Ha létezik még olyan jogkövető állampolgár, aki bajban rendőrséghez fordulna, ne tegye. Silverdust egy kátyúdefekt miatt hívta ki a rendőröket, akik az éjszakai riasztásért cserébe bosszúból titokban feljelentették, a nemlétező szabálysértésért járó büntetését pedig még a bíróság is leokézta. Egy kicsit hosszú a levél, de megéri, mert hiperabszurd:
Még 2008. októberében este sötétben mentem hazafelé Csomád felől Fót felé autóval. Ez egy kicsi, kanyargós út, akkor még kimondottan elhanyagolt állapotban volt, tele kátyúkkal, gödrökkel. Na, az egyikbe sikerült is belemennem, kaptam egy defektet. Ez bosszantó, az országúton nem lenne szabad egyáltalán kátyúknak lennie, pláne nem ekkoráknak, elhatároztam, hogy kifizettetem a kereket a közútkezelővel. Szerintem viszont a kártérítési igény benyújtásához a közútkezelő rendőrségi jegyzőkönyvet szokott kérni, ezért kihívtam a rendőrséget a defektes kerék cseréje közben. Nem kellett volna...
Kijött két rendőr, szokásos adategyeztetés (jogosítvány-forgalmi-kötelező-zöldkártya), kérdezik mennyivel mentem. 70km/h-val. De szerintük itt csak 60km/h a megengedett –így a rendőr. Válaszoltam neki, hogy itt a megengedett sebesség 90km/h, ha nem hiszik, sétáljunk vissza az előző útkereszteződésig, mutassa meg a táblát. Természetesen tábla nem volt, belátta, hogy itt tényleg 90-nel szabad menni. Megnéztük a kátyút is. A kátyú az úttest szélén volt, mintha kiharaptak volna egy jókora darabot az aszfaltból. A rendőrök reakciója erre az volt, hogy lementem az útpadkára. Az nem számított, hogy hiányzik az útbrkolatból egy nagy darab, kb 10-15 centi mélyen, nem mentem le az útpadkára. A rendőrök kihívták a közútkezelőt, hogy nézze meg ő is a kátyút. Nem értettem erre mi szükség van, de azért az időközben helyszínre érkezett barátommal (lemerült az akksim kerékcsere közben és jött bebikázni az autómat) megvártuk a közútkezelőt is. Kijött a narancssárga ember, nagy okosan megállapította, hogy korábban van egy egyenetlen úttest tábla, s ezért őket már semmiféle felelősség nem terheli, még akkor sem, ha a megengedettnél több, mint 20%-kal lassabban mentem. Úgy látszik egy ilyen tábla után akár fel is szedhetik az útburkolatot, aki belehajt kátyúba, magára vessen. Szóval az éjszakába nyúlóan mindegyik szereplő elmondta az álláspontját, jóéjt kívántunk egymásnak és ment mindenki a dolgára. Búcsúzóul mondták a rendőrök, hogy a jegyzőkönyvet majd kikérhetem egy idő múlva ha kész lesz, és akarom.
A közútkezelőhöz a kártérítési igényemet azóta se nyújtottam be, mivel külföldre költöztem, s a költözésem épp elég elfoglaltsággal járt, így nem fordítottam energiát arra, hogy még ezzel is foglalkozzak. Vettem új gumikat, a futómúvet beállíttattam (el lehet képzelni, mekkora volt a kátyú) s el is felejtettem a dolgot. Egészen addig, amíg nem jött egy levél a rendőrségtől. Megbüntettek. Megbüntettek 10 000 Ft-ra, mert belementem a kátyúba, és ebből egyenesen következik, hogy „nem az út- és látási viszonyoknak megfelelően közlekedtem”. Azért csak ennyire, mert nincs priuszom (se parkolás, se gyorshajtás, semmi), és ezt találták a „cselekménnyel arányban állónak és alkalmasnak arra, hogy a jövőben szabálysértés elkövetésétől visszatartson”.
Szerintem ez egy mélységesen felháborító dolog. Azért hívtam ki a rendőrséget, hogy a bekövetkezett káromat hitelt érdemlően bizonyítsam. Ahelyett, hogy ezzel kapcsolatban segítséget kaptam volna, pusztán a káreseményből spekulatív úton következtetett a rendőrség állítólagos szabályszegésemre. Nem akartam hagyni magam, ezért pár ügyvéddel kifogást nyújtottam be a határozat ellen, hiszen az egész eljárás sok sebből vérzik. Az intézkedő rendőrök nem jelezték, hogy szabálysértés elkövetésével gyanúsítanának. Nem nyilatkoztattak a felelősségem elismeréséről, nem tájékoztattak arról sem, hogy nem vagyok köteles olyan információkat megadni, amik később felhasználhatók ellenem. Gyakorlatilag az ügy összes körülményét tőlem tudták meg, beleértve a kátyúba hajtás és a helyszínen tartózkodásom tényét is, hiszen én hívtam ki a rendőrséget segítségkérés céljából. Egészen elképesztőnek tartom, hogy az általam kihívott rendőrök anélkül, hogy jeleznék, hogy feljelentenek, nem nyilatkoztatnak felelősségemről, nem jelzik, hogy szerintük 2 szabálysértést követtem el, hanem tudtom nélkül feljelentenek és szabálysértési eljárást indítanak ellenem.
Önmagából abból, hogy egy kátyú miatt defektet kaptam a kérdéses útszakaszon nem következik sem a felelősségem, sem a kérdéses szabálysértés elkövetése. A határozat nem foglalkozik eset lényeges körülményeivel (sebesség, út- és látási viszonyok), azzal sem, hogy elismertem-e a felelősségemet a helyszínen –nem is kérdezték, nem írattak alá a helyszínen nyilatkozatot, pedig kellett volna s ezt a feljelentéshez mellékelni kell. Így a körülmények, tanúk (barátom) nincsenek rögzítve, s a későbbi eljárásban az eset körülményei csak a rendőrök elmondása szerint rekonstruálhatók, ezzel később lehetetlenné válik, hogy tanúkra hivatkozhassak. Jelen esetben pedig a rendőrök elmondása is hiányzik az indoklásból (!). Az indoklás a legfurcsább az egészben. Nem értem, hogy a bírság hogyan tudna egy jövőbeli kátyúba hajtástól és defekttől visszatartani. De a legfurcsább ennek az általános megfogalmazása (nem közelekedési, hanem általában szabálysértés elkövetésétől tart vissza), így az indoklás szerint ez a büntetés visszatart általam még soha el nem követett más szabálysértéstől (csendháborítás, kis értékő lopás, rongálás...stb) is.
Ezzel a súlyosan megrendítették a rendőrségbe vetett közbizalmat, a segítséget kérővel szemben a rendőrség rendeltetésével ellentétben az állampolgárt fenyegetik, büntetik és zaklatják. Ezek mellett kárigényem érvényesítésének esélyétől is megfosztottak azzal, hogy tényállásellenesen és hiányosan nyilatkoznak határozatukban ahelyett, hogy a káreseményt objektívan rögzítették volna.
A kifogást az ügyvédi iroda elküldte a váci rendőrkapitányságnak, hátha észhez térnek akár a megfogalmazottakból, akár abból, hogy egy 10 000Ft-os szabálysértési bírságra egy ügyvédi iroda válaszol. Sajnos nem így történt, így az ügyet továbbították a váci városi bíróságra, jóllehet nem történt szabálysértés, és az eljárásban súlyos szabálytalanságok történtek.
Ezek után nem izgultam különösebben, egyértelmő, hogy milyen szabálytalanságok történtek, meg az egész olyan abszurd, mintha egy dadaista performanszba csöppentem volna bele akaratomon kívül.Tegnap megjött a váci bírósági titkár végzése. A bírságot helybenhagyták. Indoklás? indoklás nincs. Kaptam a bíróságtól egy olyan végzést, amibe be van kopipésztelve a rendőrségi határozat szó szerint, majd kijelenti, hogy „a kifogás nem megalapozott”, valamint a rendőrség „rendelkezésre állló iratok - így többek között tanúvallomások alapján helyesen állapította meg a tényállast és helyes az abból levont jogi következtetés is”. Kár, hogy nem ismertek ezek az iratok, és tanúvallomások nem léteznek.
Kérhetek bírósági tárgyalást. Nem kérek. Külföldön élő mérnök vagyok, nem fogok hazarepülni tárgyalásokra. Figyelemfelkeltés gyanánt leülhetném a 10 000Ft-ot. Nem fogom, nem ér annyit a nyugalmam. Szép csendben befizetem, amit a Magyar Köztársaság Bírósága jogosnak ítélt.
A végére két költői kérdésem van. Mi történik azzal az esetleg nálam kevésbé tanult emberrel, aki mögött nem áll egy egész ügyvédi iroda, és meggyanúsítják egy általa el nem követett bőncselekménnyel? Én egy repülőgép- és helikopteralkatrészeket gyártó cégnél dolgozom. Ezek az alkatrészek tartják a hajtómővet, ill. a rotorlapátot. Szeretnék-e a váci rendőrségen, ill. a váci bíróságon dolgozó, ügyemben eljáró illetékesek, hogy én is olyan minőségő munkát végezzek, mint amilyet ők végeztek? Szerintem akkor nem mernének felülni repülőre, vagy pont az ő okos fejükre esne egy helikopter.
Az utolsó 100 komment: