Mikulás a Lufthansa jóvoltából 5 órát töltött el a müncheni reptéren, pedig már nagyon szeretett volna hazaérni. Az ügyfélszolgálat ott már nem tehetett semmi, de legalább adott 10 eurót reggelire, az is valami.

Eddig körülbelül 100 ezer kilométert repültem a Lufthansával, és egészen mostanáig a korrektségük tetszett a legjobban. Természetesen vannak a Lufthansánál olcsóbb és szolgálatkészebb légitársaságok, de mindent egybevéve a cégről pozitív benyomásom volt, mint említettem, egészen mostanáig.

Nemrégiben a barátnőmmel Brazíliából is velük utaztam, München érintésével vissza Budapestre. A jegyet úgy kértem, és amely adatok a jegyen is olvashatók, hogy a gépem nem sokkal reggel hat előtt landolt Németországban, és rövidke időn belül, 6:50-kor szállt volna fel Budapest felé. Fel is szállt, de nem velünk, ugyanis a jegy ellenére valaki – Sao Paulóban - egy négy órával későbbi budapesti járatra csekkoltatta be a poggyászunkat valamint a mi boarding cardunkat is úgy állította ki, amit én naív, és a német precizitásban vakon bízó ember, nem ellenőriztem le a helyszínen.

Mentségemre szóljon, a jegyen 6:50-szerepelt, így csak a Sao Paulo-München járat adatait ellenőriztem, a München Budapest kártyát azonban már nem, de mint kiderült, valószínűleg már a jegyet is félrenyomták a Lufthansa saopauloi irodájában. Így esett, hogy Münchenben már hiába rimánkodtam a checking pultnál, és a service centerben sem sokkal nagyobb sikerrel, hogy hagy menjek azzal a géppel, amelyikkel akartam, és amelyre a jegyem is szólt, sajnálkozva tárták szét a kezüket, hogy a boarding cardon nem az a járatszám szerepel. Jogosan hivatkoztak előbb arra, hogy nem utazhatok másik gépen, mint a poggyászom, majd azt hajtogatták, nem ők hibáztak. Mármint nem a müncheniek, de mondhattam százszor is, hogy nem is az én hibám, ők csak sajnálkozóan néztek, és együttérzőn bólogattak, sőt, az egyik müncheni alkalmazott még vicceskedett is, nekem azonban 12 óra utazás után ehhez volt a legkevesebb kedvem.

A Lufthansában csalódtam, mondtam szomorúan, és szánalmas módon elfogadtam a 2-szer 10 eurós vócsert, amit kárpótlásként adtak kettőnknek, hogy legalább reggelizzünk meg belőle. De kérdem, öt órán keresztül? És ha nem én hibáztam, a Lufthansa, miért csinál úgy, hogy a 10 euróval még egy lesajnált magyarnak is érezzem magam?! Persze vissza is dobhattam volna, de nem kuruc vagyok, hanem utas.

Mikulás