Egy szegény öregember szükségtelen megalázása vagy normális biztonsági intézkedés? Cm teljesen kiborult, hogy öreg, beteg nagybátyjával Ferihegyen a fémdetektoros kapunál levetették a bakancsát, aztán magasba tartott kézzel, a lecsúszó nadrággal küszködve vizsgálták át még egyszer, mindenki szeme láttára. Cm szerint a beteg, öreg bácsit el kellett volna vinni egy külön helyiségbe, nem mások előtt megalázni. A Homár - miközben  nyilvánvaló, hogy szörnyű lehet átélni egy ilyen esetet -  a maga részéről nem lát semmi rosszat a történtekben: mondhatnánk szar ügy, de ez a kicsivel nagyobb biztonság ára. Mennyivel jobb egy felháborodott, zoknis nagybácsi, mint az izzó darabkákra robbant. Cipőbombát ráadásul konkrétan találtak már utasnál, tehát még csak nem is absztrakt félelemről van szó. De simán lehet, hogy csak mi vagyunk érzéketlen paraszt ollósok, és az eset felháborító. Döntsenek a Homár-olvasók: alant a sztori, utána lehet kommentálni. Kedvenc fordulatunk: "falusi, hangsúlyozom".

Bár ollót nem lehet felvinni a repülőre (te akkor nem is repülhetsz?), de hátha úgy gondolod,  hogy szolidárisan csattogtatnád a tiédet a detektoros kapuk előtt...

Pusztán azért írom le ezt az apró Ferihegy I. reptéren megesett történetet, mert egész egyszerűen mélységesen felháborított, amit ott láttam. Sőt, akkor is ugyanígy felháborodtam volna, ha történetesen nem hozzám közelállóról van szó.


Nagybátyám és felesége ma reggel a Ryanair 9:30-as járatával utazott Hahn célállomásra. A csekking után a biztonsági procedúrát célozták meg. A történethez tartozik, hogy két 70 év feletti, igazi vidéki (falusi, hangsúlyozom) emberekről van szó, akiknek már egy budapesti utazás is nagy falat, nem hogy egy külföldi repülőút. De rászánták magukat, mivel így hozta az élet.

Egyikőjük sincs igazán formában egészségileg. A nagybátyám egyébként olyan nehézkesen mozog, hogy a cipőjét – ami a történet kulcsszereplője lesz - reggel én magam segítettem fel a lábára.

Nos, ahogy kell, persze becsipogott a kapunál. Öv levesz, a zsebek már üresek, kabát sincs. Még mindig csipog. A biztonság embere – fontossága teljes tudatában végezve feladatát – minden kecmec nélkül leparancsolja nagybátyám bakancsát (normál férfi bakancs, persze fémakasztós fűzős résszel) ott azon a szent helyen a kapu előtt. Ez bizony szegénynek perceket vett igénybe, de levette persze, mi mást tehetett volna. A biztonsági őr (vagy mi) gondolom rájött, hogy a fémakasztók csipognak, de ehhez képest még „elküldte" a lábbelit az átvilágítós futószalagra (hogy minden esélyét kizárja egy esetleges bakancsbombás öngyilkos merénylőnek), majd szerencsétlen nagybátyámat, aki zokniban toporgott ide-oda a fémkapunál ehhez képest még átvizsgálta gumikesztyűvel (csak szakszerűen!), aki magasba tartott kézzel (ügyelve, hogy legalább a nadrágja ne csússzon le), zokniban állt és hagyta, hogy a fémdetektoros vizsgálat után még át is tapogassák. Persze nem tudta visszavenni a cipőt, én pedig kintről néztem, ahogyan zokniban csoszog szegény, fogja a nadrágját, mert még az övvel is meg kellett küzdenie és lóbálja kezében a gonosz bakancsot.

Mindenek felett szeretném leszögezni, hogy tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy ezek az emberek „csak a munkájukat végzik". De kérdezem én: ha ilyen szinten tekintették potenciális merénylőnek a rokonomat, akkor miért nem vitték be egy külön erre a célra fenntartott helyiségbe és miért kellett egy ilyen végtelenül megalázó helyzetbe hozni? Ezt főként azért nem értem, mert láthatták, hogy szerencsétlen mennyire küszködik nem csak magával a szituációval (mennyire rosszul érezte magát az egésztől), hanem fizikailag a cipő levételével is. Emberileg sem értem. Azon meg már nem is lepődtem meg ezek után, hogy egyik tespedő alkalmazott sem tudta odafordítani a székét, hogy „ugyan bátyám, üljön csak le ide".

Szerintetek mennyire mehetnek el a reptéri alkalmazottak abban, hogy közszemlére tegyék az utasok alsóneműit? Mennyire hozhatják az embereket megalázó helyzetbe? Gondolom, van erre szabályzatuk.

A tornacipők fémrészei (Converse és a fűzőnél) is csipognak, láttam ilyet már reptéren, és nem vetették le az illető cipőjét. Sőt, az én fémcsatos övemet sem vetették le velem pl. Amsterdamban, pedig csipogott. Megmutattam a kézi fémdetektornak és ez elég volt (pedig tavaly volt és nem 09.11 előtt). Nem hiszem, hogy emiatt kellene megváltoztatni az öltözködési szokásunkat – például nem veszel fel Martens-t, ha repülőútra készülsz?

A mai napig újságírók, stb. kísérleteznek azzal, hogy milyen veszélyes tárgyakat tudnak felvinni a gépekre – általában sikerrel. Hja kérem, ők nem a bakancsukba rejtik el!

Üdv. cm