az őrült. Jajveszékelt, ájuldozott.

A falábú ember csak a fejét rázta a pap vigasztalására, s keserűen kiáltotta:

- Nincs Isten!

- Van! - kiáltotta vissza a pap.

- Nincs! - ismételte Cecey.

- Van!

- Nincs!

A pap egyet nyelt, aztán enyhére változott hangon folytatta:

- Amit az Isten ad, el is veheti; és amit elvesz, vissza is adhatja.

A vén nyomorék ember gyermekként zokogott.

A pap csak hajnal felé búcsúzott el tőlük.

Ahogy kilépett az ajtón, a zarándok fölemelkedik a tornácra vetett gyékényágyról.

- Tisztelendő uram - mondja halkan.

- Mit akarsz, atyámfia?

- Nem vízbe vesztek azok.

- Hát? Mit tudsz róluk?

- Azt, hogy a törökök vitték el őket.

A pap majdnem a falnak esett.

- Honnan tudod?

- Ahogy én is ott jártam a keresőkkel a patak partján, hát egy vakondtúráson láttam a töröknek a lába nyomát.

- Török lába nyomát?

- Sarkatlan csizmanyom volt. A magyarnak nincsen olyan.

- Hátha bocskornyom volt?

- Azon nincs sarkantyú. Jó az én szemem: török nyom volt. Meg a török lónak is ott a lába nyoma. Azt már csak tetszik tudni, hogy a török patkó milyen?

- Hát mért nem szóltál?

- Meggondoltam, hogy nem szólok. Ki tudja, hogy a török merre vitte őket? Szétszaladt volna az egész falu. Aztán mi haszna lett volna? A török sok, és mind fegyveres.

A pap meredező szemmel járt föl és alá. Egyszer az ajtónak lépett, de megállapodott, mielőtt a kilincsre tette volna a kezét. S megint visszatért.

- Igazat beszélsz - mondotta, a tenyerét a homlokára szorítva. - De hát mit cselekedjünk?

- Tegye azt, amit én - felelt vállat vonva Varsányi -, hallgasson.

- Borzasztó! Borzasztó!

- Az utakat járja a török most mindenfelé. Merre mentek volna? Keletnek? Nyugatnak? Csak verekedés meg halál lett volna belőle.

- Inkább haltak volna meg ők is! - szólt a pap fájdalmasan.

- Isten tudja, hol jártak már akkor azok, mikor mi utánuk kereskedtünk.

A pap búsan állott a tornácon. Keleten az ég halvány rózsaszínre vált. Hajnalodott.

A faluban ekkor nagy kiáltás hangzik:

- Emberek! Emberek! Megjöttek!

A pap figyel. Mi az?

A távolban mozgolódás. Összekeveredett kiáltozások. Néhány perc múlva dörömbölés a nagykapun:

- Eresszenek be! Nyissák ki! Megjöttek a gyermekek!

A pap berohant a házba:

- Van Isten, Péter! Kelj fel, mert van Isten.

A két gyermek ott várt a kapu előtt. Ültek a szürkén, álmosan és haloványan.

7

Az udvarra becsődült az egész falu: valami ötven ember és ugyanannyi asszony. Némelyik asszony csak éppen hogy szoknyát vetett magára; a férfiak is süveg nélkül, ahogy a kiáltozásra kifutottak.

Kapkodták a Gergő gyereket kézről kézre, meg Vicuskát; ahol érhették, ott csókolták.

- Gergő mától fogva az én fiam - mondotta Cecey, a kezét a fiú fejére téve.

A fiú anyja mezítláb, egy alsószoknyában, odaborult a Cecey lábához.

Dobó csodálkozó szemmel nézte a kis parasztfiút, aki lovat hozott a töröktől.

- Bátyám - szólt előlépve -, adja ide nekem ezt a gyereket. Hadd vigyem magammal a Felföldre. Vitézt nevelek belőle.

S fölemelte Gergőt.

- Szeretnél-e vitéz lenni, fiam?

- Szeretnék - felelte ragyogó szemmel a gyerek.

- Lovad már van - mondotta Dobó -, kardot is szerzünk a töröktől.

- Hát az enyim az a ló?

A kis török lovat ott futtatták, dicsérgették a Dobó vitézei az udvar tisztásán.

- Persze hogy a tiéd - felelte Dobó. - Hadban szerezted.

- Akkor a pénz is a miénk - szólt büszkén a gyerek.

- Micsoda pénz, te?

- Aki a nyeregbe van.

Leoldják a szép bársonynyerget. Rázzák. Zörög. Megtalálják a csaptatót a kápán, hát csak úgy dől az aranyeső a fájából.

- Tyű, kuttyázom adtát - kiált bámulva Cecey -, most már nem én fogadlak fiamnak, hanem te fogadj apádnak. Szedd össze, asszony! - kiáltott a gyereknek az anyjára.

A fiú anyja káprázó szemmel nézte a földre pergő aranyakat.

- Az enyim? - dadogta hol Ceceyre, hol Dobóra, hol a papra nézve.

- A tiéd - mondotta a pap. - Az Isten adta a fiadnak.

Az asszony a kötényét fogná. Nincs rajta. Egy ember odaadja neki a süvegét. Szedi az asszony az aranyat reszkető kézzel.

A fia nézi. Egyszerre csak megszólal:

- Jól eltegye, édesanyám, mert holnap idejönnek.

- Kik jönnek ide? - hörkent rá Cecey.

- A törökök.

- A törökök?

A fiú rábiccent:

- Hallottam, mikor a török mondta a hóhérnak.

- A hóhérnak?

- Cigány-hóhérnak. Egy csúnya ember.

- Hogy ide jönnek?

- Hogy ide jönnek, és az úr kincsét elveszik.

Ezt mondva rámutatott Ceceyre.

- Az én kincseimet? - szólt Cecey bámulva. - Megőrültél? Hát van énnekem kincsem?

A gyerek vállat vont.

- A vasasládákat is mondták, hogy hat van.

- Ez komoly sor - szólalt meg Dobó. - Gyerünk be a szobába.

Kézen fogta a gyermeket, és bevezette.

Kivallatják, kiszednek belőle mindent, amit a gyermek elméje megjegyzett.

- Sebhelyes arcú, barna ember. Milyen az a sebhely?

- A szájától a füléig egy vörös barázda.

Dobó felpattan a székéről.

- Móré!

- Hát ki is volna más! Meg akar szökni a zsivány, azért vezeti rám a törököt.

- De hát ismeri az itt a járást?

- Járt itt valami hat éve. Összeforgattak nálam mindent. Ötvennégy forintomat elvitték, meg a feleségem kis aranykeresztjét, meg hét tehenemet.

Dobó haragosan topogott fel és al

mindegggy 2008.01.19. 23:23:42

A geci zsidók utazási irodákat (is) üzemeltetnek!
Rohadnának meg!
Heil!

mindegggy 2008.01.19. 23:27:18

ez_van 2008.01.19. 22:39:23
ELSŐ RÉSZ
HOL TEREM A MAGYAR VITÉZ?

Hogy szart volna Anyád a ribizliföldre, meg az sem ártott volna, ha anyádat Kombájnnak hívják, te köcsög!

Ki a faszomat érdekli a hülye és ráadásul hosszú dumád?
A faszod száradjon le!!!

mindegggy 2008.01.19. 23:28:41

Irány a metélteknek a legjobb vicc: ausvicc!

300!!

Rák Attantam 2008.01.19. 23:33:04

mindegggy, ez itt nem szokás. Szerintem irány vissza az Origo és lehet újra gyurcsányos híreket kommentelni... :)

mindegggy 2008.01.19. 23:50:21

Szarok a szokásodra! Ne te határozd meg, hogy mit írhatok le! Asszem ez jogodban sem áll!
Nyald meg a szemét nigger fütykösét!

mindegggy 2008.01.19. 23:51:57

Minden zsidó dögöljön meg mielőbb!

Az aranyhalnál ez lesz az első kívánságom!

Rák Attantam 2008.01.19. 23:56:10

Vigyázz, mindegggy! Akkor meg fogsz halni!

Jóanyád még nem mondta el, hogy ki volt az igazi apád és hogy hová hurcolták a németek?

Egyébként meg eszem ágában sincs meghatározni, hogy mit írhatsz le. Majd meghatározza a delete gomb a moderátor ujja alatt...

kismandala 2008.01.20. 00:11:35

most minek kell itt zsidózni? négerezni, bármizni? menj a szittyamagyarvagyokponthura.. vagy egyéb zseniális fórumra, ahol megértenek hasonszőrű szánalmas barátaid..

birdito 2008.01.20. 00:17:09

1. Nem arról volt szó, mikor beindult a kommentelés a Homáron, hogy lesz moderálás is? Az olyan seggfejeket örökre bannolják, mind ez a mindegy, 1 gy-vel. még helyesen sem tud írni szegényke. Úgy sajnálom. Szánalmas. (Midegy user menjen inkább a no comment rovatba. Keresse jó sokáig!)

2. Ez most itt komment folyam, vagy önjelölt novellaírók magamutogatása.

3. Azért az elgondolkoztató, hogy hogyan is van az, hogy a fapadosokat jól megvágta a GVH, mert nem illetékkel együtt hírdetik az áraikat (azóta az illetékeket már legalább belefoglalják az árakba), de az aeroviva ugyanezt megteheti (egyébiránt a cári Malév is)?
A GVH keze vajon mikor éri el őket is a nem egyértelmű, meg ide-oda csillagozott árképzés miatt?

mindegggy 2008.01.20. 00:28:42

Rohadjatok meg, büdös zsidók!
Rák, a nagyapám a zsidókat irtotta, katona volt a Bundeswerh-ben!
Ezt bebuktad, kisköcsög!

Kismandala, és birditto!
Ti is zsidó gecik vagytok?
A zsidó és a nigger nem ember, valami másodrendű faj! Tehát irtani kell, mint a szúnyogot! Azok azért többet érnek, mert etetik a fecskéket!

A zsidók senkit nem etetnek, még magukat se, mert vigyáznak az elbaszott alakukra, meg a taknyos hosszú orrukra!

birdito 2008.01.20. 00:31:34

As I said: no comment

mindegggy 2008.01.20. 00:32:40

(Midegy user menjen inkább a no comment rovatba. Keresse jó sokáig!)

Te meg a tetves kurva anyád rézporos picsájába menj!
Szakadt volna anyádbe a fejed, a legnehezebb része a születésednek az volt, amíg a kampós orrod kidugtad, és szennyezed a környezeted!

birdito 2008.01.20. 00:39:08

Mégmégmég! Szidjál mégmégmég! Olyan jól esik. Kenegeti a zsidó májam!
amúgy nem tudtam, hogy a geci nácik beszélik a magyart, ami úgye ősi zsidó nyelv. Vagy ezt sem tudtad? Ajánlom nézz utána a wikin vagy a gugliban. Én a helyedbe azonnal elfelejteném ezt a zsidó nyelvet. (Ugyanis Vörösmarty (hiszen az ő nyelvét beszáljük most, már nem az ősi 'kik vogy muk' nyelvet) is zsidó volt. Csak ezt kevesen tudják.) Szóval a továbbiakban elvárom, hogy jó náci módjára a felsőbb rendű náci nyelven szólj hozzánk, porbafingó magyar néphez.

jesszumpepi (törölt) 2008.01.20. 04:07:06

ez_van beírt egy részletet az Egri csillagokból.Színvonalasabb szöveg,mint LaccPaccé.Ez van.

A zsidózó provokátornak nem kell beugrani.Rosszul érzi magát,és azt akarja,hogy más is így legyen ezzel.

midrovertalt 2008.01.20. 04:19:39

mindegggy, ne legyél már ennyire szánalmas, könyörgöm. Akkora LOL, mint ide Lacháza...
Olvass, tanulj, tájékozódj! És akkor talán normális kommenteket tudsz írni, no meg az alulszocializáltság is orvosolható lehet... ;)
Üdv

macus 2008.01.20. 10:53:01

travelxy: Igen, ezt próbálom magyarázni. :) Magyar jogrendszer szerint (egyelőre) ez így van, (ezért van igazad) mert szürke a jog. De ez nem elég. Az EU-ban az AJÁNLAT is ÁTVERÉS, ha nem létezik maga az ajánlat mögötti termék. Pl. ha a válasz az lett volna, hogy idénre már nincs, de jövőre van .. vagy: ez az ár 2009-es utazásra érvényes mostani előlegfizetéssel, (de kapható), akkor már semmi bajom nem lenne az egésszel.
Ha nem vállalod a meghirdetett áraidat és termékeidet az EU-ban, fel is jelenthetnek érte (lásd Franciaország, Németország, stb.). Egy extrém példa: USA-ban, Kanadában, bizonyos államokban, Nóra idejét és útiköltségét/benzinköltségét is ki kellene fizetni kártérítésként, hogy odaugrasztották a nagy semmire.
Ha valami elfogy, le kellene szedni a webről, a plakátokról, a tv-ről, mindenhonnan.
(Ennek semmi köze az online foglalórendszerhez). Inkább közelebb áll ahhoz a ponthoz, amit fent írtam, hogy az Aeroviva és hasonló irodák lassan kezdik majd észrevenni, hogy a versenytársaik az EU-ból vannak, ahol ilyenek nem történnek meg - és akkor majd szívják a fogukat és tovább szídják az utasokat.. és pislognak, amikor már lefelé mennek a forgalom-mutatók.. és ráfogják a rossz gazdasági helyzetre, recesszióra..

Bukowszky · http://bukowszky.blog.hu 2008.01.20. 11:33:44

egyébként abban mi a jó, hogy félmillió forintért repülsz tíz órát, döglesz egy hétig valami szállodában meg annak a strandján, amely dettó ugyanolyan, mint bármelyik hasonló bármelyik kontinensen, majd hazajössz? sosem értettem.

euAgWzgmmtq7K 2008.01.20. 20:15:06

kedves T. Laci, a hozzászólásod alapján véleményt alkotva kollégáidról, és rólad, biztos, hogy soha nem fogok veletek utazni sehova. hiába, a negatív reklám is reklám.

Secnir 2008.01.20. 22:04:42

jóestét

mi van ezzel a 111-el? nem kapott pinát vagy mi?

az a jó hosszú komment a törökkel meg a gergő gyerekkel az jó volt, várom a folytatást...

Secnir 2008.01.20. 22:10:44

birdito:

ne zavard meg szegény gyereket Vörösmartyval, frusztrált így is eléggé.
ha ilyen talányos feladványokat adsz neki, végképp kiakad...

Briguszka 2008.01.20. 22:24:05

"az a jó hosszú komment a törökkel meg a gergő gyerekkel az jó volt, várom a folytatást..."

Csak emlegesd a törököket, a lll-es csávó meg mindját ir valami lehengerlőt róluk is. Mert hát gondolom véleménye az van, nem is akármilyen.

andreiground (törölt) · http://www.andreiground.com/ 2008.01.21. 00:13:36

Szerintem az Aeroviva ezt stílt nagyon be fogja szopni. Majd amikor bezárják a boltot és kiteszik a "kiadó" táblát, akkor én leszek az első aki felhívja a számot.

Nórácska: nyugodj meg. Ha zaklat a paraszt telefonon, akkor jelentsd fel a picsába.

---

Mindegggy: Az ilyen faszok hányják tele a világhálót mocsokkal, mint Te. Remélem a saját epédbe fogsz belefulladni.

jesszumpepi (törölt) 2008.01.21. 09:02:21

mindegggy 2008.01.19. 23:51:57

A második kívánságod meg az lesz,hogy érjen földig a farkad.
Csak aztán nehogy meglepődj,mert az aranyhal éppen szabin lesz,a cápa helyettesíti,aki tőből leharapja mindkét lábadat,hogy teljesítse a kérést.

Rák Attantam 2008.01.21. 09:11:31

Hááát, mindegggy, ezt tényleg bebuktam.
Tényleg nincs moderáció a világnak ezen a részén.

De azért elsőzni már te sem mersz... :)

jesszumpepi (törölt) 2008.01.21. 09:27:13

A moderátor pihent a hét végén.

Vagy akciós ajánlatokat nézett az Aeroviva honlapján,aztán észre se vette,hogy lenne dolga bőven.

Gumidomino 2008.01.21. 09:34:59

Jó ég, a szombat munkanap volt vagy mi?

Mindegggy, irtózom ezt leírni de szerintem már édesanyád is megbánta hogy nem nyelt le.

MODERÁCIÓT! (akár ezt is)

jesszumpepi (törölt) 2008.01.21. 09:56:42

A zsidózást kéretik munkaszüneti napokra időzíteni.

Köszönöm:

a moderátor

NoOne 2008.01.21. 14:11:39

#1 Az ajánlat még most is olvasható az utazási iroda honlapján. Sajnos, egyes topiktársak (?) elrettentő-marha hozzászólása is itt.

P.S. Az "Egri csillagok" részlet jó volt, kösz. Gondolom megfelelő karakterszámot tartalmaz... és mennyivel többet ér... :)

bébarabás 2008.01.21. 17:28:53

Szépen elfajult itt a vita, felteszem, Tiboldi László rég messze jár és nem is néz vissza. Jogos. A monumentális hozzászólásából azonban válaszolnék a rám eső részre. Aszongya hogy a cégnek kötelező kitennie a valóságot nem tükröző, akciósnak hirdetett jegyárakat a kirakatba. Nade mi az, hogy "kötelező"?? Ki kötelezi? A tulajdonos? Gyurcsány Ferenc? És miért nem lehet odaírni a tábla aljára, hogy "az árak tájékoztató jellegűek" vagy "nem tartalmazzák az illetéket" vagy bármi mást?

LaccPacc 2008.01.21. 17:49:35

Kedves Bébarabás,
Tiboldi László azért nem írogat ide, mert közben megismerte a Homár Világát.
BÁRMIT írok széttépik, kiforgatják, tehát felesleges megszólalnom. Mivel Ön az első, aki normális hangon tud írni, válaszolok: a légitársaságok köteleznek minket utazási irodákat. Nem csak az Aerovivát, hanem mindet.
Másik kérdése:
'És miért nem lehet odaírni a tábla aljára, hogy "az árak tájékoztató jellegűek" vagy "nem tartalmazzák az illetéket" vagy bármi mást? '
A kérdés akár jogos is lehetne ha nem lenne odaírva, de oda van írva, az alapárakkal megegyező betűméretben.
Üdvözlettel:
Tiboldi László

nikii 2008.01.21. 17:50:16

bébarabás

"Nade mi az, hogy "kötelező"?? Ki kötelezi?"

A konkurrencia, aranyom, a konkurrencia.

Kiteszem, hogy asszongya 6000 Ft valami szolgáltatás. Kiteszi a szonszéd bolt, hogy 5000 Ft. (Persze áfával, de azt nem írja.) Akkor megy minden vevő a szomszédba, és tönkremegyek. Tehát én is elkezdek nettó árat írni. Pont ezért van a törvény, hogy bruttó árat kell kiírni. Na, akkor a szomszéd bolt mégis nettó árat ír. Akkor meg vagy tönkremegyek, vagy fizetem a büntetést. Te mit választanál?

nikii 2008.01.21. 17:51:21

Akarom mondani 5000 Ft, persze áfa nélkül.

jesszumpepi (törölt) 2008.01.21. 19:14:04

LaccPacc!
Bébarabás csak a 2.,aki normális hangon írt.
Az 1.az te voltál.

pamacs00 2008.01.21. 21:02:36

Te jó ég, kinek van annyi ideje, hogy végig olvassa ezt a rengeteg - tartalmilag nulla - hozzászólást? Ennek semmi értelme. Ez a sok durva hozzászólás max egy-két fanatikus fórumozó vágyait elégíti ki. Ők is csak azért olyan bátrak, mert Nickname-mel irogatnak.

Libretto · http://szviccs.blog.hu 2008.01.21. 21:43:38

Tiboldi Laci, szép volt, szakmai együttérzés.
A Homár viszont egyre gyengébb, kommentekben pláne. Off, az a kotonos teszkós fotó is nagyon gyenge, egy táblát átrakni a dezodoroktól és lekapni, hát... kár a Homárért, jó volt anno.

piszee 2008.01.21. 22:02:19

Kérdem én, megérte ide írni az utas-panaszt? Nem lett volna okosabb előbb a cégnél jelentkezni a panasszal? Mit is értél el vele? Hogy már az elején megbánd az egészet, hisz az a sok "értelmes" hozzászólás úgy látom neked sem tetszik. Megjegyzem sokan nagyon élvezik, de már rég nem veled fogalkoznak. Az iroda odafigyelt a panaszodra, én meghallgattam volna minden ajánlatot, akkor valószínüleg már Zanzibáron lennél.

schokobanane (törölt) 2008.01.21. 22:37:36

A pamacs00 nem nikkném?

piszee: ez tévedés, szerintem még jó páran néznek vissza, hogy van-e valami fejlemény az ügyben. Érdekes, a honlapon még mindig szerepel az akció. Azon tűnődöm, holnap lementem, és elküldöm a fogyvédnek.
Az iroda odafigyelt a panaszra, és megpróbált felajánlani több drágább utat, amely azonban nem érdekelte a panaszosokat (bár ezt az iroda láthatóan nem értette), és elment a kedvük nemcsak az irodától, hanem az utazástól is.
További érdekesség még, hogy megjelent egy Darcy nevű kommentelő, akinek a hozzászólásaiból Aeroviva-érdekeltség olvasható ki.

Ezek (több valóban érdemtelen kommentet leszámítva) kiderültek az utolsó 50 hozzászólásból, kedves pamacs (csak összefoglalom, hogy ne kelljen túl sokat olvasnod).

Egyébként viszonylag érdekes, hogy a "továbblépés" után mintha újabb aerovivás és/vagy egyéb utazási irodás felhangok jelennek meg itt. A "kibicnek semmi sem drága" című műsort láthatjuk épp, vagy csak simán a viharfelhő elvonulása után jött meg a bátorság?

jesszumpepi (törölt) 2008.01.22. 05:50:42

Az Aeroviva dolgozói kommenteznek itt nicknéven.
Késő bánat,eb gondolat.

a7szencccsegit 2008.01.22. 10:17:02

Laccpacc,
Most akkor nem ertem hogy mi is a helyzet. Szovegertessel vannak problemaid, vagy csak a szelektiv olvasast es a neked nem tetszo tenyek ignoralasat fejlesztetted ilyen magas szintre. Ennyi komment utan azert kiderulhetett volna, hogy a problema nem az egyeb koltsegek feltuntetesenek hianya, hanem a cegetek uzletpolitikaja, es eljarasa Noraval szemben.
Itt eljatszod a vadkacsamama halalat, hogy mindenki az aoerivivat tamadja, kozben egy szot nem ejtesz arrol trukkrol, ahogy a gyanutlan ugyfeleket problajatok atverni az ut visszaigazolasaval, majd kesobb a "bocs elfogyott a hely, de dragabban meg van" tortenet eljatszasaval. Szoval ha errol ejtenel par szot, a mellebeszeles helyett. Nem kell 30k karakter, hogy beismerd, igen valoban atveritek az ugyfelet, ez a mai magyar valosag...
Noraval kapcsolatban pedig az eljarasotok hogy ugy mondjam, gyomorforgato. Szemelyesen jopofiztok (persze, hatha fizet meg), itt a forumon meg megy a kes a hataba. Ez sokat elmond , tobbet mint az evezred kommentje.

Van_mikrohullámú_sütőtök? 2008.01.22. 13:28:11

LaccPacc: Szép a csempe amit csináltál, nagyon tetszik! Igazán jó ötlet volt így meglepni a párodat.

A kommenteket most olvasom, köszi az összefoglalót schokobanane !

Azt esetleg megmondaná valaki (akár az utazási irodától) hogy hogy megy mondjuk a fizetésetek?

Azaz ha 10 ügyfelet szedtek össze akkor ugyanannyi, mintha 1-et ? Vagy esetleg tulajdonosok vagytok mondjuk 10-10%-ban és így alakul a fizu? Vagy valahogy természtben (pl. kiutazások) fizetnek?

Ha nekem lenne utazási irodám én úgy csinálnám, hogy jutalomként kihajtanám a legjobbakat dolgozni külföldre a vendégekkel (szállás+kaja+fizuért) főszezonban a többiekkel ill. utószezonban meg kapnák a befizettett lóvé részét, valamivel többet, ha az ügyfelet ők hozták.

Így biztos nem lenne elégedetlenül távozó ügyfél, úgy hánynák az istenként tisztelt emberke előtt az ajánlatokat, hogy ihaj!

Jah, és 21. századi szoftvert használnék, esetleg üdülés-aukciót. Az meg a másik dolog, hogy ha visszaigazolok valamit akkor az annyiba is kerül. Ha nincs hely, akkor is kihajtom az ügyfelet nyaralni, majd taxi lesz a transzfer és egy másik szálloda-ugyanazzal a paraméterrel, csak le ne mondja az utat.. pláne az ilyen árút!

Van_mikrohullámú_sütőtök? 2008.01.22. 14:18:34

LaccPacc: Elolvastam a posztodat. Kb. jó és értelmes de:
1, Ha neten látok egy árat, és visszaigazolnak, hogy igen lehetséges ennyiért elutazni és én másnap utalom a pénzt még a weben megveszem aztán bemegyek aláírni a papírokat vagy várom, hogy a posta kihozza aláírni vagy elektronikus aláírással rendezem és utólag valaki azt mondja, hogy bocs, de nincs hely, hát az finoman szólva is nem az én problémám. Ezt kell elfogadnotok, ugyanúgy, mint annak a csókáknak az esetét amikor nem volt 3* szállodában hely csak a 4ben.

2, De még ha nem fogadod el, hogy hibáztatok: nem tudom a szóban forgó összeg kinek mit jelent, de (ahogy Te is mondtad) mindent el kell követni, hogy megtarsd az ügyfelet. Nóra ha még egy hisztis pitcha akkor se léphetne le a millióval. Ajánlj neki Balatont vagy bármi mást akár kisebb haszonnal, de egy biztos vevő nem mehet el! Ne egyet, sokat.

3, Ha még ezek után sem akar veletek utazni, hát küldj neki egy kupont, ajándékot stb. Hogy köszönjük, hogy rendszerünk hiányosságát felfedezve sem fordul a hatósághoz és reméljük ismét minket választ legközlebb, ahogy éveken át eddig. A hiba elhárításán szakembereink dolgoznak, várható befejezés: xxx (és lekapcsolni a webes foglalást amíg nem megbízható)

Van_mikrohullámú_sütőtök? 2008.01.22. 14:23:37

Amúgy a neten láttam 1ft-ért kutyatápot egyszer. Kíványcsi voltam, azt hittem termékminta, vagy vevőkör építése. Rányomtam és láttam, hogy nem 10 deka, hanem 20 kg. A kiszállítás meg 500 Ft.

Jött a visszaigazoló email 1 Ft al+500 ft szállítás. Cool, mondom. Aztán hív a fickó, hogy valami svédek csinálják a honlapot az igazából 9500Ft lenne, tételenként. Én eltekintettem a feljelentéstől, s ugyanezt a tanácsot adtam. A fickó hozott minden fajtából 1kg termékmintát :) Ja, és mivel jó volt egyszer még rendeltem tőle (telefonon)

LaccPacc 2008.01.22. 16:19:38

újabb hoszzú írás tőlem:

Válasz a7sz-nek:
szövegértésem: tiszta.
Válaszok kérdéseidre: Nórának volt egy sérelme, vissza lehet pörgetni, ÉN ÍRTAM, hogy bocs. Ennél többet két okból nem írtam:
1) nem írHATtam, mondom hogy nem azon a részlegen dolgozom, ergo többet akkor sem mondhatnék, ha úgy gondolnám.
2) csak és kizárólag azért említettem, h. az aerovivánál dolgozom, mert Kanguru marhaságokat állított magáról a cégről, és csak jelezni akartam hogy itt dolgozom és TUDOM, hogy nem úgy van. Amúgy pedig tök privát válaszoltam ide, tehát arra válaszolok, amire kedvem van, mint ahogy kultúrált reagálók is az Évezred Kommentjéből mondatokat kiragadva csak néhány dologra ragáltak a maguk módján, amennyiben reagálásnak lehet tekinteni fogösszekuszálást, kolbászfelhelyezést és egyéb fenyegetéseket.

Az ügy röviden:
Nóra foglalt egy online ajánlatot: IGEN
utána ezen az áron erre nem volt hely: IGEN
történt-e károkozás: NEM
MINDEN árajánlaton ami az aerovivából kimegy, rajta van-e, hogy az ár változhat: IGEN.
Etikus-e: ez szubjektív.
Jól esett-e neki: nyilvánvalóan NEM. (és emiatt írtam, hogy bocs)
Próbálta-e az Aeroviva orvosolni a problémát: IGEN.
Nóra elfogadta-e: NEM.
Megírtuk-e homárra a teljes sztorit: NEM és nem is fogjuk mivel semmi jogunk kiszolgáltatni az anyagát. Max nagyvonalakban beszélhetünk róla.

És elsősorban nem Nóra ügyére reagálni jöttem ide, hanem mert egyesek az EGÉSZ SZAKMÁRA kivetítve szidtak MINDENKIT, sérelmezték hogy egy utazási irodának haszna mer lenni valamin, holott ha boltba bemész, haszna van a boltnak, ha kölcsönt veszel fel, haszna van a banknak satöbbi, TERMÉSZETES hogy az utazási irodák IS haszonnal dolgoznak, tehát kár és fölösleges sérelmezni.
Engem az háborított fel, hogy egyesek EGY ügyön felbuzdulva MINDENKIT egy kalap alá véve szidnak, és ÍGY MÁR tehát jórészt ok nélkül, ami ebben a formában sértő.
Az ügyfélnek meg sehol nem állítottam kést a hátába. Az idézetek az ügyfelek neve nélkül, és AZÉRT kerültek ide, hogy lássátok, hogy adott esetben milyen infókból kell ajánlatot összehegesztenünk, de ezt a csontot már lerágtuk.
Hogy az utazási iroda korrekt-e, vagy becsapja az ügyfeleit: ha NEM lenne korrekt, akkor a tendencia az lenne, hogy az ügyfelek elfordulnak tőle, innét egyenes út a csődbe. Megvenni az ember azt vesz meg, amit a pénzéért jónak talál. Tehát csak ismételni tudom: ha jók az eladásaink, akkor nyilvánvalóan nem lehetnek rosszak/inkorrektek a termékeink. Lehet ide írogatni bármit, de a tény, hogy az ország egyik legnagyobb utazási irodája lettünk adott árakkal, adott termékekkel, adott ügyfélkezeléssel, magáért beszél.
Kéred hogy Nóra ügyéről ejtsek pár szót, választ lásd fent. És nem írhatok konrkétumot, de amit felajánlottunk, az több, mint a duplájába került volna annak, amit kifizettettünk volna, tehát az iroda igenis méltányos volt olyan szempontból, hogy egy jóval drágább terméket kb féláron odaadott volna cserébe az eredeti kellemetlenségért. Az ügynek részletesen nem jártam utána, és aki ezt sérelmezné, annak üzenem, hogy még mindig nem azon a részlegen dolgozom, egyáltalán nem dolgom itt válaszokat adni.

Hogy az aerovivások álnéven fényezik-e a saját cégüket:
egyértelműen nem, miért tennék.
ÉN mint aerovivás sem fényeztem egy percig sem, csak az állítások valótlan részére próbáltam megírni a valóságot (ami ha fényesnek tűnik, akkor TÖK JÓ!), amit persze mindenki meghazudtol, mert ezen a honlapon ezt így szokás. És ha valaki véletlenül nem az itt megszokott (anyázós zsidózós fogösszekuszálós kolbászfelhelyezős) stílust hozza, arra azt kell mondani, hogy 'aerovivás álnévenírogató'. Pont hogy ÉN aerovivás írok EGYEDÜL valós név alatt, és rajtam kívül mindenki más álnéven írogat, még az is, aki álnévenírással gyanúsítgat másokat. Másrészről meg akik 'csúnyákat' írnak, azokra meg mondhatnám, hogy álnéven a konkurrenciától írogatnak és direkt mószerolnak. Ha van ilyen, akkor üzenem nekik, hogy pont most jött át egy ügyfél a Legnagyobb Konkurrensünktől, és UGYANARRA a repülőjegyre.. árakat nem illik írni, de a lényeg, hogy nálunk vette meg, az összes homároskomment és minden más ellenére.

Az pedig, hogy leírom, hogy az ország egyik legnagyobb cége vagyunk, pedig nem önfényezés, hanem valóság, utána lehet nézni. Az pedig, hogy egy alapállítással ellentétben (leszarják az ügyfelet) az ügyfél fontos nekünk, megintcsak nem csillogó rizsa, hanem alapfeltétele egy, az ügyfelekből megélő cég működésének. De... áhh! Kár itt magyarázni, úgyis megint azt hoztok ki belőle, amit TI akartok.


Válasz sambalabammbummbummnak:
kösz a csempés megjegyzést. Portugáliában lehet ilyet kapni, de annyira drága, hogy a négy csempéből álló 10.000HUFnak megfelelő pénzbe fáj, ezért gondoltam festek egyet magam.

Kérded mennyi a fizetésünk: hát szerintem erre soha senki nem fog válaszolni :) Mindenkinek minden munkahelyen annyi a fizetése, amennyiért vállalja, hogy ott dolgozik.

Írtad mit tennél, ha már nincs hely: VOLT már ilyen, megírtam a Híres HarnmincHéterzes Éverzed Kommentjében, de röviden összefoglalva: utasok felé ingyen, (saját költségünkön) egy kategóriával MAGASABB hotelben szállásoltunk el mindenkit, és VOLT, aki sérelmezte. Mondom: elégedetlen ügyfél mindig van, még ebben az esetben is, amikor a befizetett kategóriánál magasabbat kapott ugyanazért az árért.

online foglalás, fizetés satöbbi: kifizetve még nem volt, illetve elektronikus aláírás szintén nem volt, TÉNY, hogy persze hogy MNDIG van mit fejleszteni a rendszeren, nyugi tanultunk belőle, folyamatban. De hogy el KELL-e fogadnunk: nem KELL. Adott esetben illene, de ha TÉNYLEG nincs hely, akkor nem tudunk mit tenni, azzal együtt, hogy nem szép, hogy nincs. Sajnos RITKÁN előfordul.
2 pontod: nem azt nem fogadom el, h. hibáztunk, hanem hogy adott esetben mi (nem) a kötelességünk. Ha az lenne, nyilván behajtották volna rajtunk, mert behajtható lenne.
Javaslod ajánljunk neki bármi mást akár kisebb haszonnal: ajánlottunk, lásd az ügy vázlatos leírását. Nem kisebb haszonnal, hanem asszem haszon nélkül, de mondom: nem jártam utána, mert nem az én asztalom, és még mindig senki nem az AEROVIVÁVAL levelezik itt, hanem velem.
3 pontod: nem rossz ötlet, de nem én intéztem. Illetve az ügyfél nem feltétlenül tartja megoldásnak xdb kupont ajándékba kapni ahelyett, hogy az online foglalását kapná, ha ahhoz ragaszkodik. Csak ugye ha nincs, akkor azt nem tudjuk adni.

Kutyatápos hasonlatoddal gyakorló kispapaként pelenkás példát hozhatnék fel, csak nem vacakoltam velük: nem volt adott áron, nem rendeltem, és itt pont volt az ügy végén. Azonban sem a kutyatáp, sem a pelenka nem kapcsolódik az utazás témához, és egyik sem hasonló árkategória.

Most, hogy megint írtam a homárra, bár jóbarátok mondták, ne foglalkozzak a homárral (és NEM a főnökeim, hiszen ha ŐK megtiltották volna, most nem írnék, vagy ha igen, már nem dolgoznék itt), szóval most hogy újra írtam, ismét adtam a többi Homárosnak lehetőséget, hogy újabb cafatokon élvezzék irodalmi megnyilvánulásaikat, kellemes szórakozást hozzá! Mindenesetre továbbra is csak annak reagálok, aki tud emberi hangnemben írni. Aki nem így ír, annak csak annyit tudok üzenni, hogy a homárt mint honlapot járatja le, hiszen ha bárki a homáron keresztül akar infót szerezni rólunk, és megnézi mondjuk az alaphelyzetet, aztán látja milyen stílusú kommentek jönnek rá, hát... ha az alaphelyzeten esetleg elgondolkodik is, a kommentek stílusa komolytalanná teszi az egészet, és Ti magatok teszitek tönkre Nóra eredeti célját, amiért idejött a homárra némi bizalmat megszavazva neki.


üdv,
Laci

a7szencccsegit 2008.01.22. 17:45:00

Lacpacc,
En azt hittem az aeroviva egy ceg. Vagy ez csak a fenyezesre ervenyes (atcsabitott repjegyes ugyfel esete)? Ha meg szar van naciban (Nora esete), akkor meg nem azon az osztalyon dolgozunk?
Tovabbra is mellebeszelsz. Felhozol olyan serelmeket, amikrol 300 komment ota nem volt szo. Majd ezeket az alproblemakat kemenyen lebirkozod, nagyvonaluan atugorva a kellemetlenebb reszeket.
Szoval akkor konkretan: szerinted a trukkozes a foglalassal a gyanutlan utasok becsabitasa erdekeben teljesen korrekt dolog? Az iroda uzletpolitikajanak alpveto resze, mert ugyis mindenki igy csinalja?
Csak nem mindig derult ra feny, mert nem volt a Homarhoz hasonlo kozosseg a neten. Addig volt jo vilag. Most meg hogy van, es kiderulnek a dolgok, persze a Homar a gonosz, hogy mereszelik itt eszrevenni es szova tenni az atverest...

LaccPacc 2008.01.22. 20:01:45

a7sz:
százezredszer: repjegyes vagyok. Nóra a 'szervezett utazás' részlegen volt. Ma REPJEGYET vett egy hölgy, aki a Másik Cégnél már foglalt de végül nálunk vette meg, és én a repjegy részlegen dolgozom. És nem ködösítek, idézem a korábbi beírásomat:
"pont most jött át egy ügyfél a Legnagyobb Konkurrensünktől, és UGYANARRA a repülőjegyre.. árakat nem illik írni, de a lényeg, hogy nálunk vette meg,"
tehát: REPÜLŐJEGY. Nálunk részlegek vannak, mert akkoranagy a cég. De ez hosszú, nem akarok a jövő évezred kommentje is lenni.
'átugorva a kellemetlenebb részeket' asszem amiket írtál, azokra mind válaszoltam, vagy mire gondolsz?
TRÜKKÖZÉS-sel nem foglalkozunk. Ismétlem: hosszútávon nem jönne be. Az hogy hiba történt a rendszerben, mindenhol máshol megtörténik. Az, hogy hogyan kezelik, jogszerűnek egyébként jogszerű, és hogy kinek mi az etikus, mondom, szubjektív, de felajánlott a cég egy másik utat, amit fent jellemeztem a vázlatos leírásban.
Félreértesz, nem a Homár a gonosz, és nem azért, mert szóváteszik a hibákat. A homárra írók közül gonoszak azok, akik egyetlen hibából kindulva egy egész szakmára kivetítenek dolgokat, és trágáran ócsárolnak. De asszem ezt már harmadszor írom le, szóval most ismétlőórát tartunk vagy mivan.

Ja és nem 'továbbra is mellébeszélek', hanem még mindig nem beszélek mellé.
Egyébként ez a mellébeszélsz - nem beszélek mellé tiszta orbángyurcsányos veszekedősnek tűnik. Ergo kár folytatni, ők sem érnek soha a végére.

Tudod mit, írok repjegyes részlegről is gázos dolgot csak mert AZ az én asztalom.
Bejön ügyfél, nevezzük Gusztávnak. Gusztávnak anno vettek egy repjegyet, nem magának fizette. Gusztáv tehát ma bejött: nem utazik, váltsuk vissza a jegyét. Rendben, kérem a számlát és visszaváltjuk.
Remélem ez nem inkorrekt kívánság, hiszen még egy párezer forintos cipőt is, ha nincs blokkod, nem tudsz visszavinni, szóba sem állnak veled.
Nos, Gusztáv a számlát még a jegyvásárlás napján kidobta.
Innét kezdve TELJESEN egyértelmű (bár homáros vizeken biztosan az ellenkezője az), hogy NEM JÁR vissza semmi.
Gáz? Az.
De mondom, IGEN az ügyfél fontos. Még akkor is, amikor nem vásárol, hanem visszavált: visszaadjuk a pénzt, de hogy az utazó ne tudjon ugye visszaélni, CSAK a befizető kaphat vissza pénzt, tehát vagy bejön a befizető, és a kezébe kapja a zsozseszt, vagy ír nekünk egy faxot, hogy kéri a jegy visszatérítését és a pénzt adjuk oda Gusztávnak.
Egy 220.000 Ft-os jegyről van szó, tehát, a befizetőnek egy háromsoros faxot biztosan megér. Gusztáv azonban ragaszkodott ahhoz, hogy a befizető nem elérhető, és kéri vissza Ő a pénzt és MOST, különben rohadék tolvajok vagyunk (pont ezekkel a szavakkal, bár még mindig az az alaphelyzet, hogy számla nélkül nem jár vissza semmi, és mi visszaadjunk egy háromsoros fax ellenében).
A vicc, hogy sikerült beszélnem a befizetővel, és elmondtam neki, hogy boldogan viszaadjuk a pénzt Gusztávnak, csak írjon három sort, mire a befizető:
-Nem vagyunk úgy Gusztávval, ne adják oda neki: majd én bejövök személyesen és átveszem!
És probléma megoldva, SZÁMLÁT NEM HOZNAK mert nincs.
Gáz volt? Igen. Ügyfél hibájából? Igen. Tök jogos lett volna a jegyet nem visszaváltani? Igen. Visszaváltjuk? Igen.
Az ilyen ügyfél az 'elégedett ügyfél', csak nem homározik, és ő nem látszik sehol, hívhatnám csendes többségnek is.
És nehogy valaki azt írja, hogy ez az alap, mert nem alap. Onnét kezdve, hogy egyébként a számlára is rá van írva, hogy tartsák meg, mert egy későbbi esetleges visszaváltás CSAK számla ellenében történhet, az ügyfélnek egyetlen fillér sem járt volna vissza.
üdv
Laci

jesszumpepi (törölt) 2008.01.23. 06:27:31

LaccPacc!

Aki rendszeresen olvassa a Homárt,az tudja,hogy ha ide beír valaki,mert problémája volt,akkor a cég részéről különböző válaszok érkezhetnek.Van közöttük kioktató,lekezelő.
Az ilyen cégeket szedik ízekre ollóikkal a Homárok.
Ritkább az olyan cég,amelyik észreveszi a reklámlehetőséget,elnézést kér - itt a Homáron is - és nagyvonalúan kártalanítja a poszt beíróját.
Így tett például a Batz-papucsot forgalmazó cég.Azóta sokkal többen tudjuk,mi az a Batz-papucs,én is azóta néztem meg egy boltban.És a Batz-papucsnak jó híre van,még akkor is,ha humorizálunk rajta.
Az Aerovivának meg nem lett jobb a híre.
Sőt.

LaccPacc 2008.01.23. 09:16:14

én nem óvasom renceresen a homárot, mert nem érdekel, csak jeleztek ismerősök hogy mi van itt, emiatt olvastam most, kivételesen.
Oszt assetom, mijaza Baccpapucs. a Batz valami cipő/ésnyilván papucs márka, de nyilván itt valami őúj értelmet kapott 'Batz papucsot nenki' felkiáltással, helyi szleng, nem értem, sőt, nem is érdekel.
A homárról mint reklámlehetőségről: az Aerovivának nincs szüksége ingyenreklámra. Ami reklámra szükségünk van, megrendeljük, megfizetjük. Már megint magyarázkodom? Minek? És minek adsz tanácsot? A következő kommentedben esetleg már tanácsadói díj nem-kifizetéséért fogod mószerolni a cégünkett, sehogy se jó.

PeterBogyo · http://ujbuda.kutyaiskola.eu 2008.01.23. 11:01:52

Köszönöm Laci hogy megemlítettél ismét:) Nem arról van szó h van e szükség ingyenreklámra, hanem arról, h okos mozdulattal lezárható lett volna a probléma még az elején, ha valaki a cégvezetésből azt mondja h bakker felajánlom h legyen vmi nagy kedvezmény a csajnak és ezt itt külröljük világra. Abból az jött volna le, hogy ez egy rendes cég, akinek fontos h az ügyflé elégedett legyen. A mostani kommentből az jön le h ki.aszott beképzelt és nagyképű aki szarik az utasokr,a sőt a nme is akar magának több utast, mivel úúútálja őket és kb nem is érdekli h ki mit gondol hiszen ő a mitoménhányadiklegnagyobb utazási iroda. Szerinted melyik a helyes meglátás?

A másik amit tömören összefoglaltál abból is látszik h nem érted a lényeget. Ja és bocsánatkérés meg orvosolni próbálás volt de csak UTÓLAG miután a topic megszületett. Az irodában a kolléga v kolléganő nem mondott semmi ilyet, csak odatolta a drágábbat és hallgatott.

A szomorú az, h TÉNYLEG nem látod(látjátok) a lényeget:(((( EZ A GÁZ.
Én nem engedném, ha főnök lennék h bármelyik alkalmazottam bármit is nyilatkozzon a cégem nevében, mivel mint irtam egy-egy post a cég arculatát is mutatja a nagyvilág felé.

Ha most mint új ember olvasok rólatok nem az jut eszembe h ez magyarország X-edik legnagyobb utazási irodája. Nem is az jut eszembe h a hazai "sztárok" velük utaznak, és az sem húú én is velük akarok menni Zanzibárra.
Az viszont eszembe jut, h piti kis trükkel csábítanak, h nem korrektek, hogy nem is veszi ka fáradtságot arra h én is velük utazzam (igaz nem vagyok sztár) illetve azért se törik magukat h kijavítsanak egy hibát ami ezt a kellemetlenséget okozta.
Ja az is eszembe jut h az ott dolgozók offenzívek, arogánsak és csúnyán, lekezelően beszélnek.
Szerinted utazom én ezek alapján veletek? Sajnos a weben kialakult kép ezeket mutatja.

És nem győzöm hangsúlyozni! Minimális ráfordítással és egy reklám árának töredékéért azt is gondoltatnám rólatok, h egy olyan cég vagytok akivel minden vágyam h utazzam, ilyen pl Howl101 akiről sajna azóta sem tudom hol dolgozik....:/

Rák Attantam 2008.01.23. 13:14:26

kanguruk, ugyan kattintsál már Howl101 nevére egy kommentje felett és már írhatod is neki az email, hogy megtudd végre a választ! :)

Egyébként meg én nem értem ezt.
Nóra bement, hogy pl. 100-ért (hogy kerek legyen) akar utazni. A biznisz nem jött össze, meg a többit már tudjuk.
Erre "engesztelésül" felkínált az iroda neki egy pl. 200-as utat. Amiről közben kiderült, hogy pl. 400-ba kerülne amúgy.
Ez tök rendes és nagyvonalú gesztus és mindenki hepi lehetne akár, de...

Nórának még mindig csak 100-a van utazásra.

Tehát két eset lehetséges:
1. az iroda egy figyelmetlen, töketlen valami. Mert ugyan próbálta megoldani a helyzetet a nagyvonalú ajánlatával, csakhogy nem vette figyelembe Nóra eredeti szándékát, mely szerint 100 pénze van, egy centivel sem több.
2. az iroda tudta jól (merthát tizenév alatt már csak értenek ennyire a vevőikhez), hogy Nórának 100 pénze van utazni. Azt is tudta, hogy az általa kinézett (csali) útra ha megfeszülnek se tudnak több helyet biztosítani (gyerekek, egyáltalán létezik ez az út?). Viszont, hogy mégis az iroda kerüljön már ki tisztán a helyzetből, ajánlott egy méregdrága (szintén csali?) utat félméregdrágán. Tudták ők jól, hogy Nóra nem tudja/akarja megfizetni még így sem. Be is b*szna! Kinek köll a ráfizetés? Mint már említették, haszonból élnek ők is...

schokobanane (törölt) 2008.01.23. 13:32:52

Az útra most épp nem lehet foglalni, tegnap ellenőriztem (ha lehetett volna, egyből ment volna a GVH-ra). Ennyi esze mondjuk van a "megbízható repülőjegy-irodának", mert hát azért a korábbiakból is tanultak. A Zindex-topikokon meg egyéb fogyvédelmi topikokban olvastam olyan kritikákat és panaszokat róluk, hogy égnek állt a hajam.

LaccPacc 2008.01.23. 13:43:54

Caó Kanguruk, csak azért említettelek, mert én itt akkora sztár lettem, Évezred Kommentje meg minden, gondoltam ne legyél árnyékban, nem lett volna fair tőlem.
HA lett volna "ügyes" mozdulat, és lezártuk volna a témát, a homároknak az sem felelne meg,nézz meg bármilyen más cikket, de mindegy. Hogy felajánlottunk-e és mit, többet nem írom le, látom úgysem olvassátok, vagy ha igen, mindenkit hidegen hagy, hogy több mint a felét bevállaltuk volna, vagy ha érdekel, akkor abba köttök bele hogy utólag, ismétlem: bármibe bele lehet kötni, amit itt mindenki meg is tesz, éppen ezért fölösleges itt bármi a cég részéről, az én részemről meg kezd időfecsérlésnek tűnni, tehát lassan leszokom a homározásról. Nem azért mert nem akarok válaszolni, hanem mert minek. Az ügyfelet is kiveséztük többször, de te még mindig ugyanott tartasz, mint mikor még be sem írtam egyáltalán. Kár beléd a szó.
Most kényelmesen törlöm a regisztrációmat, és írsz amit akarsz.

schokobanane (törölt) 2008.01.23. 14:51:01

"Hogy felajánlottunk-e és mit, többet nem írom le, látom úgysem olvassátok, vagy ha igen, mindenkit hidegen hagy, hogy több mint a felét bevállaltuk volna"

Egyedül Darcy kommentjéből derült ez ki, és egyáltalán nem nyilvánvaló módon, hiszen maga Nóra sem értette, hogy Darcy mire céloz, és rá is kérdezett. Amikor én megkérdeztem Darcyt, milyen egymillióról hablatyol, de inkább kussban maradt. Te, LaccPacc, nem írtál semmit semmilyen átvállalásról. Mind Nórának, mind a Homár-olvasóknak telepátiával kellett volna rájönniük, hogy az iroda valamennyit (mennyit?) állt volna a különbözetből?

Érthető, miért érzed unalmasnak vagy fáradságosnak/feleslegesnek/időfecsérlésnek ide írogatni, ha folyton ugyanazokat a maszlagokat írod le, amit eddig, a lényegi kérdésekre meg nem válaszolsz.
Jó pont lett volna az ironának, ha esetleg nyilvánosan is bocsánatot kér (és nem Nóráék hozzászólásából derül ki, hogy telefonon kért), további jó pont lett volna, ha és amennyiben tényleg bevállalta volna a különbözetet vagy annak egy részét, s ezt nyilvánosan és érthetően is megírja (esetleg nem a kommentelőknek, hanem a Homárnak, hogy az közzétehesse). Nem fogom fel, miért mulaszt el ennyi jó pontot az iroda? Netán érti valaki? Jó pontok helyett mutyiban alkudozik és ajánlatokkal zaklat, de nem fogja fel, ami már kiderülhetett volna minden ide kommentelő irodásnak, ha elég figyelmes: Nóráék az előzmények után már NEM AKARTAK az Aerovivával utazni. Személy szerint megértem őket, ahol ugyanis mocskos és sötét a sikátor eleje, oda nem megyek be, ha egy mód van rá, inkább keresek egy tisztább sikátort vagy nem megyek semerre.
Nem kéne folyamatosan ismételgetned magad, LaccPacc, ha figyeltél volna ezekre az elején.

jesszumpepi (törölt) 2008.01.23. 15:43:06

Sajnos ritkán,de előfordul,hogy egy cég,például a Batz-papucs forgalmazója korrekt választ ír.
A kommentelők észreveszik,és értékelik ezt.

mrbay 2008.01.24. 02:21:15

Kedves Kanguruk!

Az imént olvasva a kommenteket láttam a 2008.01.18. 08:49:33 kommentjét, melyben azt írja, hogy az online kiírt ár AJÁNLAT. Apróság, de lényeges.. a Jog szerint az online kiírt ár nem minősül ajánlatnak, csupán "felhívás ajánlattételre". Az ajánlatot maga a vásárló teszi azzal, hogy rákattint a kosárba gombra. Köszönöm! :)

schokobanane (törölt) 2008.01.24. 08:20:28

Ez igaz, ugyanakkor ha az ár a szerződéskötés után mégsem ugyanannyit tesz ki, mint amire a vásárló kattintott, a (kötelezően feltüntetett) járulékos költségekkel sem, a vásárló mehet a GVH-hoz "fogyasztó megtévesztése" jellegű konkrét panasszal, és az említett intézmény többnyire igazat is ad neki, a szolgáltatót pedig több tízmilliós kártérítésre kötelezi. A fenti jogi apróság tehát a gyakorlatban mit sem ér a szerződéskötés után (legfeljebb olyan esetekben lép előtérbe, amikor például forradalom tör ki az adott célország adott célvárosában, és az iroda eláll az odautaztatástól). Ja.

kolbaszfromheaven 2008.01.24. 09:57:04

ROSZKORNYIFOG


Mottó: "Ha nem akar jól menni,
Muszáj kicsit szenvedni,
Muszáj szenvedni,
Muszáj szenvedni."

I

Egy fiatal ember ment végig a Korszki-proszpekten, egy poros, forró júliusi reggelen, a...-ni vámház irányában, lent, a folyóparton, ahol már az ötödik kormányzóság hivatalnokai kezdődnek.

- Jó reggelt, bátyuskám, Fjedics Nikomir! - kiáltotta jóízűen a háta mögött egy hang.

Kotyka megfordult, nevét hallva. De nem felelt rögtön. Hol is hallottam én, tűnődött magában, hogy a tüdővészesek haláluk előtt jobban érzik magukat, mosolyognak, jobbára történeteket mondanak el? Talán megbékélnek a sorsukkal?

Ezt csak egy pillanatig gondolta Kjola, aztán nevetségesnek találta az egészet. Eh, köpök rá! - suttogta halvány mosollyal, és még a kezével is tett egy mozdulatot, mintha csitítani akarna valakit.

A beszélő közben közelebb jött.

- Á, á, Petrics Nabukoszma! Fogadjunk, hogy nem emlékszik rám! De hogy is emlékezne, hogy is! Pedig Porfirovna Agászja beszélt Önről, galambocskám, még meg is invitálta, hehehe, hiszen tudja, a dohánytőzsde, no igen. De különben Agocska igazán szereti önt, csak hát ő olyan... hiszen tetszik tudni. "Kuropintyó, akvaszka..." és a többi, mint ahogy rólunk mondják, a norszki kormányzóságban. De azért tiszt, méghozzá élelmezési! - tette hozzá bizonyos tisztelettel, amit mindketten észrevettek. Roszkornyifog nagyon is észrevette ezt a tiszteletet, és az az érzése volt, hogy Kjekbaljekof is észrevette, hogy ő észrevette.

- Már nagyon is vidám vagy - gondolta magában, és elsötétült.

Kremja azonban tovább fecsegett, de nem vette le a szemét Afganisztovics Rudolfról.

- Hja persze, maguk bőrtokosak - mondta, nem minden elismerés nélkül -, tudja, galambocskám, hiszen nekem mindegy is. Maguk mindig csak gondolkodnak és káposztalevest esznek - honnan az ördögből szedik azt a káposztalevest! - dörmögött. - Na de sietek! Apropó, hogy el ne felejtsem, de igazán: maga is azt hiszi, hogy a teremtés kezdetén a végokok... szóval, nekem Nekrikocskov említette ezt, hogy bizonyos körülmények között... hiszen tudja!

- Tudom - mondta Roszkornyifog nyersen.

- Hát én őszintén szólva, úgy képzelem: ha vannak is végokok vagy végtelenség, mit bánom én: kérem, a párhuzamos vonalak csak találkoznak egyszer, nem igaz? de bizony találkoznak, még köszönnek is egymásnak, kezet fognak: akkor hát minek az egész, kérdem én öntől, Rocsmirkiktovloffonovics Mátya, kedves galambocskám? De most igazán sietek. Au revoir!

Roszkornyifog utánanézett. - Először a nyakát - mondta fájdalmasan. - Aztán kicsit megforgatom, kicsit jobbra, a hegyével, a gyomra felé, és nyugodtan, nem sietve, felmetélem. De miért nem esik jól nekem ez a gondolat, hogy jobbra, a hegyével? Miért tartom ezt szokatlannak, legalábbis? Úgy látszik, kicsit ideges vagyok.


II

E beszélgetés után két nappal Roszkornyifog felkelt, hogy meglátogassa Libidinovnát. Lent, a kapu alatt palánkokat raktak egymásra, egy kancsal munkásféle ember, bőrzubbonyban, aki, úgy látszik, kicsit be volt rúgva, és valami dalt dúdolt. Még meg is állt, hogy végigvárja. A szomszédból veszekedés hallatszott.

- Kátya, te ördög! - sipítozott a vénasszony. - Ki a szállásból! Ki a szállásból!

Valami repült a levegőben, közel csapott le. Egy fél papucs. Siránkozó gyerekhang vegyült a lármába. "De mátyuska, hiszen Jekaterinovna is... mátyuska, az isten szerelmére, gondoljon az üdvösségére!"

Hirtelen elhallgatott a lárma, mintha elvágták volna, mintha valaki betette volna az ajtót.

- Hogyne, majd éppen a rendőrség - dörmögött egy hang.

Roszkornyifog ferdén elmosolyodott, halványan, betegesen. Mi az - hökkent meg hirtelen -, csak nem felejtettem el Kolmikoffnak szólni, hogy Dunyocska is... De milyen ideges vagyok - tette hozzá merengve, miközben a káposztavágó kés nyelét háromszor egyforma ütemben beledöfte a vénasszony hasába. Olyan, mint a főzelék - villant át rajta, de csak egy pillanatra.

A test előregurult. Roszkornyifog gyanakodva nézte. Forró, gyermekies hála öntötte el. Érezte, hogy valami soha el nem múló változás veszi hatalmába. Hát ilyen - tette hozzá később -, de csak nem vagyok beteg? Aztán megnyugtatta magát.


III

Ugyanakkor a következő álmot látta Roszkornyifog. Úgy volt, mintha ők ketten, Kjebalklajovval, együtt volnának gyerekek, és egy nagy, sárga ház ötödik emeletén volnának, az ablakokban, melynek üvegén zöld penész volt és légypettyek. És akkor Mátya egyszerre csak elkezdte nyomni kifelé Kjebalklajovot. És csak nyomta kifelé az ablakon, és Kjebalklajov csak kiabált, hogy nem bírja - és Mátya nyomta tovább, és Kotyka alulról húzta a Kjebalklajovnak a fejét -, és már olyan hosszúra kihúzták őt, hogy leért a második emeletre, de még élt és siránkozott, öt méter hosszúra kihúzott szemekkel, nyögve, hogy csak Szemjonovnát ne bántsák. És Roszkornyifog érezte, hogy ezt nem lehet, nem szabad, de mégis húznia kellett, és ekkor Kjebalklajov egyszerre elszakadt, derékban, egy nyers, süket hangot adva.

Hideg veríték ütötte ki a homlokát. Halkan zokogni kezdett, tudta, hogy innen kezdve valami új, valami más dolog kezdődik, ami eddig még nem volt. De ennek a más, annak az új dolognak a leírása már nem tartozott az ő eddigi életéhez - az ő eddigi élete ezzel végérvényesen és örökre lezáródott.

Howl101 2008.01.24. 11:45:31

Szép Napot Mindenkinek!

A cikk megjelenése óta olvasgatom a kommenteket, és bár pár sorban elmondtam a véleményemet, az azóta megjelent újabb részletek kapcsán nem tudom megállni, hogy újból ne szóljak hozzá...(Igérem rövid leszek)

Bár lehet, hogy Tiboldi Laci (alias LaccPacc) beváltotta fenyegetését és valóban törölte a regisztrációját, azért ha nem gond elsősorban az ő hozzászólásaira reagálnék.

Kedves Laci!

1, Az a baj, hogy még mindig nem látod (vagy nem akarod látni) a lényeget. Az arányok. Igen az arányok. Biztos vagyok benne, hidd el, hogy ha Nóra vagy bárki más akár interneten, akár telefonon, akár személyesen lefoglal nálatok egy utat (ó tudatlan, balga lelkek...)mondjuk 100.000Ft-ért, majd kiderül, hogy valamely huncut probléma okán, csak 110.000 Ft-ért kaphatja meg, akkor valszeg szó nélkül meg fogja vásárolni. Ha viszont - ne adj' isten - kiderül, hogy 300.000 Ft-ba fog neki fájni, akkor könyörgöm had legyen már jogos az értetlensége. Ha ezt az aránybeli tévesztést nem érted, akkor azt kell mondjam, nem értem mit keresel a szakmában. Erre az aránytévesztésre felesleges olyan érveket puffogtatni, hogy "de hát, kapott másik ajánlatott" mert ha Te elmennél egy hirdetés kapácsán Suzukit vásárolni 2.000.000 Ft-ért, valszeg téged sem vígasztalna, ha azt mondanák neked, hiába igértük meg, hogy lesz, és hiába igazoltuk vissza , sajnos csak 8.000.000 Ft-ért tudunk adni Audit...Kösz. Szóval első körben azt ajánlanám, próbáld végre megérteni, hogy mi a probléma lényege. Ráadásul azért sem értem, hogy miért esik ennyire nehezdre ezt átlátni, mert korábbi munkahelyeden (CWT) ahol cégeket szolgáltál ki, nem hogy 2-3 szoros tévedést, de még 1000 Ft-os korrekciót sem hiszem, hogy benyelt a céges partner. Ha az AJÁNLATBAN megadtál egy árat (kivéve illeték, ami valszeg kb. volt) és később jöttél rá, hogy mondjuk rosszúl áraztál, vagy elnézted a jegykiállítási határidőt stb. azt be kellett nyelnie az utazási irodának. A Te múltaddal ezt tudnod kéne...Sajnálom, hogy jelenlegi cégednél ilyen könnyen felejtesz.

2, Könyörgöm. Ne gyere már örökké azzal a nyilvánvalóan kretén péládval, hogy milyen marha jó fej voltál, amikor számla nélkül módosítottál/visszatérítettél egy repülőjegyet az utasodnak, mert ugye a cipőbboltban meg nem teszik ezt meg...Ott van az utas kezében a jegyetek. Marha nagy betűvel rá van írva a neve (szem igazolvánnyal mondjuk igazolja magát ha kétségeid támadnak), ott van a jegyen, hogy Ti voltatok a kiállító iroda, ráadásul előkapjátok a rendszerből a pozíció számra legyártott számla másolatát, tehát egész egyszerűen minden a rendelkezésedre áll a beazonosításhoz és egyeztetéshez, ellentétben egy cipőbolti vásárláskor, ahol valszeg csak blokkot kapott a szerencsétlen vevő, és a a vásárolt cipőt minden második boltban megveheti....
Értem, hogy ez a hasonlat neked tetszett, és milyen jól el lehetett sütni a laikus olvasók előtt, de ne nézd már őket hülyének pls.

3, Sajnos bármennyire is igyekeztem korábbi és mostani kommentemben is korrekt és érzelem mentes lenni, egyre inkább zavar, hogy a saját korlátolt és kompromisszum képtelen hozzáállásod miatt nem vagy képes elrugaszkodni a nyilvánvalóan ártó (az egész szakmát minősítő) és káros meglátásodtól...Ez úton szeretnélek megkérni, tegyünk pontot az ügy végére, fogadd el, hogy Norát (és sokakat másokat) nagyon kellemetlenül érintett az ügy, és pont. Ne magyarázkodj, ne kérj bocsánatot, ne példálózz, elég ha saját munkáddal bizonyítod nap mint nap, hogy mennyire ügyfélcentrikusan tudsz foglalkozni az emberekkel. Hidd el, sokkal többet tehesz így, mint ha napjában többször kezdenél újra és újra magyarázkodni.
Ja és még valami, kérlek ne példálózz azzal, hogy az eset egyedi, és hogy sok millió ügyfél elégedett, Nóra csak kivétel, stb.stb. Egy ember is számít, ráadásul pont az Aeroviva az, akiről ha kell óraszám tudna a szakma nem éppen kellemes tapasztalatokról mesélni...Szerintem ezt senki sem szeretné, maradjunk ennyiben...

Hmm..most látom, hogy mégsem sikerült rövidnek lennem, elnézést...

További szép napot mindnekinek!
H

leil 2008.01.24. 13:06:07

Én komolyan nem is értem, hogy mit képzelnek magukról ezek az utazási irodák! Amelyik ilyet megtesz az utasokkal, azt azonnal bezáratnám!
Amúgy szerintem mindegyik megpóbál ügyeskedni, és átverni az utasokat!
Volt nyáron riport a tv-ben, pont az Aerovivával utazott egy család Mauritius-ra, és a sok pénzért cserébe elég sz*r szállást kaptak! Úgyhogy nem egyedi eset, hogy átverik az utasokat! Nem tudom, hogy miért kéne őket sajnálni!? Csak remélni merem, hogy az ilyenek mind tönkremennek előbb vagy utóbb! De inkább előbb. Ezért is kell minél nagyobb nyilvánosságot csinálni az ilyen ügyeknek! És akkor talán egyszer elfogynak az utasaik! Hulljon a férgese!

kolbaszfromheaven 2008.01.24. 14:33:53

A KÉNGURU


Norvég dráma öt felvonásban. A legszükségesebb kilencvenkét kötetet magyarázattal együtt bérmentve szállítja az "Egyedüljogosított Versenykívüli Schnabsen-magyarázó Részvénytársaság Kénguru Alosztálya" vízhatlan csomagolásban.

ELSŐ FELVONÁS

Előkelő berendezésű társalgó Wekerke bankárnál. Borús, őszi délután. Wekerke a pamlag bal sarkában ül, és újságot olvas. Nyafson, a fia, az előtérben fel és alá sétál, balfelé. Egyik kezét néha felemeli, mellyel végigsimítja az orrát. Ilyenkor másik keze idegesen megrándul. Jobbra, a háttérben, ingaóra, mely lassan és nyugodtan jár fél héttől negyed nyolcig. Ekkor kimérten üt.

WEKERKE
még kiolvas egy lapot. Felhúztad az órát, Nyafson?

NYAFSON
megáll, felnéz. Igen, felhúztam. Féloldalt fordulva átmegy a színen.

WEKERKE
halkan. Úgy. Tovább olvas negyed nyolctól háromnegyedig.

NYAFSON.
Még mindig esik. Szünet.

WEKERKE
félig ülőhelyzetbe emelkedik, mereven ránéz. Még mindig. Az éjjel is esett, az erdők egészen nedvesek lettek.

NYAFSON
félig befogott szájjal. Hjalmár itt volt?

WEKERKE.
Itt volt, miért kérdezed?

NYAFSON
gondolkozik. Csak úgy. Jobbról átmegy a színen, beleakad a szőnyegbe, és idegesen megigazítja. Az óra ketyegve jár háromnegyed nyolctól fél kilencig. Nyafson végigsimítja orrát.

WEKERKE.
Mi van az orroddal?

NYAFSON.
Semmi, az a daganat.

WEKERKE.
A nagyapádnak is így volt, Nyafson, de miért nézel olyan különösen.

NYAFSON.
Igen, a nagyapámnak, különös. Átmegy a színen, szünet. A nagyapámnak. Hosszabb szünet. És Hjalmár kisleányának. Nagy szünet. Hjalmár nagyon szegény, Hjalmár. Teljes szünet. A daganattól van. Vakáció.

WEKERKE.
Most elmegyek, Nyafson. Jobb lábbal lelép, lassan kabátot vesz, elmegy. Egészen besötétedik, kívül permeteg eső.

NYAFSON
hirtelen megfordul, az előtérbe jön. Arca végigvonaglik. Halkan. Én is elmegyek. Visszafordul és el. A függöny elernyedve, magától lehull.


MÁSODIK FELVONÁS

Hjalmár lakásán, asztalosműhely. Elöl asztal, lámpával, mindenféle szerszámokkal. Hjalmár éppen egy kasztnit farag, a háta és oldala már megvan, most az ajtót csinálja, azután lakatot készít bele. Butta, a felesége, enyvet főz kék lábosban. A lámpa füstöl: nagy büdösség.

HJALMÁR
két szöget ver be oldalt, egyet belülről. A csavarok kicsik, hozni kell újakat.

BUTTA.
Hjalmár, a csavarok nem kicsik.

HJALMÁR
visszafordul. Hogy gondolod ezt?

BUTTA.
Nem a csavarok kicsik, a lukak nagyok. Átmegy a színen, felhúzza az ablakredőnyt. Majd a kályhához lép, ebédet főz, kirakja, esznek, majd emészteni kezdenek.

NYAFSON
kopog, belép. Jó napot, Hjalmár.

HJALMÁR
felugrik. Kedves Nyafson, jónapot. Kérlek, foglalj helyet. Nos, nos? Szünet.

NYAFSON
féloldalt leül. Hogy vagytok?

HJALMÁR.
Ó, tűrhetően. Most ebédeltünk, a kénguru is.

NYAFSON.
A kénguru?

HJALMÁR.
Te nem is tudod, kedves Nyafson, nekünk egy kéngurunk van.

NYAFSON
komoran. Egy kénguru!

HJALMÁR.
Képzeld, a múlt héten beugrott az ablakon, egészen váratlanul. Bent tartjuk a kamrában.

NYAFSON
közel hajol, titokzatosan. A kénguru?!...

HJALMÁR.
Igen, a kénguru. Nyafson átmegy a színen, végigsimítja orrát.

HJALMÁR.
Mi van az orroddal?

NYAFSON
hirtelen leül, gyorsan és akadozva beszél. Hjalmár, beszélnem kell veled. Te csodálkozni fogsz, de egyszer meg kell tudnod. Feláll. Szünet. Hjalmár, az én lelkemen egy daganat van. Siket némaság.

HJALMÁR.
Wieso? Egy daganat?

NYAFSON.
Már régen beszélnünk kellett volna erről. A nagyapám, Hjalmár, a nagyapám. Daganat a lelken, amely felnyúlik az orrba... Valami atavizmus... Az egész családunkban ez a borzasztó dolog, daganat a lelken... érted?! Érted?! Borzasztó! Alulról fölfelé borzong. Érted?!

HJALMÁR
nyirkos félelemmel. Érti a Kozarek!

NYAFSON
kitágult szemgolyókkal. Az nem baj, majd az esztétikusok megmagyarázzák. Isten veled, Hjalmár. Viszontlátásra, asszonyom. Sietve kezet fog és el a balfenéken.

HJALMÁR
gondolkodva áll. Daganat... daganat a lelken... függöny.


HARMADIK FELVONÁS

Hjalmáréknál. Butta vasal, Hjalmár elöl ül egy széken.
Nyafson.

NYAFSON.
Eljöttem hozzád, Hjalmár.

HJALMÁR.
Igen, igen, eljöttél. Szünet.

NYAFSON
halkan, maga elé. Hjalmár, te kénguru.

HJALMÁR.
Mért vagyok én kénguru?

NYAFSON
mintha keresné a szavakat. Hjalmár, megmondom neked. Én tegnap rájöttem valamire, valamire. Titokzatosan. Tudod, Hjalmár, rájöttem, hogy mi mindnyájan kénguruk vagyunk!

HJALMÁR.
De Nyafson!

NYAFSON.
Igen, igen, Hjalmár. Mikor tegnap megmutattad nekem a kéngurut, egyszerre világosság gyúlt a fejemben. És rájöttem a mi nagy, borzasztó végzetünkre. A mi lelkünk olyan, mint a kénguru lelke, amely felszökik, magasra tör -: de nem tud megállni a négy lábán. Tehetetlenül vergődünk az egyetlen erős embernek, az apámnak a lelki szívóssága előtt. Az apám feleségül adta hozzád Buttát: - pedig jól tudta, hogy neki is...

HJALMÁR
derengve. Neki?

NYAFSON
tompán. Neki is daganat van a lelkén. Szünet.

HJALMÁR.
Mit, mit tegyünk?

NYAFSON.
Nekünk egy borzasztó nyomás, egy fenyegető felhő ellen kell küzdenünk, Hjalmár. Minden erőnket meg kell feszítenünk, hogy legyőzzük a daganatot... Érted, érted...? Idegesen mozgatja füleit. Most elég erről.

HJALMÁR.
Igen, azt hiszem...

NYAFSON
felugrik. Most megyek, Hjalmár, majd látogass meg, együtt vacsorázunk... Átmegy a színen, visszafordul, halkan, de erősen. És, Hjalmár - vigyázz a kéngurura...! Vigyázz a kéngurura!... függöny.


NEGYEDIK FELVONÁS

Hjalmáréknál. Butta a padlót súrolja, majd ablakot tisztít.
Hjalmár fel s alá jár.

BUTTA.
Igen, még mindig esik. Hjalmár a kezeit lefelé görbíti. Mi az?

HJALMÁR
különös orrhangon. Semmi. Nyafson nem volt itt?

BUTTA.
Itt volt, megnézte a kéngurut.

HJALMÁR.
Jól van. Lefelé mozgatja a kezeit.

BUTTA.
Wekerke eljön holnap.

HJALMÁR
előregörbített lábakkal fölemelkedik. Úgy.

BUTTA.
Mit csinálsz?

HJALMÁR.
Semmi, semmi.

BUTTA.
Bágyadtnak látszol: itthon maradsz? Tökfőzelék lesz.

HJALMÁR.
Tökfőzelék? Függöny.


ÖTÖDIK FELVONÁS

Hjalmáréknál. Hjalmár az ajtónál áll, jobb karja és bal lába kívül van, az orra is,
így beszél befelé egészen a felvonás végéig. Butta harisnyát köt keresztöltéssel.
Léghuzam.

BUTTA.
Mit állsz ott az ajtóban, ugyan gyere be.

HJALMÁR
révetegen. Semmi, semmi, a lábamat gyakorlom. Mindjárt jövök. Kifelé rúg.

BUTTA.
Wekerke jön.

HJALMÁR.
Annál jobb, annál jobb. Mindent meg kell tennünk, mondotta Nyafson.

BUTTA.
Mit is akar tőlünk ez a Nyafson!?

WEKERKE
belép. Jó napot itten. Hjalmárral beszélhetek?

HJALMÁR
az ajtóban. Azonnal, azonnal jövök.

WEKERKE.
Mi az? Nem jól érzi magát?

HJALMÁR.
Semmi, semmi - hm.

WEKERKE.
Egy régi tartozásunkról kell beszélnem önnek, Hjalmár úr. Kérem, nem foglalna helyet?

HJALMÁR.
Még nem lehet, még nem.

WEKERKE
zavartan. Kérem, asszonyom, csak folytassa a kötést. Hm. Szünet. Szürke köd. Butta azután feláll, és a kamrába megy. Wekerke gondolkodva ül. Hjalmár lassan, észrevétlenül belép, és helyet foglal egy széken, előrebukott fejjel, eleresztett tagokkal.

BUTTA
megjelenik az ajtóban. A kénguru megdöglött. Nagy csönd.

WEKERKE
zavartan. Hm.

HJALMÁR
lassan kinyitja szemeit, előrenéz. Ké... kéngoru? Bu... Butta... a ké... kéngoru... Egyszerre hosszan feláll, orra megnyúlik, ajka leliffen. Két kezét előretartja, lefelé görbítve. Lábait összehúzza, kinyújtja. Ugrik.

BUTTA.
Ó, Hjalmár!

HJALMÁR
nyelve kilóg, szemei becsukódnak, arcvonásain valami rémes, tehénszerű szelídség ömlik el. Az asztal tetejére ugrik, onnan a plafonra.

BUTTA
remegve. Hjalmár, megbolondultál, Hjalmár?

WEKERKE.
Pardon, ez furcsa.

HJALMÁR
óriási ugrásokban keresztülrohan a szobán, és nyeríteni kezd. Nyafson sápadtan megjelenik az ajtóban.

WEKERKE.
Íme, a te műved.

NYAFSON
halkan. A daganat... a daganat a lelken...

Függöny

tanderdom 2008.01.24. 14:49:08

Leil!

Hát csak gratulálni tudok a hozzászólásodhoz...nem minden esetben az irodák a vétkesek nem beszélve arról, hogy nem mindig minden direkt....pl chunami, kenyai helyzet..elég nagy szarban vannak ők is, őket ki védi meg, nekik kifizeti vissza az esetlegesen befizetett szállásokat, repülőjegyeket vagy bármit is? mindenki csak a pénzét követeli - ami jógos, de kompromisszumok is vannak a világon.
Ha már az ügyeskedésről beszélünk vannak akik sokkal látványosabban vagy mocskosabbul csinálja :(
---------------------------------------
A Nóra úgyéhez meg csak annyit, hogy valószínű nem is akart már elutazni, miután felajánlottak neki más utat. Egyébként ha nincs hely egy szállodában egy gépen akkor nem várhatja el az utas, hogy építsenek a kedvéért egy szobát még! Na meg hányszor van, hogy az ember lefoglal neten valamit és nem azt kapja vagy nem is kapja meg!

borzlány 2008.01.24. 16:22:00

Sziasztok,

Követem egy ideje az ügyet, és el vagyok képedve.
Eszméletlen, hogy egy SZOLGÁLTATÓ itt tart, ahol az aeroviva.
Észrevételeim:
1. Szerintem egy utazási iroda sem engedheti meg magának, hogy egy ilyen üggyel kapcsolatban egy nagy látogatottságú oldalon ne reagáljon hivatalosan, de eltűrje, hogy legalább két alkalmazottja arrogáns és kioktató-lekezelő stílusban kommentezzen.
2. Ugyan eddig nem hallottam sokat az aeroviváról, de nem lettek szimpatikusak most számomra, sőt. A nyári nyaralásomat biztos nem ők fogják megszervezni. Nem hiszem, hogy én vagyok az egyetlen.
3. Az ügyfélnek mindig igaza van. Pont.
4. Az évezred kommentjében idézett "jópofaságok" valahol viccesek, de kirakni ide egyenlő a szakmai öngyilokkal.
5. Tiboldi Lászlót nem alkalmaznám, és szerintem más se nagyon, aki olvasta a kommentjeit (max, aki szeretné házi talpnyalónak alkamazni).
6. Nórát teljesen megértem, láttam az nlc-n indított topikját, ahol elmesélte, mi bántalom érte, és mindenki biztatta, hogy írja meg a homárra, én is. Az, hogy mi lett a sztoriból, nem az ő hibája. Az alapproblémáját kissé irigylem, de ezzel be is fejeztem a zsebében való turkálást :-) Szóval, Nóra, nyugi, a hiba nem a Te készülékedben van!

Kolbászfromheavennek üzenem, hogy én szeretem a tüdővészes rokonok karát is :-)

PeterBogyo · http://ujbuda.kutyaiskola.eu 2008.01.24. 16:35:29

kolbászfromheaven
Nincs meg véletlenül a Molnártól a Nagy drámaíró? kerestem de nem találom sehol, posztold má ide pls.

kolbaszfromheaven 2008.01.24. 17:00:36

Az nincs.. de helyette:


A FENE


Vígjáték három felvonásban. Előadják: Budapesten, Bécsben, Berlinben, Párizsban és Torinóban. Előadásra elfogadta a londoni National Theatre, a krisztiániai Swerdström-színház, a New York-i Whitehouse-theatre, Chicago és Buenos-Aires. Játszani fogják az antananarivói színtársulatnál, a Fidzsi-szigeten és az Első Zulukaffer Önképzőkör őszi idényén, valamint a dél-afrikai Bushman-Mulatóban. Jövőre színre kerül a Marson és a naprendszer intelligensebb bolygóin.

ELSŐ FELVONÁS

Jónásnak, a festőnek műtermében. Minden éppen úgy.
Megfelelő berendezés. Jónás és Hedvig.

HEDVIG.
Tehát megértett, Jónás. Egyikünk sem fog beszélni a múltról. Értsen meg: a férjem azt kívánja, hogy lefessen, és én engedtem a férjemnek. Ön tehát lefest: de a múltról nem beszélünk. Egy szóval sem szabad említenünk, hogy ön egykor forróan szeretett engem és megcsókolt, kétszer.

JÓNÁS.
Nagyon helyes, amint kívánja. Tehát egy szóval sem utalhatok arra, hogy megcsókoltam.

HEDVIG.
Kétszer.

JÓNÁS.
A nyakát, a frizurája alatt.

HEDVIG.
Azt is mellőznünk kell, hogy ez alkalommal átkarolt, és megharapta a fülemet.

JÓNÁS.
Valamint nem hozzuk fel azt sem, hogy akkor a bajuszomra lehelt egy csókot.

HEDVIG.
Meg a szemöldökére. Mindez többé eszünkbe se jut.

JÓNÁS.
Amint parancsolja. Most kegyeskedjék levetkőzni, én addig bemegyek a mellékszobába, hogy ne lássam. Megteszi.

HEDVIG
meghatva. Mily nemes! Nem akarja látni! Levetkőzik. Mikor a haját kibontja, az egyik copfja leesik a földre. Nagy mennydörgés. A plafonnak hirtelen leválik egy darabja, és könnyed bukfenccel Hedvig előtt terem. Ez a fene. Nagyon elegáns: úgy van öltözve, ahogy egy színész, mikor elegánsan van öltözve. Hasonlít Wilde Oszkárhoz, de látszik rajta, hogy Hegedüs Gyulát utánozza. A közönség kéretik, hogy nagyon figyeljen rá.

A FENE
fölveszi a copfot. Bocsánat, asszonyom, elejtette a - fésűjét.

HEDVIG
sikít. De kérem, micsoda jogon...

A FENE.
Ugyan kérem, nagyságos asszonyom, ne izéljen. Maga most nagyon örül, hogy én itt vagyok. A nők mindig örülnek, ha én ott vagyok.

JÓNÁS
belép, dadog. Dadadadada.

A FENE
elfogulatlanul. Szervusz, kis tökfej. Na nem ismersz? Én vagyok az izé...

JÓNÁS
tovább dadog. Dadadadada...

A FENE.
Na mindegy, hát én vagyok az izé. Rendben?

JÓNÁS
zavartan. Ha parancsolod...

A FENE
kényelmesen helyet foglal, és kilenc szójátékot mond. A hangulat kezd szabadabb lenni.

A FENE.
Tehát kegyed férjes nő, nagyságos asszonyom?

HEDVIG.
Mire gondol ön? Valami szuggeráló van a modorában. Csak nem azt akarja, hogy csaljam meg a férjemet? Nem tudok ellentállni ennek a...

E szavak közben egészen besötétedik, semmit sem látni, csak a fenét, aki vörössel van megvilágítva. Megható hangulat.

A FENE
előrehajol. Milyen szép két ember vagytok ti. Mindketten összerezzennek. Fiacskáim, szeressétek egymást. Újabb összerezzenés. Ezt mondta Jónás apostol barátom is. De ő nem úgy értette, hehe. Újabb összerezzenés. Na persze, ugye, ő nem úgy értette, mi? Kis hamisak. De ti olyan gusztusosak vagytok nekem, tudjátok mit, öleljétek meg egymást. Az jó, mi? Na, ne féljetek semmit, én vagyok a jó fene bácsi. Én szeretem az ilyesmit. Te meg ülj az ölibe, leányom, most egy nagyszerű dologra tanítlak meg titeket. Csókoljátok meg egymás hátát: az se utolsó. Merüljetek egymásba: hiszen ez az élet. Ugye, milyen egyszerű ez, és nekem kellett jönni, hogy megmagyarázzam, kis mamlaszok? Ugye, a kis malacok milyen utálatosak, mikor a pocsolyába böfögnek, és mégis ilyenkor a kéjek angyalkái muzsikálnak a fülükbe. Minden órádnak leszakaszd virágát, mondják a hülye költők. Szakasszátok, fiacskáim, szakasszátok... Igyatok snapszot, az jó erős - faljatok kaviárt, meg keménytojást - mámort vegyetek - harapjátok meg egymást - és legyetek malacok, gyermekeim, legyetek malacok - kis malacok - rózsás, picike malacok - én kis malackáim.

Reszkető csönd. Aztán egyszerre világos lesz, és megjelenik a férj. A fene feláll és szójátékot mond.

A FÉRJ
kövéres úr, kissé vízfejű. A száját állandóan nyitva tartja. Beszélni nem szokott, csak makogni, de a szája egyik szögletéből állandóan csurog a nyál. Hát... hát... hát...

A FENE
szellemesen. Mulattattuk őnagyságát. De most megyek. El.

A TÖBBIEK
egy ideig még összevissza dadognak és hebegnek, éreztetve, hogy a fene mennyivel okosabb náluk - aztán el.


MÁSODIK FELVONÁS

Hedvigéknél. Lipótvárosi zsúr. Jelen vannak: A festő;
A spiritiszta; Hőgyösi Sputzné és Molnár Ferenc.

A FENE.
Most egyedül akarok maradni őnagyságával, tehát mindenkit el fogok kergetni egy olyan szellemességgel, amely világhírű lesz, ha beüt a darab. Odamegy a spiritisztához. Izé vagyok.

A SPIRITISZTA.
Nagyon örülük.

A FENE.
Adjon kölcsön tíz forintot.

A SPIRITISZTA.
Pardon, nem adhatok.

A FENE.
Hiszen akkor maga nem spiritiszta, hanem egy közönséges spiripiszkos.

A spiritiszta ijedten el.

A FENE
odalép Hőgyösi Sputznéhöz, a festőre mutatva, hangosan. Ez hát a híres festő?

H.SP.-NÉ.
Igen. Ismeri?

A FENE.
Csodálója vagyok.

A festő boldogan felül.

H.SP.-NÉ.
Na hallja, ezt szépen elkergette. Maga nagyon rosz szájú ember. De a férjem, az megadná magának is. Annak több esze van, mint magának.

A FENE
jéghidegen. Több esze nem, legföljebb tábesz-e.

Hőgyösi Sputzné gyorsan el.

A FENE
odamegy Molnár Ferenchez, aki szundikálva ül egy széken, és megáll előtte.

MOL.FER.
zavartan feláll. Molnár vagyok.

A FENE.
Nagyon szép. Tudja, múltkor a bibliát olvasgattam - ajánlom figyelmébe, nagyon szellemes könyv - és ott volt egy aforizma, hét sovány tehénről, akik megettek hét kövéret, és éppolyan soványak maradtak. Most azon spekulálok, hogy vajon, ha a kövérek ették volna meg a soványokat - azok még jobban meghíztak volna?

MOL.FER.
De kérem, kihez van szerencsém - - ?

A FENE
egy pillanatra lekapja a fejbőrét, és villámgyorsan visszateszi ismét. Mol. Fer. régi barátunkra, Heine Henrikre ismer. Gyorsan el.

HEDVIG
a fenéhez. Maga... maga szuggerált engem. Maga olyan okos.

A FENE
könnyedén. Igen. Valamire kérni akartam.

HEDVIG.
Nos?

A FENE.
Egy szívességet tehetne, tudja, már Jónás miatt is. Jöjjön ma le ide, mikor Jónás is itt lesz, de - egy különös szoknyát vegyen fel magára.

HEDVIG.
Különös? Hogy érti?

A FENE.
Hát tudja, olyan szoknya legyen, hogy elöl szoknya legyen, de - hogy is mondjam csak? Hátul ne legyen szoknya.

HEDVIG.
Micsoda?!

A FENE.
Ez a szoknya, ez a szoknya, ez egy fél szoknya legyen. Maga egész nyugodtan bejön, de mindig szembe fordul velünk. A szoknya kifogástalanul omlik le elöl, és senki sem sejti, hogy hátul - hogy is mondjam csak? - semmi sincsen.

HEDVIG
gondolkodik, aztán szárazon. Várjon meg. El.

JÓNÁS
rekedten bejön. Mit csinálsz itt?

A FENE
közömbösen. Ó semmit. Őnagyságával beszélgettem. Valamit megbeszéltem vele.

JÓNÁS
vérbenforgó szemekkel, hűvösen. Mit? Mit?

A FENE
a fülébe súgva megmondja neki, hogy mit.

JÓNÁS
felordít.

A FENE
kötekedve. Tudod, az olyanféle lesz, mint egy plüsstakaró: elöl szép mintája meg bolyha van, de ha az ember megfordítja, hát csupasz. Vagy mint egy görög stílben épített nyaraló.

HEDVIG
visszajön. Más szoknya van rajta. Mindig szembe áll a két emberrel. Nos, nos, mulatnak az urak?

A FENE
nagyon víg. Ó, igen, pompásan.

JÓNÁS
zordul. Igen. Vészjóslóan forognak a szemei.

A FENE.
Hogy és mint nagyságos asszonyom?

HEDVIG.
Köszönöm... Jónáshoz. Miért oly szótlan, piktor úr?

JÓNÁS.
Semmi, semmi... Hirtelen felordít. Hedvig! Forduljon meg!

HEDVIG
elsápad. De mi ez? Miért?

JÓNÁS.
Forduljon meg! Azonnal! Parancsolom! A háta mögé akar menni.

A FENE
védi Hedviget. Ohó!

HEDVIG
hidegen. Soha.

JÓNÁS
tombol. Nyomorult! Nyomorult! Forduljon meg! Forduljon meg! Forduljon meg!

HEDVIG
jéghidegen nyújtja karját a fenének. Kérem, doktor úr, vezessen föl. Lassan, ünnepélyesen megfordul. Jónás vadul előrehajol. Hedvigen mindenütt van szoknya. Jónáson a megkönnyebbülés, a közönségen a csalódás sóhaja fut végig.

JÓNÁS
ugrál. Ó, nagy nő! Nagy nő! Elrohan.

HEDVIG ÉS A FENE
visszajönnek.

HEDVIG.
Borzasztó! Ilyet elhitt rólam. Azonnal írok neki, megírom, hogy menjen a fenébe.

A FENE.
Pardon. De majd én diktálom a levelet!

HEDVIG.
Na hallja, az csak természetes. Maga kedves fiú! Megcsókolja.

A FENE
diktál. Nyalom a szivit. Ma este ott leszek magánál. Nálad, te nagy, vörös, véres száj, te lihegő, kilógó nyelv, te undok, te édes, te hím! Bengáli világítás, alkonyat, Chopin-zene. Nagyon megható jelenet.

HEDVIG.
Szent Isten! Nem így gondoltam!

A FENE.
Az asszonyok sohasem azt gondolják, ami az eszükbe jut, hanem az jut az eszükbe, amit gondolnak. Még két ilyen aforizmát mond, azután megeszi a közönséget.


HARMADIK FELVONÁS

Az I. felvonás színe.

A FENE
kivesz a zsebéből különféle, körülbelül 15 levelet, és rendezgeti őket. Kezdem már unni a dolgot. Most be fogom fejezni, mert még a nyakamon marad a nő. Jónás!

JÓNÁS
kijön. Mit akarsz?

A FENE
levelet ad át neki. Ez neked szól. Jónás el.

HEDVIG
berohan. Adja vissza a levelet! Nem adtam oda. Nem szabad megkapnia.

A FENE.
Sajnálom. Már odaadtam.

JÓNÁS
kirohan. Miféle levél ez?

HEDVIG.
Ah, az én levelem! Nyakába borul.

A FENE
levelet vesz ki. Nem. Az még itt van.

HEDVIG.
Hát akkor...

A FENE.
Bocsánat, ez más. Két újabb levelet vesz ki. Ez az igazi.

JÓNÁS.
Ez az? Ide vele, ide vele. Elrohannak.

A FENE
lapozgat. A teremtésit, kezdem már összekonfundálni. No. II.

HEDVIG
kirohan. Nem az én levelem!

A FENE.
Bocsánat, nagyságos asszonyom, elfelejtettem. Itt van. Újabb levelet ad át.

JÓNÁS.
Ah, ez az én levelem! Ez az ő levele! A mi levelünk, a ti leveletek, az ők levele! A mi leveleink, a ti leveleitek, az ők levelei... Ragozva elrohannak.

JÓNÁS
visszajön ragozva. Az én leveleim, a te leveleid... Hol a levél? Hol az igazi levél? Bőszülten tovább ragoz.

A FENE
diadalmasan. Itt volt a mellényzsebemben! Több levelet vesz ki, melyeket izgatottan el- és visszakapkodnak egymástól. A jelenet mintegy tízszer ismétlődik, közben a fene bűvészmutatványokat produkál: így pl. Hedvig orrából, Jónás füléből, az asztalból, a súgólyukból leveleket húz ki. Nagy zavar.

HEDVIG
türelmetlenül. Tudja mit, azt hiszem, elég volt már a bonyodalomból. Most oldjuk meg a drámai csomót. Két szolga behozza a drámai csomót, és a szín közepére teszik. A fene ünnepélyesen felbontja, míg a zenekar Wagner "Csaljuk meg Szigfridet" című motívumát játssza.

HEDVIG.
Hiszen nem a levél a fontos. A lényeg a fontos. Gyerünk. Szerelmi mámorban elrohan Jónással.

TABLEAU:

A FÉRJ
bejön. A fenéhez. Köszönöm, kedves Blau. Itt a pénze. Pénzt ad neki.

A FENE
a súgólyukig előrejön, egy széles mozdulattal megmutatja a közönségnek a pénzt. Franciául. Voilà.

epertorta 2008.01.24. 17:30:56

tanderdom! Nagyon rossz a példád, mert pont az Aeroviva volt az, aki a cunami után közvetlenül is vitte a magyar utasokat, mert nem lehetett nála visszamondani az utazást, tehát kár nem nagyon érhette őket.

ÉS NAGY BETŰVEL ÍROM, HOGY MEGÉRTSD, TÖBBSZÖR LE LETT ITT ÍRVA,HOGY NÓRA AZÉRT NEM FOGADOTT EL KÉSÖBB SEMMIT, MERT AZ DRÁGÁBB VOLT, MINT AZ AZ AKCIÓS ÚT, AMIRE TELLETT VOLNA NEKI.

DE AHHOZ,HOGY EZT MEGÉRTSD, NEM KELL ÚJ NICKEN REGISZTRÁLNI, UGYE DARCY?

Az index különböző aerovivát nem méltató fórumain is van valaki, aki különböző nickneveken méltatja a céget, de annyira átlátszó módon, annyira egyforma stilusban, helyesirási hibákkal... darcytanderdomkristencicavitaminedancer11pitike76mackomacakokit.katdudus75 és még valahány név a naptárban, lassan több neved lesz mint Ságvári Endrének.

andreiground (törölt) · http://www.andreiground.com/ 2008.02.03. 19:17:33

Háromszáz 62-ik! :D
Mizu az AeroVivánál?
Nóra helyett lett másik, például egy balek ügyfél, aki akár dupla áron is utazna?

Holdacska 2008.08.23. 22:18:10

most tanáltam erre a posztra és nem birtam ki sz nélkül.
Aerovivás Lacinak is van igaza, de csak részben...
Lacikám megkérdezném tőled ha annyira jó nlatok dolgozni, miért is mentek el a legjobbak máshová dolgozni?
Az általd megnevezett két főnök, akiket oly ritkán látsz , nos volt szerencsém velük röpke majd egy órás állás interjúnyi időt eltölteni, fel is vettek volna, de tudod miért nem mentem hozzátok?
Mert azt mondtam, csak ha minden kötél szakad,csak ha fekete mosogatónak se tudok elmenni! és tudod miért?
Mert hányingert kelltett bennem, hogy az álatlam akkor először látott két ember, a jelenlétemben beszélt ki benneteket.Nevezetesen Annának mondta a hímnemű főnököd: voltál ma lent? Mire Anna: nem,miért? Mire aválas: jobb is, mert annyira büdös pinaszag van már megint.
Hát hallod, ha egy felvételre jelentkező előtt ilyen párbeszédek mennek, mi lehet máskor?!

váj mí 2012.08.04. 01:46:53

Mostanában olyan perverzióm van, hogy a régebbi posztokat olvasgatom újra, hogy mivé lett/fajult egy-egy cég 4-5 év alatt. Ez igazán nem túl sok idő....
Vajon Tibi alias Laccpacc barátunk azóta hol árulja a kedvezményes jegyeket? Vagy harakirit követett volna el? Áááá, dehogy!
süti beállítások módosítása