Az APEH mindent megtesz, hogy felzárkóztassa a lakosságot az 21. század elvárásaihoz, extrém esetben bújócskára is hajlandó, mint azt Imitto Gyöngyösön tapasztalta. Figyeljük meg a közönségtájékoztatás jellegzetes 60-as évekbeli formáját, amikor még csak ismerkedtek a műfajjal.

Személyi jövedelemadó-bevallási időszak lévén vártuk, hogy megérkezzen az ehhez szükséges boríték - tudom, nem sikeres ember aki nem interneten vall be, de mi már csak ilyenek vagyunk. Mit tehet ilyenkor az ember? Felkeresi a helyi APEH irodát hogy nyomtatványcsomaghoz jusson. Ez egyszerű kellene hogy legyen, hiszen ha már a pénzünket akarják legalább tudjuk, hol találjuk őket. Gyöngyös városban az irodának hűlt helye, az ajtón és az épület bejáratánál a képeken látható kimerítő tájékoztatás olvasható.

Bementünk a legközelebbi helyre (Meló-Diák iroda), a homlokunkra lehetett írva mit szeretnénk, mielőtt bármit kérdeztünk volna mondták hogy Posta tér... Így átsétáltunk a Posta térre, ahol megintcsak nem találtunk APEH irodát. Gyanús volt felújított épület, azon viszont még névtábla sem volt. Tanácstalanul álltunk mikor egy, az épületből kijövő hölgy kérdezte, kit keresünk? Ó, persze, ők az APEH, most költöztek át, még nincs ügyfélfogadás stb...majd elköszönt, elsétált, mi meg ott álltunk Gyöngyösön, Magyarországon, Európában(?) és már semmin sem csodálkoztunk...