A kedvenceim azok a levelek, amelyekben az idegileg tönkretett szerző-fogyasztó kedélyesen mikszáthos anekdotázgatással kezd, bőségesen adagolt részletekkel, majd egyszer csak szakad a húr, és tagoltalan káromkodások formájában kiárad a lélek keserűsége. Íme a legfrissebb, igen élvezetes példány, az örömünket csak fokozza, hogy a szenvedő fél egy igen befolyásos hírportál főszerkesztője volt személyesen, aki - unter uns mondom - képtelen feldolgozni, hogy asszonyosan nagyra nőtt a feneke.

A Helly Hansen magyar mércével felső kategóriába tartozó ruházati termékeit eddig bírtam, kicsivel jobban néznek mi, mint a hasonló, outdoornak nevezett ruhák, amiknek többségét egyébként élelmes magyar vállalkozók gyártatják a távoli keleten, hangzatos márkanevek alatt (RP, Sandstone, Philosophy of Sherpa és a többi). Ezt az első ránézésre masszívnak tűnő nadrágot a Mountexben szereztem be, még valamikor az ősz elején, kifejezetten vastag anyagú, robusztus darabnak tűnt, téli ruha, gondoltam, melóba jó lesz, aztán ha kicsit megkopik, talán egy év múlva, átminősítem majd horgásznadrágnak, arra jó lehet még évekig.

Egészen pontosan két napig hordtam, rendkívül extrém outdoorkörülmények között: bementem az irodába meg vissza. Ültem egy Ikea-széken néhány órát, sétáltam, vezettem benne (hasítottbőr-hatású finom Alfatex szövet az autóülés anyaga). Két nap után végighasadt egy varrás mentén a fenekén. Hozzáteszem, nem feszes fazonról van szó, hanem bő, lötyögősről, szinte sehol sem bír feszülni az a nadrág. Szentségeltem, persze, blokkot meg nem őrzök, visszavinni nem tudtam, maradt vészmegoldásnak jelentős könnyűipari múlttal bíró édesapám, aki varrt már szörfvitorlától hátizsákig mindent: ügyes trükkel megfoltozta, nagyon észre sem lehetett venni.

Újabb két használati nap után az új varrás mentén is kihasadt. Erre most mit mondjak? Forogjál, te, Helly Juell Hansen a sírodban! Lyuk ide, lyuk oda, gondoltam, ilyen otthoni tesz-vesz-nadrágnak még elmegy, fölvettem egyszer-kétszer, mígnem a minap pakoltam a
garázsban, lehajoltam valamiért, amikor, reccs, a sliccénél repedt szét húsz centi hosszan. Na, ez már több a soknál. Én ilyen szemét minőséget a büdös életben nem láttam, az utolsó retkes kínai poló, az utolsó okádék román széldzseki különb volt, mint ez a 25 000 forintos szar. Elképesztő. Mit tud ilyenkor tenni az öntudatos fogyasztó? Hát annyit, hogy megfogadja, Helly Hansen-terméket soha a büdös életben többé nem vesz. És ír egy Homár-posztot.