A főnökasszony félt, hogy könyörögni fognak a bejutásra váró kuncsaftok, ezért, hogy kímélje a pénztárosokat az elképzelt rimánkodástól, inkább a fagyban váratott kisgyerekes anyákat. Akik amúgy fizetni akartak, hogy igénybe vegyék a fürdő szolgáltatásait. Jól hangzik, ugye? Viki jégdrámája alant.

Megosztom veled felháborító történetem, ami 2009. január 2-án történt, a kb mínusz 5 fokban:

Barátnőmmel, és két keresztgyerekünkkel ( 12 és 4 évesek ) úgy gondoltuk, kipróbáljuk az új csoda csúszdaparkot. Meg is érkeztünk dél körül, azonban szomorúan tapasztaltuk, hogy belül a pénztáraknál kígyózik a sor, kint az ajtó előtt is, ahol egy securitis arc volt a beengedő ember ( kívül, a hidegben állt ő is! ). Gondoltuk, nem baj, megígértük a gyerekeknek, kivárjuk, addig is, megkértem a pasit, hogy a két gyerek had menjen be, ne ácsorogjanak kint a hidegben. Bemehettek rögtön. Pár perc múlva egy sorban álló hozta a hírt, hogy kb 2 óra alatt lehet bejutni, mert annyi ember mehet be, amennyi kijön, de ekkor még csak az aulába jutunk be, ahol kb még 1 órát kell sorban állni a jegyekért. Akárhogy is, kisebbik gyereknek megmagyarázni, hogy ez esélytelen, megyünk máshova.

Ekkor találtuk ki Esztergomot, az Aquasziget-et.

Meg is érkeztünk, a kocsiból láttuk, hogy itt is áll a sor, de legalább kisebb, mint Pesten. Nem baj, ha a fene fenét eszik bemegyünk, „messziről” jöttünk.

Az ajtó előtt kb 30 ember vár a bejutásra, ennek fele kisgyerek ( elég sok kisbaba a szülők karjaiban ). Ezzel nem is lett volna baj, DE benéztem a fürdő előterébe, és töküres volt!!!! A kiszolgáló pultoknál két alkalmazott malmozott, és igen koncentráltan ügyeltek rá, hogy nehogy ránk nézzenek. A bejáraton ( két ajtó, és egy forgóajtó, kulccsal bezárva ) plakátok, hogy a fürdő megtelt, távozók arányában tudnak beengedni, várakozási idő, kb 2 - 2,5 óra. Securitis sehol, ember sehol, csak a fagyoskodó sor kívül. Egyszercsak, előkerül egy biztonsági őr pasi, vele pár ember ( ők a „távozók” ), kulccsal kinyitja, emberek el, ajtó visszazár, biztonsági őr el. Gondoltam, itt is beküldöm a gyerekeket, de mivel 3 másodpercem volt rá, hogy odajussak a sor elejére, hogy be tudjam küldeni őket, nem sikerült. Ekkor már elég ideges volt a sorban állók nagy része, és páran elkezdtek kopogni a pultnál támaszkodó, és nevetgélve beszélgető hölgynek. Természetesen véletlenül sem nézett oda. 10 percig volt arca így játszani velünk, majd amikor már slusszkulcsokkal kopogtak, akkor szólt a securitis embernek, hogy menjen oda. Jött is. Kérdezte mi a problémánk. Mondtam, jó ember, legalább a gyerekek had menjenek be. Erre pár szülő ( akiknek a karján a kicsi baba, akit nem lehet csak úgy beküldeni egyedül ) próbált egyezkedni, hogy miért nem lehet bemenni, a felnőttek is fáznak, és a kicsiket ők nem tudják beküldeni. Azt a választ kaptuk a kedves Úrtól, hogy nem az ő problémája, a főnöke mondta, hogy nem mehetünk be. Közben kiabált a főnöknek, aki szintén a pultnál ácsorgott, hogy menjen oda, mert „mérgesek itt a sorban”, de a főnök asszony nem jött. Ajtó visszazár, őr el. Szerencsére voltak új „távozók”, ki kellett engedni őket, így újra volt alkalmunk „beszélgetni” az őr Úrral, és megtudtuk, hogy a főnökasszony azért nem enged be, mert fél, hogy ha bemegyünk, akkor könyörögni fogunk a jegyért, és különben sem tudják megoldani a terelésünket…… hát ennek az infonak nem volt túl nagy sikere, a sor fele távozott.

Ezt követően valami emberség félét érezhetett a főnökasszony, mert bemehettünk, és láss csodát, kedves főnökasszony, nem könyörgött senki a jegyekért.

Felháborítónak tartom, hogy ezt meg lehet csinálni, és még mi köszönjük meg, hogy bemehettünk a bazi nagy előtérbe, ahol kényelmesen elfér 50 várakozó ember.

Kedves Homár, Neked nagyon boldog új évet kívánok,

És köszönöm, ha „közhírré” teszed.

Üdvözlettel,

Viki