Ha létezik még olyan jogkövető állampolgár, aki bajban rendőrséghez fordulna, ne tegye. Silverdust egy kátyúdefekt miatt hívta ki a rendőröket, akik az éjszakai riasztásért cserébe bosszúból titokban feljelentették, a nemlétező szabálysértésért járó büntetését pedig még a bíróság is leokézta. Egy kicsit hosszú a levél, de megéri, mert hiperabszurd:

Még 2008. októberében este sötétben mentem hazafelé Csomád felől Fót felé autóval. Ez egy kicsi, kanyargós út, akkor még kimondottan elhanyagolt állapotban volt,  tele kátyúkkal, gödrökkel. Na, az egyikbe sikerült is belemennem, kaptam egy defektet. Ez  bosszantó,  az  országúton  nem  lenne  szabad  egyáltalán  kátyúknak  lennie,  pláne  nem ekkoráknak, elhatároztam, hogy kifizettetem a kereket a közútkezelővel. Szerintem viszont a kártérítési  igény benyújtásához  a közútkezelő  rendőrségi  jegyzőkönyvet  szokott kérni,  ezért kihívtam a rendőrséget a defektes kerék cseréje közben. Nem kellett volna...

Kijött  két  rendőr,  szokásos  adategyeztetés  (jogosítvány-forgalmi-kötelező-zöldkártya), kérdezik mennyivel mentem. 70km/h-val. De szerintük itt csak 60km/h a megengedett –így a rendőr. Válaszoltam neki, hogy  itt a megengedett sebesség 90km/h, ha nem hiszik, sétáljunk vissza  az  előző  útkereszteződésig,  mutassa  meg  a  táblát.  Természetesen  tábla  nem  volt, belátta, hogy itt tényleg 90-nel szabad menni. Megnéztük a kátyút  is. A kátyú az úttest szélén volt, mintha kiharaptak volna egy  jókora darabot az aszfaltból. A rendőrök reakciója erre az volt, hogy lementem az útpadkára. Az nem számított, hogy hiányzik az útbrkolatból egy nagy darab, kb 10-15 centi mélyen, nem mentem le  az  útpadkára. A  rendőrök  kihívták  a  közútkezelőt,  hogy  nézze meg  ő  is  a  kátyút. Nem értettem erre mi szükség van, de azért az időközben helyszínre érkezett barátommal (lemerült az akksim kerékcsere közben és jött bebikázni az autómat) megvártuk a közútkezelőt is. Kijött  a  narancssárga  ember,  nagy  okosan  megállapította,  hogy  korábban  van  egy egyenetlen úttest tábla, s ezért őket már semmiféle felelősség nem terheli, még akkor sem, ha a megengedettnél több, mint 20%-kal lassabban mentem. Úgy látszik egy ilyen tábla után akár fel  is  szedhetik  az  útburkolatot,  aki  belehajt  kátyúba, magára    vessen.  Szóval  az  éjszakába nyúlóan mindegyik  szereplő  elmondta  az  álláspontját,  jóéjt  kívántunk  egymásnak  és ment mindenki a dolgára. Búcsúzóul mondták a rendőrök, hogy a  jegyzőkönyvet majd kikérhetem egy idő múlva ha kész lesz, és akarom.

A  közútkezelőhöz  a  kártérítési  igényemet  azóta  se  nyújtottam  be,  mivel  külföldre költöztem,  s  a  költözésem  épp  elég  elfoglaltsággal  járt,  így  nem  fordítottam  energiát  arra, hogy  még  ezzel  is  foglalkozzak.  Vettem  új  gumikat,  a  futómúvet  beállíttattam  (el  lehet képzelni, mekkora volt a kátyú) s el is felejtettem a dolgot. Egészen  addig,  amíg  nem  jött  egy  levél  a  rendőrségtől.  Megbüntettek. Megbüntettek 10 000 Ft-ra, mert belementem a kátyúba, és ebből egyenesen következik, hogy „nem az út- és látási viszonyoknak megfelelően közlekedtem”. Azért csak ennyire, mert nincs priuszom (se parkolás,  se  gyorshajtás,  semmi),  és  ezt  találták  a  „cselekménnyel  arányban  állónak  és alkalmasnak arra, hogy a jövőben szabálysértés elkövetésétől visszatartson”.

Szerintem ez egy mélységesen  felháborító dolog. Azért hívtam ki a  rendőrséget, hogy a bekövetkezett  káromat  hitelt  érdemlően  bizonyítsam.  Ahelyett,  hogy  ezzel  kapcsolatban segítséget kaptam volna, pusztán a káreseményből spekulatív úton következtetett a rendőrség állítólagos  szabályszegésemre.  Nem  akartam  hagyni  magam,  ezért  pár  ügyvéddel  kifogást nyújtottam be a határozat ellen, hiszen az egész eljárás sok sebből vérzik. Az  intézkedő  rendőrök  nem  jelezték,  hogy  szabálysértés  elkövetésével  gyanúsítanának. Nem  nyilatkoztattak  a  felelősségem  elismeréséről,  nem  tájékoztattak  arról  sem,  hogy  nem vagyok  köteles  olyan  információkat  megadni,  amik  később  felhasználhatók  ellenem. Gyakorlatilag az ügy összes körülményét  tőlem  tudták meg, beleértve  a kátyúba hajtás és a helyszínen tartózkodásom tényét is, hiszen én hívtam ki a rendőrséget segítségkérés céljából. Egészen  elképesztőnek  tartom,  hogy  az  általam  kihívott  rendőrök  anélkül,  hogy  jeleznék, hogy  feljelentenek,  nem  nyilatkoztatnak  felelősségemről,  nem  jelzik,  hogy  szerintük   2 szabálysértést  követtem  el,  hanem  tudtom  nélkül  feljelentenek  és  szabálysértési  eljárást indítanak ellenem.

Önmagából  abból,  hogy  egy  kátyú miatt  defektet  kaptam  a  kérdéses  útszakaszon  nem következik  sem  a  felelősségem,  sem  a  kérdéses  szabálysértés  elkövetése. A  határozat  nem foglalkozik eset lényeges körülményeivel (sebesség, út- és látási viszonyok), azzal sem, hogy elismertem-e a  felelősségemet a helyszínen –nem  is kérdezték, nem  írattak alá a helyszínen nyilatkozatot,  pedig  kellett  volna  s  ezt  a  feljelentéshez mellékelni  kell.  Így  a  körülmények, tanúk  (barátom)  nincsenek  rögzítve,  s  a  későbbi  eljárásban  az  eset  körülményei  csak  a rendőrök  elmondása  szerint  rekonstruálhatók,  ezzel később  lehetetlenné válik, hogy  tanúkra hivatkozhassak. Jelen esetben pedig a rendőrök elmondása is hiányzik az indoklásból (!). Az  indoklás  a  legfurcsább  az  egészben.  Nem  értem,  hogy  a  bírság  hogyan  tudna  egy jövőbeli  kátyúba  hajtástól  és  defekttől  visszatartani.  De  a  legfurcsább  ennek  az  általános megfogalmazása (nem közelekedési, hanem általában szabálysértés elkövetésétől tart vissza),  így  az  indoklás  szerint  ez  a  büntetés  visszatart  általam  még  soha  el  nem  követett  más szabálysértéstől (csendháborítás, kis értékő lopás, rongálás...stb) is.

Ezzel  a  súlyosan megrendítették  a  rendőrségbe  vetett  közbizalmat,  a  segítséget  kérővel szemben  a  rendőrség  rendeltetésével  ellentétben  az  állampolgárt  fenyegetik,  büntetik  és zaklatják. Ezek mellett  kárigényem  érvényesítésének  esélyétől  is megfosztottak  azzal,  hogy tényállásellenesen  és  hiányosan  nyilatkoznak  határozatukban  ahelyett,  hogy  a  káreseményt objektívan rögzítették volna.

A  kifogást  az  ügyvédi  iroda  elküldte  a  váci  rendőrkapitányságnak,  hátha  észhez  térnek  akár  a megfogalmazottakból,  akár  abból,  hogy  egy  10 000Ft-os  szabálysértési  bírságra  egy ügyvédi  iroda  válaszol.  Sajnos  nem  így  történt,  így  az  ügyet  továbbították  a  váci  városi bíróságra,  jóllehet  nem  történt  szabálysértés,  és  az  eljárásban  súlyos  szabálytalanságok történtek.

Ezek  után  nem  izgultam  különösebben,  egyértelmő,  hogy  milyen  szabálytalanságok történtek, meg az egész olyan abszurd, mintha egy dadaista performanszba csöppentem volna bele akaratomon kívül.

Tegnap  megjött  a  váci  bírósági  titkár  végzése.  A  bírságot  helybenhagyták.  Indoklás? indoklás  nincs.  Kaptam  a  bíróságtól  egy  olyan  végzést,  amibe  be  van  kopipésztelve  a rendőrségi határozat szó szerint, majd kijelenti, hogy „a kifogás nem megalapozott”, valamint a  rendőrség „rendelkezésre állló  iratok  -  így  többek között  tanúvallomások alapján helyesen állapította meg a  tényállast és helyes az abból  levont  jogi következtetés  is”. Kár, hogy nem ismertek ezek az iratok, és tanúvallomások nem léteznek.

Kérhetek  bírósági  tárgyalást.  Nem  kérek.  Külföldön  élő  mérnök  vagyok,  nem  fogok hazarepülni tárgyalásokra. Figyelemfelkeltés gyanánt leülhetném a 10 000Ft-ot. Nem fogom, nem ér annyit a nyugalmam. Szép csendben befizetem, amit a Magyar Köztársaság Bírósága jogosnak ítélt.

A végére két költői kérdésem van. Mi történik azzal az esetleg nálam kevésbé tanult emberrel, aki mögött nem áll egy egész ügyvédi iroda, és meggyanúsítják egy általa el nem követett bőncselekménnyel? Én egy repülőgép- és helikopteralkatrészeket gyártó cégnél dolgozom. Ezek az alkatrészek tartják a hajtómővet,  ill. a  rotorlapátot. Szeretnék-e a váci  rendőrségen,  ill. a váci bíróságon dolgozó,  ügyemben  eljáró  illetékesek,  hogy  én  is  olyan minőségő munkát  végezzek, mint amilyet ők végeztek? Szerintem akkor nem mernének  felülni  repülőre, vagy pont az ő okos fejükre esne egy helikopter.