A klasszikus válságcsökkentő vendéglátós trükkre szállít két példát Gabriella és Kitti. A  szuperlebutított büfémenüt illetve a féladagos megoldást bizonyára nem csak az Új Tündérkert és a Verne Étterem menedzsmentje alkalmazta ezen a jeles napon:

Most érkeztünk haza a XVIII. kerületben lévő Új Tündérkert étteremből, ahol a Torkos Csütörtök alkalmából foglaltunk asztalt. Az étterem kritikán aluli módon intézte a felkészülést a mai napra. Tudomásom szerint "A csatlakozás feltétele az azon a héten és előző héten használt ’a la carte’ étlap és itallap megtartása és az  ÉTEL- ÉS ITALFOGYASZTÁSRA együttesen adott 50%-os kedvezmény." Nos, mi a hónap legelején foglaltunk asztalt, amikor is az étterem honlapján semmilyen különösebb információ nem szerepelt az akcióról, továbbá a foglaláskor sem hangzott el arra vonatkozólag, amit ma tapasztaltunk. Konkrétan, hogy büfévacsoraként oldották meg az estét, az itallap egy házilag nyomtatott A/4-es lap, rajta eléggé zanzásítva a máskor üzemben lévő kínálat.

Azt gondolom, ha valaki kiválaszt egy éttermet, elvárható, hogy azokkal a feltételekkel ülhessen le fogyasztani, amikkel ott egyébként is találkozna. Megérkezésünkkor szembesülve a fentiekkel esélyünk nem volt másik helyen próbálkozni, hiszen köztudott, hogy ezen a napon mindenhol teltház van. Hazaérkezésünkkor láttam, hogy ma este már szerepel a büfés megoldásra vonatkozó megjegyzés a lapjukon, ami enyhén szólva is későn közölt információ. Úgy vélem, ennyire pitiáner módon nem intézheti egy magára valamit is adó hely az akciós nap lebonyolítását.

Gabriella

 

* * *

A Verne Éttermet vettük célba torkosságunk estéjén a Váci utcában. Megérkezésünkkor nagy volt a sürgés-forgás, bár nem volt telített a hely. A pultnál ácsorogva kedélyesen megszólított egy pincér, majd nevem hallatán, melyre asztalt foglaltunk, harsány kacagásba kezdett. Nem tetszett, de úgy voltam vele, ne legyünk vaskalaposak. Italrendelés után a Verne magyaros bőségtálat választottuk kedves vacsorapartneremmel két személyre. Kábé 45 percet kellett várni az ételre, de úgy voltunk vele, nagy a forgalom, kevés a pincér, nem fogunk ezen rágódni, bár tény, a szemünk már kopogott az éhségtől.

Ekkor jött az igazi feketeleves. Bőségtál címén az ember egy hatalmas fatálra számít, mindenféle földi jóval, magyaros ínyencségekkel, kétféle körettel, húsokkal. Ehhez képest egy tálban kaptunk két extravékony csirkemellet, három (fél)szelet sertéskarajt, két rántott gombafejet, olyan három kanál rizst, és ez nem csalás, nem ámítás, nem túlzás, esetleg lehetett tizenkettő a hasábburgonya szeletek száma. Mindez olajjal bőven átitatott, hatalmas adag mirelit hagymakarikával. Ennyi. Pikantéria, hogy eredetileg ez az étek 8000 Ft-ba kerülne. Természetesen szóvá tettük a pincérnek, hogy valóban ez lenne- e a bőségtál, mire ő határozott igennel felelt. Erre megkértük, hoyg legyen kedves legalább köretet hozni, mert nem tudjuk mivel megenni a húst. Nagy kegyesen hozott egy adagnak megfelelő sült krumplit, újabb rész olajos hagymakarika kíséretében. Remek. Hozzátenném, az utólag esett le, hogy amikor az étel összetevői felől érdeklődtünk, még cigánypecsenye és savanyúság is szerepelt a kínálatban, a bőségtál részeként, na ebből sem láttunk semmit. A vacsorának se íze, se bűze nem volt, olajos, íztelen menzakajának mondanám, bár kedvenc kifőzdémben is százszor jobban főznek. Ez egyáltalán nem túlzás, tízből kettest adnék a Verne Étterem tegnap esti produkálására. Felháborító. Száz forint borravalót hagytunk, úgy sejtem, nem mi voltunk a legnépszerűbbek aznap este. Egyébként más vendégektől is hallottuk a felismeréseket, miszerint ezek fél adagok. Mintha a fogunkat húzták volna, úgy hagytuk ott azt a hatezer Forintot. Nem érdemelték meg. Az olajos, íztelen menü elfogyasztása után csalódottan eloldalogtunk, a desszertünket pedig már a közeli gyorsétterem kínálatából választottuk  ki.

Remélem sikerül felhívni a figyelmet az egyébként dicséretes kezdeményezés lassú elkorcsosulására (nem egy embertől hallom mennyire kritikán aluli a kiszolgálás az akciós nap alkalmával)

Kitti