Feri egészen logikus módon a talált Vodafone-os telefont a szolgáltató elveszett/ellopott kártyákkal ill. telefonokkal foglalkozó részlegén keresztül szerette volna eljuttatni a tulajdonoshoz, de hiába. A történetből legalább megtudtuk, hogy az önkormányzatoknál létezik talált tárgyak osztálya.

Történt, hogy egy napos délután kollegám talált egy Nokia telefont a Lágymányosi hídon, benne egy Vodafone-os kártyával. Gondoltuk jól visszaadjuk a tulajdonosnak (tudom, sikeres ember nem ad vissza talált telefont, de mi már csak ilyen maradiak vagyunk), fel is hívtam a Vodafone ügyfélszolgálatát, azon belül is a telefon/sim kártya letiltás menüponthoz navigálva kapcsoltak egy ügyintézőt.

Röviden vázoltam neki a helyzetet, mely szerint nálunk a telefon, mondok egy SIM-kártya számot, ő nézze meg h kihez tartozik az előfizetés, és értesítsék már ugyan, h az általam megadott telefonszámon elérhet, és visszakaphatja a készüléket.

A megdöbbentő a válaszban nem az volt, hogy az ügyintéző 2 alkalommal tett várakozóra, hogy megkérdezze hogy ilyenkor mi a teendő (emlékezzünk, hogy ez az elveszett/ellopott kártyák/telefonok ügyével foglalkozó részleg), hanem az a válasz, h a telefont jól vigyem be az Önkormányzat talált tárgyak osztályára!!!

Visszakérdeztem, hogy akkor ezt úgy kell értenem, h nem hajlandóak arra, hogy a konkrétan beazonosítható előfizetőjük, a saját ügyfelük elvesztett telefonjának visszaszolgáltatásában segítő kezet nyújtsanak, mire rövid hallgatás után a válasz ismét ugyanez volt: vigyem be az Önkormányzathoz, a talált tárgyak osztályára. (ahol persze mondanom se kell, h mennyi ideig lenne talált tárgy, és mennyi idő után lenne újra elveszett).

Pedig az egész csak egy kis jóindulaton múlna, hiszen az információ rendelkezésre áll, kártyaszám ismert, hozzá egy az egyben castolható előfizető, annak pedig biztosan van elérhetősége, az ő jól felfogott érdekükben - ami tehát csak addig tart, amíg a pénzt kell (megintcsak) beszedni.

Örülök, hogy nem vagyok Vodafone-os előfizető.

Szia

Feri