Azért jó, hogy egy függöny megvásárlásához is szerződést köt a KIKA, mert így legalább van mit lobogtatni, ha úgy járunk mint Marci. Hiába iratták alá vele az előleg fizetését, végül csak a teljes ár leperkálása után vihette volna el a függönyét.

Egyedülálló férfiember létemre nagy fába vágtam a fejszémet. Úgy döntöttem, képes vagyok én egyedül is függönyt vásárolni, és ezen foglalkozás céljára a KIKA-t szemeltem ki. Egyből meg is találtam a textilosztályt, ahol 1832 fajta függöny között 116 nő tobzódott, és számomra teljesen ószanszkrit (számukra biztosan evidens) szakkifejezésekkel ostromolták a sarat kiválóan álló eladókat, én pedig csak toporogtam, mint a fosógalamb, és azt hittem, hogy valami idegen bolygóra csöppentem.

Egy eladó végül megsajnált, és látván totális elanyátlanodásomat, úgy döntött, hogy segít. Amikor is odaértünk, hogy miből mennyi kell, meg hová kell, és miért kell, és hogy leginkább milyen kell, őszinte csodálatomat fejeztem ki a női nem iránt, hogy mennyi minden nyavalyára képesek odafigyelni, amire én nem is gondoltam. Én azt hittem, hogy mondok két méretet, rámutatok két textilre, oszt huss, meg is vagyunk.

Boldogan távoztam a frissen megkötött szerződésemmel (mert KIKA szerződést köt a kedves vevővel, nem csak úgy vásárolgatunk) a pénztár irányába, majd közöltem a pénztáros hölggyel, hogy én előleget szeretnék fizetni, méghozzá annyit, amennyi a szerződésen szerepel. Leginkább azért, mert csak 4 hétre tudták vállalni az ügyletet, ezért gondoltam is, hogy milyen jó, hogy nem kell az egészet most kifizetni. A pénztáros mondta, hogy méterárunál ilyen márpedig nincsen, mert túl sokan nem jönnek vissza a megrendelt, leelőlegezett és megvarrt áruért, ezért nekem (és mindenki másnak is) mostantól teljes összeget kell fizetni. Én mondtam kedvesen, hogy ez sehol nem szerepel, sőt a szerződésünkön is az van, hogy vevő 30%-ot perkál az elején, majd értesítés után a további 70-et. A pénztáros egyből telefonált, majd mondta, hogy OK a 30%, ha a textilosztály rányom egy plusz aláírást a már aláírt szerződésre, és vállalja a felelősséget.

Én vissza is mentem a textilosztályra, a kedves eladómhoz, aki mondta, hogy vagy 100%, vagy nincs varratás, mert ők így nem adják le. Én kérdeztem, hogy ez hol vagyon leírva, hiszen én ilyet nem láttam sehol sem. Mondta, hogy ezt így szokás. Erre én annyit mondtam, hogy a szokás, meg a szabály az két külön dolog, és a szerződésen ilyen nem szerepel, tábla sincs kitéve, ami ilyet tartalmazna. Kértem, hogy hívjuk ide az áruház vezetőjét, mert szeretném vele is megosztani a   problémámat, mert nem tartom fair eljárásnak, hogy szerződünk, majd kiderül, hogy nem annyit fizetek, ami a szerződésen előlegként, és egyébként szabályosan rajta van, hanem a sehol nem rögzített szájhagyomány miatt a teljes összeget. Ekkor rémület ült ki az eladó arcára, majd szürke tekintettel betáplálta a vezető számát a telefonba.

Mondta a vezetőnek, hogy kedves vevő nem akar fizetni, holott ezt itt így szokás. Közbevágtam, hogy akarok én fizetni, de csak előleget, hiszen a szerződésen is ez van. Ő ezt nem továbbította, ellenben a kedves vezető közölte vele, hogy ő most nem ér rá vásárlókkal foglalkozni, intézze el ezt a piti kis ügyet ő. Ekkor találtam azt mondani, hogy ez így a balkáni bányászbéka színvonala, sőt még az sem, és nem értem, hogy a vezető miért képes 10 percet telefonálni, de nem képes idejönni. Erre azt a választ kaptam, hogy értsem meg, neki most nagyon sok dolga van. Annyira sok, hogy egy vevő miatt ezt nem szakíthatja félbe. Mindenki szabadságon van, neki most nincsen ideje a vevőkre.

Ekkor úgy döntöttem, hogy vegyen a nyári gömbvillám függönyt egy olyan helyen, ahol kamu szerződéseket kötnek az ügyfelekkel, törzsi legendák alapján teljes összeget fizettetnek egy el nem készült dologra, arra hivatkozva, hogy ők már mennyit szívtak, plusz a vezetőség magasról tojik a vásárlóra, mert úgy érzi, hogy neki fontosabb dolga is akad, mint egy elégedetlen vásárló. Vagy hagyjuk ezt az egész szerződéses marhaságot a francba, vagy legyen kiírva, és a papírra ráírva, hogy teljes összeg dellázandó. De ez így nem kóser szerintem. Egy autónál, ami jóval nagyobb összeg, mint egy függöny, szintén nem kérik el az ár 100%-át, csak előleget kell fizetni, és ha megérkezett a verda, akkor kell a fennmaradó összeget kifizetni. De szinte mindenhol, ahol rendelés van, ez a szokás. Vagy tájékoztatják a kedves vevőt arról, hogy rögtön fizetni kell. De nem kötnek egyből halott szerződéseket, ami csak arra jó, hogy legyen egy használhatatlan papírunk a semmiről. Leiner Rudolfék nagyot égtek ma nálam. Kérdés, hogy Osztrákiában is ez a szokás-e, vagy csak a hazai kirendeltség ilyen lekezelő a kedves vevővel.

Üdv,

Marci