Móki (Norman Bates), aki nőket véd meg azt ellenőrök támadásaitól és összetöri a Homár hölgyolvasóinak szívét, majd' egy hónap elteltével választ kapott a BKV-tól, amiből kiderült, hogy a kikérdezett ellenőröknek aznap annyi verésük dolguk volt, hogy sajnos nem emlékeztek az esetre.

Tisztelt Norman Bates!

Köszönjük, hogy észrevételével megtisztelte Társaságunkat. Sajnáljuk, hogy kellemetlenséget okoztunk utazása alkalmával, melyért ezúton is szíves elnézését kérjük.

A jelzett esettel kapcsolatban vizsgálatot folytattunk. Az intézkedő jegyellenőrt beazonosítani sajnos az Ön által írt levél ellenére szakszolgálatunknak nem sikerült. Mindezek hiányában az adott helyen és időben, szolgálatban lévő jegyellenőrök megkérdezésükkor kijelentették jelentős számú intézkedésük miatt ilyen esetre, nem emlékeznek. A fentiek miatt szakszolgálatunk vezetője csak a panaszlevelében említett időpontban, a fenti napon a 7-es autóbusz család viszonylatain az adott időpontban szolgálatban lévő összes jegyellenőrünket figyelmeztette, és szigorúan utasította Őket a szabályos, kulturált, udvarias munkavégzésre, és arra, hogy tevékenységüket a jegyellenőrzésre vonatkozó előírásoknak megfelelően végezzék. A szóban forgó jegyellenőreink munkáját a jövőben fokozottan figyelni fogjuk, és amennyiben hasonló eset előfordul, úgy velük szembe szigorúbb felelősségre vonást fogunk alkalmazni.

Az Ön által fényképen csatolt 190509-es számú értékszelvénnyel kapcsolatban az illetékesek a téves kiállítás miatt a kivizsgálást megkezdték. Az okozott kellemetlenségért ismételten szíves elnézését kérjük. Amennyiben jegyellenőrünk az Ön, vagy a jegyellenőrzésben érintett utasunk adatait felvette és csekk átadására került sor, a következő hivatkozás alatt olvashat a pótdíjazás esetén követendő eljárásról:
http://www.bkv.hu/jegyek/potdij2008.html

Köszönjük, hogy időt és energiát fordított arra, hogy írjon nekünk, Társaságunk járművein kellemes utazást kívánunk Önnek.

Budapest, 2008. július 23.

Üdvözlettel:

Sz. Katalin
ügyfélszolgálat-vezető

***

Őszintén szólva nem vagyok meglepve, hogy a „szolgálatban lévő jegyellenőrök megkérdezésükkor kijelentették jelentős számú intézkedésük miatt ilyen esetre, nem emlékeznek”. Hát, ha ellenőr lennék, valószínűleg magam sem állnék föl buzgón jelentkezve, hogy „Igen, kérem, én köptem le azt az utast”. Egyébként ezt a mondatot úgy is értelmezhetjük, hogy olyan sok utast ütöttek meg abban az időpontban, hogy erre éppen nem emlékeznek.

Véleményem szerint a leírásom alapján igenis kideríthető lett volna, ki volt az a bizonyos ellenőr, csak éppen a BKV-nak nem fűződik hozzá érdeke. Mert azt ne mondják már, hogy abban az időpontban olyan sok intézkedés történt egyszerre a 7-es vonalán.

Egyébiránt abban sem vagyok biztos, hogy az ügyfélszolgálatos megértette a helyzetet, ugyanis a hibásan kiállított bérlet miatt nem büntettek meg, pótdíjazásról szó sem volt.

Ha nyitnék egy motelt (ha már…), és a vendégeket eltüntetném a hátsó mocsárban, előbb-utóbb híre menne, hogy nálam valami nem stimmel, s senki sem venné igénybe a szolgáltatásaimat. A BKV-nak viszont nincs konkurenciája, nem mondhatom azt, hogy itt jól megaláztak, ezért holnaptól egy másik cég járműveivel utazom. Monopolhelyzetben van, és ezzel vissza is él.

(Zárójelben: Az efféle állami monstrumoknak nincs létjogosultságuk. Erre a legjobb példa épp az Indexről: „Legendának tűnik, pedig igaz: a bérelhető különjáratokkal foglalkozó tevékenységét 8 évvel ezelőtt megszűntette a BKV, de az ezzel foglalkozó osztály megmaradt. A VEKE egyik tagja kíváncsiságból felhívta őket, mégis, mit csinálnak. »A mi feladatunk – szólt a válasz –, hogy az ilyen jellegű igényeket elutasítsuk.« Ha Franz Kafka élne, a BKV alkalmazásában állna.” Egyébként meg hogy létezhet az, hogy egy stabilan milliárdos veszteséget termelő cég vezetői tízmillós prémiumokat vehettek föl minden év végén? Ha én elvállalnám egy kft. ügyvezetését, s hasonló eredményt produkálnék, kevéssé tartom valószínűnek, hogy a tulajdonos még karácsonyi jutalmat is osztogatna.)

Itt és máshol rendszeresen bukkannak föl újabb posztok különböző BKV-s munkatársak helytelenkedéseiről – gondolom, az esetleg panaszt tevők hasonló válaszokat kapnak, mint én. (Múlt szombaton például pengős malacként lettem leteremtve egy középkorú metrós menetirányító hölgy által a Stadionoknál, amiért az iPodom miatt nem hallottam figyelmeztetést, hogy már elment az utolsó metró: „Vegye már ki a füléből azt a hallgatót, hányszor kell szólnom, hogy nincs több szerelvény.” Érdeklődésemre, hogy „És ezt feltétlenül ebben a stílusban és hanghordozással kell közölnie?”, csak még indulatosabb lett.)

A július eleji írásom hozzászólásait olvasva több félreértést is próbáltam tisztázni.

Összefoglalva:

1. Nem támogatom a bliccelést, magam mindig veszek bérletet. De: azért ne felejtkezzünk el arról, hogy a 8250 Ft-os bérletet a nettó 70 ezres fizetésből vagy éppen a 30 ezres munkanélküli-segélyből élőnek ugyanúgy fizetni kell(ene), mint a több százezres jövedelemmel rendelkezőnek, s az előbbieknek nyilván nagyobb megterhelést jelent.

2. Az, hogy valaki bliccel, még nem jogosítja föl a másik felet az agresszivitásra. A BKV etikai és viselkedési kódexében olvashatók efféle, megfontolandó mondatok: „Társaságunk nem hatóság, hanem szolgáltató cég. Ennek tükrében a társaság elvárásai közé tartozik, hogy munkatársai udvariasan, tisztán, érthetõen, magyarosan, mindenféle durvaságtól és trágár kifejezéstõl mentesen beszéljenek. Kerülendõ az agresszív, parancsoló hanghordozás.” „A jegy- és bérletellenőrzéssel megbízott munkatársak feladataikat határozottan és kultúráltan [sic!], a társaság érdekeit figyelembe véve végezzék.” „Ha az utas nem tartja be az utazási feltételeket, az ellenőr vagy a járművezető udvariasan, de határozottan, esetleges további konfliktusokat megelőzve kérje fel azok maradéktalan betartására… A határozott fellépés soha nem jelenthet tettlegességet.”

Az itt olvasható szabályok esetemben alaposan meg lettek szegve. És ezt a jelen állás szerint bármiféle következmény nélkül ezután is megteheti majd az ellenőr, hiszen a számos intézkedés miatt úgysem emlékeznek az esetre. Annyi mindenben hirdetnek mostanában zéró toleranciát, megtehetné ezt a BKV is a saját alkalmazottaival szemben. Csak elhatározás kérdése volna. Az egyetlen dolog, amit válaszlevelükben pozitívumként értékelek az, hogy tudtak elnézést kérni.

Móki