Kevés annál szarrágóbb dolog van, mint árengedmény idején árat emelni. Olyat viszont még nem látott a Homár, hogy 50%-os kedvezmény előtt, több mint duplájára "korrigálja" valaki étlapját. A Torkos Csütörtökok történetének eddigi legparasztabb vendéglátóipari egysége címet MLaci levele illetve az étlapokról készült fotói alapján ítéljük a Rolling Rock Cafénak:

Torkos csütörtökre foglaltunk asztalt a Rolling Rock Cafe-ba (a Feneketlen tónál), 8 főre. 20.30-ra szólt az asztal foglalás, pontosan érkeztünk. Rögtön gyanús lett, hogy a hely tömve van. A pincérektől való tudakozódásból hamarosan kiderült, hogy a tulaj kérésére a lefoglalt asztalokat is kiadták az utcáról betérő vendégeknek, akik meglepő módon nem akarnak felállni és elmenni... Már ez megalapozta a jó hangulatot, de mint kiderült, ez csak az előjáték volt.

Félórás könyörgés/reklamálás/kötekedés/tulaj-odahívás, stb után szerencsére fizetett egy nagyobb társaság, és leültünk. Egy pincértől - a biztonság kedvéért - megkérdeztük, hogy "ugye az ital is féláron van?". Hamár azt mondták a telefonos foglaláskor, hogy igen. A srác természetesen jelezte, hogy nem, az teljes árú... Az étlapra nézve szembesültünk azzal, hogy a leleményes tulajdonos alaposan megemelte az árakat ma estére a honlapon szereplő, és amúgy szokásos áraikhoz képest. (Lásd képek) Volt olyan fogás, amit csak 10%-al, és volt, ami háromszorosára emelkedett a mai napra... Az itallapot sajna nem fotóztuk le, pedig azt is megemelték szépen annak ellenére, hogy még 50%-ot sem adtak belőle. Az már csak apró adalék, hogy az asztalunkon lévő két itallapon sem ugyanannyiba került 1-2 koktél.

Azért volt ez jó, mert mindenhol azt olvastam, hogy tavaly ugyan voltak ilyen visszaélések, de idén már nem kell erre számítani... A sluszpoén ezután jött: negyed órás folyamatos leszólítgatás után végre odajött egy pincér felvenni a rendelést. Azzal kezdte mondandóját, hogy negyed órát várni kell a rendelés felvételére, mert úszik a konyha. Ekkor álltunk fel, kedvesen elbeszélgettünk vele, majd a főpincérrel az ét- és itallap furcsaságairól (először adták a hülyét, aztán azzal védekeztek, hogy nem ők találták ki, nem az övék a hely, stb.), és átmentünk a közeli, mindenki által ismert pizzériába, ahol bár nem féláron, de legalább jóllaktunk.

Az a baj, hogy annyira jó helyen van az étterem, hogy nem fog tönkremenni, pedig nagyon megérdemelné...