A Homár prémiumhájtek hűtőt még nem vásárolt, az összes többi kategória kattog, berreg, füttyög. Akadt már olyan, ami a macskát is leutánozta, de a kedvenc az a kólaautomata volt, amelyik egyazegyben hozta a Star Wars hiperhajtóművét, csak közben nem ment sehova. F.A. nem ennyire elnéző vagy tényleg túl hangos az Indesit, mindenesetre az üzlet szerint saját költségén kellene bevizsgáltatnia, ha nem tetszik valami:

Vásároltam egy hűtőgépet az Indesittől, zajhatása max 43dba. A hűtőgép a beüzemelést követően idegesítő csipogó-kattogó hangot ad. Bejelentve a problémát, a szerelő mosolyogva jegyezte meg, hogy a hang valóban idegesítő, de javítani nem lehet, kicserélni pedig felesleges, hisz a többi hűtőgép is ilyen. Azt mondta 100-ból 70 db ilyen, ami azért elég sok…

Behazudott egy nemlétező telefonszámot, kötbért vetett ki a megvezetett ügyfélre és szinte minden elképzelhető Homár-kompatibilis szemétséget elkövetett a T-Com szegény Kvassyval. Nem reprezentatív és erősen szubjektív megállapítás, de az utóbbi hónapokban mintha jócskán nőtt volna a hasonló T-s panaszok száma a levelesládánkban. Egy vigasztalót tudok mondani a hosszú hétvégén szerzett élményeim alapján: ez mind smafu az osztrák vendéglátósok arroganciájához képest. Vérfagyasztóan hétköznapi részletek alant.

A debreceni Tescoban akciós almát akartam venni, erre... Mi is akar ez most lenni? :D

Üdv
unikumi

Az okés, hogy másik ládába rakták az almát. No de mi az a baljós, sőt kicsit büdöskés hangulatú "visszatárolás"? A megfejtéseket a kiadóba kérjük, gyakorló teszkóalkalmazottak ne kíméljernek!

Pár napos ausztriai nyaralásunk hozott végképp kedvet a szelektív hulladékgyűjtéshez, de egyelőre nem ment minden simán. A lenti levél olvasása előtt épp egy dupla környezettudatos megmozduláson voltunk túl, mivel a Péter által is hivatkozott oldal szerint a Lövölde téren is kéne lenni egy szigetnek, de hiába köröztünk a petpalackos, újságos, dobozos szatyrainkkal, nem találtunk rá. Végül a Dob utcai tárolókat választottuk, ahol hasonló állapotokkal találkoztunk, mint levélírónk: ami vegyes szemét nem fért el otthon, azt diszkréten a színes kukák mellé halmozták lakótársaink.

Az alábbiak a nagy nemzetközi hitelválság közepén minden bizonnyal eltörpülnek, dehát mégiscsak jobban felborítja az életünket, mint az alapkamat meg az árfolyamok. Szóval, 2 éve már, hogy beköltöztünk kellemes kis kertvárosi lakásunkba: csöndes, nyugodt környék, néhány lakásos társasházak, szép és gondozott belső park, játszótér, szökőkút. A szomszédaink is jófejek, tehát néhány kivitelezési slendriánságot leszámítva, tényleg vígan éldegélünk, sajátkertes földszinti lakásunkban. Igaz, éppen előttünk megy el egy kis utcácska, dehát olyan jelentéktelen a forgalma, hogy még a kukásautó hajnali zörgését is elfogadtuk, mert hát megértő emberek vagyunk.